Minecraft Xbox 360 EditionTeszt

Kár lenne tagadni: amikor a Minecraft megjelent a pc-s indie játékok frontvonalán, magam sem értettem sikerét - sőt, kifejezetten taszított az ötlet, hogy pénzt adjak ki valami olyasmiért, amit más formában bár, de gyerekként már átéltem, amikor a méretes LEGO zsákomat kiborítva órák hosszat próbáltam a leginkább zuhanás- és ütközés-álló űrhajót vagy éppen bázist megépíteni. Aztán persze kezdett átjönni a dolog izgalmasabb része: a Minecraft legnagyobb ereje nem csak a színtiszta építésben rejlik, hanem abban, ahogy ezt megoszthatjuk másokkal, ahogy együttműködve készítünk monumentális dolgokat, és ahogy egy játék keretei közt hirtelen értelmet nyer az első megépített házikó is, amiben éjszakára meghúzhatjuk magunkat, miközben odakint robbanó szörnyek, csontváz íjászok és zombik tombolnak.

Mert alapvetően ez a Minecraft lényege: sandbox építkezés pontosan annyi hozzáadott izgalmi faktorral és változóval, ami azért a nap végén mégis csak játékká teszi az építgetősdit: vannak életeink, halhatunk zuhanás, fulladás, égés, robbanás általi halált, illetve marhatnak halálra a pókok, vagy téphetik ki agyunkat a zombik - ez pedig meghatározza a játékosok kezdeti tempóját. A Minecraft XBLA-ban induláskor egy véletlenszerűen legenerált világ egyik pontján kezdünk, szemünk előtt egy viszonylag nagy szabad tér, változó mennyiségű sivatagos, hegyes, erdős, vagy éppen havas szekcióval - a játék pedig itt már teljesen el is engedi a kezünket, és azt csinálunk majd, amit csak akarunk. Ami általában azt jelenti, hogy puszta kézzel lekaparunk annyi fadarabot, hogy létre tudjuk hozni az első primitív eszközeinket, amikkel aztán további tárgyakat, de akár egy szolidabb házikót is összehozhatunk, mielőtt az első éjszaka felkészületlenül érne.

A Minecraft roppant konzisztens megjelenítéssel és szabályrendszerrel dolgozik: az egész világ kockákból épül fel, és minden egyes elem használható valamire. Vagy harcba bocsátkozunk vele, vagy futunk előle, vagy kibányásszuk, vagy tárgyat készítünk belőle, vagy megesszük, de valamire MINDEN jó - és akkor még nem is beszéltem arról, hogy mennyi komplexebb összetevőt lehet elkészíteni a játék kraftolási (tárgykészítő) rendszerén keresztül. A konzolra költözés egy rakás változtatással és limitációval járt, ez bizony tagadhatatlan - és később lesz is róla részletesebben szó -, de egy biztos: az irányítást sikerült tökéletesen áthozni Xbox 360-ra. A tárgykészítés most már gombnyomásra működik, és a recepteket is láthatjuk szép, rendezett formában - ez így lehet, hogy nem annyira misztikus és intuitív, mint a pc-s verzióban, cserébe azonban jóval kényelmesebb - és ez az egész irányításra jellemző. Az irányítás további része kézreálló és hosszú távon (vagyis akár hosszú, 4-5 órás menetek alatt) sem fárasztja le az embert - ezzel a verzióval játszva könnyedén úgy érezhetjük majd, mintha az egészet már alapból konzolokra tervezték volna.

Pedig nem, és ez a limitációkon érezhető a legjobban: az Xbox 360-as verzió igen komoly megkötésekkel bír, és itt most nem is feltétlenül a pc-s verzióba már bekerült tartalmi bővítések (állatok szaporítása, komolyabb NPC jelenlét, megnövelt magasság-korlát, stb) hiányáról van szó ,hanem magáról a méretről és az online játék milyenségéről: a nyolc fős limit nem is feltétlenül annyira rossz, de a pályák mérete már mindenképpen jelentős visszalépés a Nagytesóhoz képest. Gyakorlatilag egy-két perc alatt végigjárhatjuk a pályát, ha nyílegyenesen haladunk - a játéktérre még így sem mondanám persze, hogy kicsi, de a legambíciózusabb PC-s építmények, vasúthálózatok és egyéb monstrumok biztosan nem férnének el rajta - és még a vertikalitást figyelembe véve sem lesz sok felfedeznivalónk ilyen méretek mellett. Minden szempontból a játék minőségét, egyediségét és ötletességét jelzi, hogy még így is szinte hihetetlen mértékű a szabadság, ami a játékban ránk vár - mindez csak akkor tűnik nagyon kicsinek, ha tudjuk, hogy létezik egy másik verzió, amiben még ennyi korlát és megkötés sincs.

Persze szégyenkeznie még így sem kell az Xbox 360-as verziónak: az osztott képernyős móka és az online játék egyaránt hatalmas szórakozást nyújt ilyen méretek mellett is, arról nem is beszélve, hogy a stabil hatvan fps és az egyébként teljesen pöpec fény-árnyék hatások ezt az alapvetően primitív megjelenítést is roppant látványossá varázsolják, főleg egy magasabb hegyoldalról megtekintett naplemente esetében. De mégsem a látványvilág vagy a pálya konkrét mérete az, ami az élményt meghatározza majd, hanem az építés, a teremtés öröme: ha a Kacsalábon Forgó Palotát, valamelyik World of Warcraftos dungeon piciny mását, gyermekkori játszótered virtuális testvérét vagy bármi mást kezdesz el építeni, akkor pillanatok alatt ismét gyermekké válhatsz, és belefeledkezhetsz az építkezés csodájába - EZ a Minecraft esszenciája, és ez bizony a konzolos verzióban is abszolút jelen van.

*

A Minecraft egy jelenség, ami szinte biztosan magába szippant majd, ha csak egy picit is fogékony vagy a játék önfeledtebb, kreatívabb formáira: kockapályák, konzolos limitációk és éjszakai veszélyek ide vagy oda, kevés szórakoztatóbb dolog van annál, mint amikor először helyezzük le az alapköveit annak az épületnek, ami a fejünkben már megszületett, de a játékban még nem. A kulcsszó a még: a Minecraft a kreativitásról, a teremtésről, a csapatmunkáról szól - és mint ilyen, igazán üde színfolt az Xbox 360-as játékok piacán is. Szórakoztató, egyedi, időtlen darab - már csak az a kérdés, hogy a beigért bővítések, frissítések során képesek lesznek-e a fejlesztők legyőzni, kitolni a játék jelenlegi korlátait?*