Assassin's Creed Syndicate: Jack the RipperDLC

Kicsit elcsodálkoztam, mikor kiderült, hogy Hasfelmetsző Jack is kap egy saját sztorit az Assassin's Creed Syndicate egyik kiegészítőjében. Persze, ha Londonról beszélünk, akkor szinte mindenkinek beugrik annak híres-hírhedt sorozatgyilkosa, azonban nem tudtam, hogyan akarta a Ubisoft átugrani azt a két évtizedet, mely az alapjáték eseményei és Jack rémtettei között volt - bár tény, hogy a Syndicate „titkos” szekvenciája megmutatta, hogy ennél nagyobb ugrásokat is meg tudnak oldani. A Jack the Ripper esetében a fejlesztők még egy ennél is egyszerűbb és sokkal stílusosabb megoldást választottak, de nem csak a történet szempontjából: a DLC kitűnően megmutatja, hogy egy Assassin's Creed kitűnően tud úgy is működni, ha nincsenek benne a sorozatra jellemző kötelező sémák.

1888-ban járunk tehát, Hasfelmetsző Jack rémuralmának közepén, a kiegészítő főszereplője pedig az Indiából frissen hazatérő és időközben érett nővé váló Evie Frye, ugyanis úgy tűnik, hogy Jack (kicsit sem meglepő módon) ezer szálon kapcsolódik az asszasszinokhoz. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy úgy tűnik, Jacob is neki köszönhetően tűnt el, szóval innentől személyes az ügy. Bár maga a város nem sokat változott, a két évtizeddel idősebb karakterek, valamint a korábbiaknál lényegesen komorabb, néhol már-már horrorba hajló történet nagyon jót tett a játéknak, teljesen friss élményt kapunk és egyáltalán nem lehet úgy érezni, hogy csak kicseréltek néhány karaktert.

Ennél is jobban esett, hogy komolyan hozzányúltak a játékmenethez is, lényegében kicsupáltak belőle egy rakás dolgot, hogy minden korábbi résznél jobban a történetre összpontosíthassunk. Nincs viewpoint keresés, nincs területfoglalás, nincs csapatmenedzsment, vagy kincskeresés, az activity-k, de még az az egészen minimális crafting is teljesen opcionális lett. És ami meglepő: a játék már-már jobban működik így, mint korábban! Persze az alapok, a lopakodás, a drótkötél, az „asszasszinkodás” megmaradt, de végre nyugodtan lehet ezekre összpontosítani, ráadásul egészen érdekes újdonsággal egészítették ki a régi trükköket.

Ez a félelem, ami központi szerepet tölt be a játékban, Evie új képességei is ekörül forognak, ijesztő bombát és brutális kivégzést biztosító eszközöket kapunk, mellé pedig egy nagyon-nagyon egyszerű „félelem-rendszert” és néhány, ehhez kapcsolódó új képességet. (Cserébe a korábbiak java részét elvesztettük, hiába, a húsz évnyi teázgatás úgy látszik megtette a hatását…) Az egész ijesztgetés meglepően jól épül be eszköztárunkba, egészen hasznos eszközök és képességek lettek ezek, pláne azon néhány esetben, mikor Evie helyett… de inkább nem lövöm le ezt a nem is túl apró poént, mondjuk úgy, hogy van, aki nála is jobban tudja fegyveréül használni a félelmet…

Ezen változások tetten érhetőek a sztori küldetéseknél is, a néhány órás kampányból szinte teljesen száműzték a megszokott lovaskocsis, célpontot követős, feladatokat, a helyüket pedig meglepő módon nyomozások vették át. Nyomozások, melyek valamennyire hasonlóan működnek, mint például a Unity hasonló feladatai, de egyrészt itt jobban illeszkednek a történethez, másrészt van bennük annyi „báj”, hogy ne unja el őket az ember. Ehhez csatlakozik néhány olyan küldetés, mikor egyetlen feladatunk az észvesztett tombolás, ami pedig kitűnően helyettesíti a(z egyébként okkal) hiányzó Jacob harcmodorát.

Bevallom, az ilyen kötelező DLC fejezetekből tanulva én nem vártam túlságosan sokat a Jack the Rippertől, azonban a Ubisoft fejlesztőinek most sikerült meglepniük. Ez a csomag az, amire azt mondom, hogy tökéletesen megéri az árát és bár nem fog az év sztorija díjért versenyre kelni (tipikus DLC betegség, egyszerűen nincs idő normálisan kifejteni), még így is legalább egy kategóriával jobb, mint amit például az alapjáték elénk rakott.