Resident Evil 6 (PS4, One)Teszt

Ha a mérlegelésen nyújtott teljesítményük alapján értékelnénk a videójátékokat, akkor nincs kétségem afelől, hogy a Resident Evil 6 ott lenne minden idők legnagyobbjai között. Négy teljesen különálló kampány, melyek a játékmenet tekintetében is különböznek, grandiózus, látványos jelenetekkel teli cselekmény, fejlődés, extra módok, játékórák tucatjai és még ki tudja mi - a Resident Evil 6-ban minden benne van, amiről az egyszeri gamer csak álmodhat. Egy probléma van: a videójátékokat nem így mérjük. Nem súlyra, nem töménységre, nem sűrűségre.

MIBEN MÁS AZ ÚJRAKIADÁS?

A Resident Evil 6 Európában digitális formában jelent meg PS4 és Xbox One platformokra, ahol a kötelező technológiai csiszolás (1080p / 60fps) mellett tartalmilag is bővült. Egyrészt belekerült az összes eddig megjelent DLC és PC-exkluzív tartalom az extra játékmódokhoz. Másrészt kapott egy-két új funkciót is, melyek közül a legfontosabb a QTE-k automatikus teljesítése: ha ezt beállítjuk, a játék nem enged meghalni bennünket a gombnyomkodós szekvenciáknál.

Nem vitás, hogy a Resident Evil 6 egy elképesztően ambíciózus projekt - nem csoda, hogy a Capcom történetének legnagyobb költségvetésű játékáról beszélünk. Ugyanakkor kiváló példa arra is, miként lehet "túltolni" valamit. Hiába tűnik ugyanis álomnak papíron a Resident Evil 6, a gyakorlatban képtelen összeállni egységes egésszé. Egész egyszerűen akkora volumenű a fejlesztés, akkora mennyiségű tartalmat és annyi ötletet kellene egymáshoz igazítani, hogy cseppet sem meglepő a kudarc - még a sokszáz emberes megaprojektekkel operáló modern videojáték-fejlesztés sem tart ott, mint amit a Resident Evil 6 megcéloz. Ennek megfelelően hiába van benne "elvileg" minden, gyakorlatilag éppen az hiányzik belőle, ami bizonyos játékokat kiemelkedővé, vagy akár szimplán csak jóvá varázsol: a fókusz. Az a filozófia, amely mentén az adott játék meg akar valósítani, el szeretne érni valamit, és az az aprólékos kidolgozás, melynek köszönhetően egy játék alkotóelemei és alrendszerei mérnöki remekművé állnak össze.

A Resident Evil 6 nem áll össze, inkább csak úgy létezik. Van. Van egy kampány Leonnal, mely a leginkább igyekszik visszanyúlni a túlélő-horror gyökerekhez, lassabb tempóval és zombikkal. Van egy történetszála Chrisnek, ahol egy kommandós csapat vezetőjeként kell átverekednünk magunkat a géppuskatűzön és a mutáns lények százain. Van egy az újoncnak, Jake-nek, aki a hosszú évek után visszatérő Sherry-vel párban menekül a Nemesisről mintázott Ustanak elől, miközben - szuperképességeinek hála - lepofoz mindent és mindenkit, ami és aki az útjába kerül. Ja igen, és ott van Ada, aki csak... van, mert miért ne - de ezt már úgy-ahogy megszoktuk az eddigi részekben. Az egyes cselekményszálakat ugyan ügyesen szövögetik és alakítgatják a Capcom írói, a játékmenet tekintetében azonban éppen ezen változatosság miatt nem tud maradandót alkotni. Túlélő-horrornak ötlettelen, shooternek gyenge, verekedős játéknak pedig tökéletesen semmilyen a Resident Evil 6, ráadásul a gunplay, valamint az egyes összecsapások rendezése is messze elmarad attól, amit az előző két számozott epizód képviselt. Pont az elnagyoltság, a kezelhetetlen méretek és az egymásnak ellentmondó igények miatt: amíg a Resident Evil 4 esetében kis túlzással minden egyes kilőtt golyó és minden egyes harc beleégett a játékos szürkeállományába, addig a Resident Evil 6 gyakran nem több futószalagon érkező darálásnál.

Fontos azonban, hogy amennyire sok elemében csalódás a Resident Evil 6, éppen annyira nem tudjuk rossz játéknak nevezni. Sőt: már alapból az dícséretes, hogy a sztoricentrikus megközelítés ellenére a Resident Evil 6 képes videójáték maradni, és hiába veszi ki a kezedből párpercenként az irányítást, a klasszikus japán szemlélet halványan azért érződik rajta. Jól mutatja ezt, hogy maga a harc még a közepes gunplay ellenére is tud élvezetes lenni: tény, hogy sosem irányítottunk még annyira agilis RE-főhősöket, mint most, az extra játékmódokat gyűrve (pl. Mercenaries) azonban jó szórakozás tud lenni az itt-ott kis túlzással hack and slash mélységű harcrendszer. Emellett az a hihetetlen produkciós érték sem tud nem érződni, amit a játék mögé pakoltak: a látvány a generációs különbség ellenére is egészen időtálló, az akciójelenetek pedig folyamatosan tolják a játékos felé az újabb és újabb impulzusokat - igaz, néha már túlságosan is sűrűn.

A Resident Evil 6 nem lett jobb játék szűk négy év alatt, a mai mezőnyben azonban fura mód talán jobban megállja a helyét, mint annak idején. Egész egyszerűen azért, mert (talán a The Evil Withint leszámítva) közel és távol sincs olyan játék a generáció mezőnyében, mint ő - még akkor se, ha inkább shooter, mint túlélő-horror. Hamis illúzióink azonban ne legyenek: a Resident Evil 6 legnagyobb baja továbbra is az, hogy hiába szeretne mindenben jó lenni, valójában pont ezért nem képes semmiben - sokat markol és keveset fog. De még az a kevés is van annyi, ami miatt nem feltétlenül érdemes elmenni a játék mellett próba nélkül.

***Resident Evil 6 (Remaster) | PS4 (tesztelt), One

Fejlesztő: Capcom | Kiadó: Capcom***

Ha érdekel a játék mozgásban is, pillants bele kétszer kétórás streamünkbe!

>> Olvasd el az előző generációs verziókról készült hosszabb tesztünket!