Agents of MayhemTeszt

A Saints Row játékokra (főleg a The Thirdre és a IV-re) kicsit mindig is úgy tekintettem, mint a sandboxok Borderlands-e. Kapunk néhány, máshol már megismert komoly alapot, az egészet azonban mégis átitatja egy kicsit elborult, néha groteszk, de semmiképpen sem túltolt humor. Ez pedig szerencsére az Agents of Mayhemben sincs másként. A Volition továbbra sem akarja teljesen komolyan venni saját magát és a játékait (és milyen jól teszik ezt) és bár az ügynökösdi némileg eltér a már megszokott Saints Row over-the-top őrültségtől, azért nem kell szégyenkeznie.

A játék története vagyis annak kiindulási pontja egyike azon elemeknek, ahol az Agents of Mayhem kapcsolódik a Saints Row univerzumhoz, hiszen az egész szituáció a Gat out of Hell egyik befejezését veszi alapul. Ezen és a néhány ismerős karakter feltűnésén kívül azonban nem kíván jobban kapcsolódni az alaphoz, amelyre építkezik és ezt jól is teszi, így nem fogunk lépten-nyomon utalásokba botlani, amiket értenünk kéne. Persze aki erre számított, az nyilván kisebb csalódásként élheti meg ezt. Ha már a történetről szót ejtettem, nem ettől kell Hemmingway-i mélységet várni. Adva volt egy nagyon gonosz szupertitkos szervezet, akik egy bizonyos napon jól odacsaptak a világnak és globális támadásokkal akarták rabigába taszítani az emberiséget. Azonban egyik tagjuk jól fellázad a rezsim - egész pontosan annak titkos vezetője - ellen és megalapítja a saját ügynökségét, hogy jól visszavágjanak. A tagok pedig nem éppen a legkiválóbb, -tisztességesebb vagy -normálisabb emberek a földtekén.

A csapatunk összesen 12 (+1, ha előrendelőként Johnny Gatet is a brigádban akarjuk tudni) rendkívüli - a szó mindenféle jelentésében - tagból áll, akad köztük volt katona és tengerészgyalogos, yakuza, őrült focidrukker, virológus és még néhány nem éppen hétköznapi figura. A játék alapját a belőlük összeállított háromfős csapatokkal való harcok alkotják, ahol a tagok eltérő aktív, passzív és különleges képességeit jól váltogatva és velük taktikázva tudunk győzedelmeskedni. Minden ügynök két specializácóval rendelkezik (különböző pajzsok ellen erősebb sebzés, gyorsabb hackelés, stb), amik közül az egyik csak adott szinten válik elérhetővé. Ezek mellé mindegyikük kap egy speciális fegyvert, egy különleges támadást és egy úgynevezett Mayhem képességet, mely a máshonnan ismerős ultimate-nek felel meg. Az egyik csavar pedig ott jön be a képbe, hogy mindháromhoz különböző módosítókat használhatunk, így például eldönthetjük, hogy a különféle gyengítések (lassítás, sérülékenység, vakság és így tovább), hosszabb időtartam vagy más változtatás passzol hozzánk leginkább. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a módosítások tovább módosíthatóak, ezzel még inkább mélységet adva a dolgoknak.

Erre pedig szükség is van, hiszen az Agents of Mayhem ezeken kívül elég minimálisan tartja a személyre szabhatóságot, így aki a Saints Row-ból ismerős karaktergenerálást várja, az bizony csalódni fog, hiszen itt mindössze az ügynökeinknek és a fegyvereiknek a kinézetét változtathatjuk különböző előre megszabott skinek segítségével. Hasonlóan minimalista módon alakíthatjuk saját ízlésünkre a csapat által használt járműveket is, melyek az erő, a mozgékonyság és a sebesség alapján vannak kategorizálva. Itt kell megjegyeznem egy apróságot, ami azonban mindenképpen megmosolyogtató. Ez pedig nem más, mint hogy a karakterek nem pusztán beszállnak a kocsikba, hanem teleportálnak ,ráadásul mindegyikük mindezt egy egyedi animációval teszi meg, ami tökéletesen passzol a személyiségükhöz.

És ha már a személyiség szóba került, ez a másik olyan pontja az Agents of Mayhemnek, ahol párhuzamot vonhatunk a Saints Row sorozattal. Az ügynökök mindegyike teljesen egyedi személyiséggel rendelkezik, a futurisztikus Szöulban való kóborlás során pedig megannyi vicces párbeszédnek lehetünk majd fültanúi. De hasonlóan zseniálisak a központi főhadiszállásunkra, a Bárkára való utazás során olvasható beszólásaik, melyek a szerencsesütis jótanácsoktól a teljesen elmebeteg monológokig mindent lefednek. És ezzel két további részét kell megemlítenem a játéknak: Szöult és a Bárkát. Nem tudom, a fejlesztőknek miért pont a dél-koreai fővárosra esett a választásuk, azonban igazából nem is számít, hiszen a környezetet annyira elmozdították a high-tech sci-fi irányába, hogy ha nem közölnénk velünk időről-időre valószínűleg könnyen hihetnénk azt, hogy Steelpoprthoz hasonlóan egy kitalált városban járunk. A futurisztikus metropolisz lesz a végtelen és féktelen pusztításunk színhelye, ahol is mindent megteszünk, hogy megnehezítsük a Legion (az aktuális gonosz brigád) terveit és mindennapjait. És remélhetőleg menet közben ne döntsünk romba mindent. Utóbbi nem lesz egyszerű. Már csak azért sem, mert a történeti küldetések mellett a mellékes tevékenységek majd' mindegyike a rombolásra és a pusztításra helyezi a hangsúlyt. Ha pedig éppen nem a megannyi tennivalóval foglalkozunk, akkor a gyűjtögetnivalók hajszolása közben kell figyelnünk a járulékos károkra.

A gyűjtögetnivalókkal pedig egy huszárvágással rá is térek a központi főhadiszállásra, a Bárkára. Itt nem csak a küldetések között pihenhetünk meg, hanem több fronton is menedzselhetjük a csapatunkat. A különböző mellékküldetések során besorozható újabb ügynököket innen küldhetjük különféle bevetésekre, amíg mi Szöulban teszünk rendet más csapattagokkal. Ezen küldetések érdekessége, hogy csak egyszer teljesíthetőek, ezért célszerű várni velük addig, amíg a teljes csapat össze nem áll. És még ekkor sem célszerű vakon küldözgetni őket a bevetésre, csak ha már néhány fejlesztést megnyitottunk. Bizony, mert hogy a hatalmas lebegő főhadiszállásunk fejleszthető is, így például növelni tudjuk azt is, hogy hány ügynököt küldhetünk a bolygó különböző pontjaira, illetve az ilyen missziókból származó jutalmakat is rendesen fel tudjuk tornászni.

És itt kanyarodnék vissza a korábban már említett módosítások módosítására, amik a karakterek harci képességeihez tartoznak. Ezek rögtön két kategóriába sorolhatóak. Egyikük az úgynevezett Gremlin Tech-ek, melyek amolyan véges számban alkalmazható szuperfegyverek, amiket még James Bond is megirigyelhetne. Van köztük hatalmas digitális tekegolyó, gyilkos galambtámadás, orbitális halálsugár vagy karakterváltással előidézhető atomrobbanás. Egyszóval semmi olyan, amit ne várnánk el egy Saints Row játéktól. A másik képviselőjük pedig a Legion Tech-ek, melyek a karaktereinknél található képességmódosításokhoz társítható további passzív bónuszok. Minden karakter három képességéhez (alapfegyver, passzív és Mayhem képesség) három-három változtatást találunk és ezek mindegyikéhez társíthatunk egy-egy Legion Tech-et, így könnyne kiszámolható, hogy variációs lehetőségből tehát akad bőven. A Legion Tech-ek ráadásul szabadon cserélhetőek a passzív bónuszok között, így tovább növelve a rendelkezésünkre álló lehetőséget. Ezeken túl a Bárkán találunk még egy virtuális szimulációs programot is, ahol a különböző ellenféltípusok ellen indulhatunk harcba, hogy különböző fejlesztési alapanyagot és pénz szerezzünk.

A fejlesztéssel kapcsolatban szintén meg kell említenem néhány dolgot. Ezek közül az első, hogy a karakterek fejlesztési rendszere kétlépcsős. Első körben a klasszikus XP alapú szintlépési szisztémát kapjuk meg, majd ezt követi az úgynevezett Upgrade Core-okkal történő fejlesztés. Minden egyes megnyitott szinttel az adott ügynök pontokat kap, melyeket aztán a különböző képességeikre költhetünk el. Ezek között találunk olyat, ami csak az adott karakterre hat, de mindegyik rendelkezik olyan fejlesztéssel, ami az egész csapatra hatással van. További variációs és kombinációs lehetőség, ebből tehát nincs hiány a játékban. A már említett Legion Tech-ek és skinek küldetések végén vagy a játéktér kismillió pontján fellelhető ládákból szerezhetőek be. És itt jön be a fejlesztők remek megoldása, akik rájöttek, hogy a legtöbb játékban az ilyen ládavadászat sokszor nem több, mint fölösleges időhúzás. Mivel azonban a játék jutalmazási rendszere nem feltétlenül az éppen irányított ügynököknek dobál cuccokat, ezért fog üdvözlendőnek hatni, hogy jelen esetben a már kinyitott ládák idővel újra megjelennek, így ha találunk egy zsúfolt területet (a konténerekkel teli kikötő pont ideális erre), akkor minimális idő alatt beszerezhető minden, amire csak szükségünk lehet.

Bár a piszkos tizenkettő tagjaiból remek triókat verbuválhatunk, a legjobb leosztások kétségkívül a fejlesztők által elképzeltek (a Franchise Force, a Bombshells, a Firing Squad és a Carnage à Trois), illetve a hozzájuk tartozó csapatos küldetések. Minden ügynök (a kezdő hármasfogatot leszámítva) egy küldetés során csatlakozik a kötelékbe, majd a személyes misszióik után elvégezhetjük a csapatok bevetését, amik minden valószínűség szerint a játék legjobb pontjai. De általánosságban elmondható, hogy a küldetések előtt, alatt és után sem kell nélkülöznünk a Volitiontől már megszokott "komolyságra" építő átvezetőket és párbeszédeket. Azonban még ezek sem képesek elfedni vagy ellensúlyozni a játék hiányosságait. Ezek egyike, hogy ha valaki nem kap rá a folyamatos robbanás, robbantás és pusztítás ízére, az hamar fogja monotonnak találni a játékot, amire csak rátesz az, hogy a mellékes tennivalók lényegében sosem fogynak el, így nem tudjuk teljesen kipucolni a térképet. A játék szerencsére stabilan fut, pop-upoló textúrákkal azonban gyakran találkozhatunk, amikor padlógázzal repesztünk az utakon. Ezeknél viszont nagyobb probléma, hogy néha belefuthatunk olyan helyzetbe, amikor a karakterünk a szituáció hevében ledermed. Komolyra fordítva, nem egyszer fordult elő, hogy egy tevékenység után az irányított karakter lecövekelt és képtelen voltam mozgásra bírni.

Az Agents of Mayhem az a Saints Row, ami nem az. A Volition szolgált valamivel azoknak , akik a csapat ismerős stílusát szeretik, ugyanakkor azok is beállhatnak a Mayhem tagjai közé, akiknek az életéből korábban kimaradtak a Harmadik utcai Szentek. Ha viszont a csapatra jellemző humor, a folyamatos robbanás vagy a rajzfilmes megjelenítés nem a szíved csücske, nyugodtan kerüld el a játékot, mert a beleölt órák alatt máshoz nem lesz szerencséd. Ellenkező esetben viszony nyugodt szívvel lehet jelentkezni bevetésre.