Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm LegacyTeszt

A gyűjteményes kiadásokat mindig szeretjük, hiszen általában elég jó ár/érték aránnyal rendelkeznek, elvégre nem csak az alapjátékot, de az esetlegesen hozzá érkezett DLC-ket is tartalmazni szokták. Még jobb érzés, amikor nem egy, hanem rögtön több játék is lapul a csomagban, így még inkább jó üzletet csinálhat az ember. De vajon mennyire csinál jó üzletet a Namco, aki nagyjából a tizedik kört futja a Naruto szériával és annak különböző újrakiadásaival?

Kezdésképp kijelentem a nyilvánvalót. Ez a nagybetűs, definitív (és további hangzatos jelzők is jöhetnek ide, amik most éppen nem jutnak eszembe) Naruto játékcsomag. A négy számozott epizód, azok minden kiegészítőikkel együtt valóban azt a figyelmet és feldolgozást adja a sorozat rajongóinak, amit ők is és az alapul szolgáló manga is megérdemel. A (csakazértis leírom, hadd növelje a karakterszámot) Naruto Ultimate Ninja Storm, a Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm 2, a Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm 3 Full Burst és a Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm 4 Road to Boruto tökéletesen vezet minket végig az egész nindzsakalandon, néhol masszívan élve az alkotói szabadsággal. A gyűjtemény egyben elő is készíti a terepet a jövő számára.

A Legacy kiadás valójában két játékot takar, hiszen az első három részt magába foglaló Trilogy mellé külön érhető el a Storm 4 bővített változata. Minden leendő játékos számára csak javasolni tudom, hogy kövesse a kronológiai sorrendet az egyes részek végigjátszása során, hiszen nem pusztán a történet szempontjából lényeges ez, hanem az egyes játékok és azok mechanikái miatt is. Az Ultimate Ninja Storm nem csak nevében tér el a folytatásoktól, a Shippuden előtag nélküli rész ugyanis meglehetősen archaikusnak tűnik a későbbi részek ismeretében. Ellenben remek módja annak, hogy végigkövessük a különböző darabok között végbement fejlődési utat, legyen az pozitív vagy éppen negatív.

A harcokat érintő kisebb-nagyobb változások, ahogy a kezdeti, időzítésre építő kitérés mellé a későbbiekben behozták a bármikor elérhető, de véges számmal és visszatöltéssel rendelkező menekülést. Ahogy a segítő társak idővel jóval nagyobb szerepet kaptak, végül szabályos tag team felállást létrehozva. De hasonlóan jól végigkövethető a harcok melletti mellékes tevékenységek és egyéb tennivalók kapcsán hozott változtatások sora is. Ahogy a kezdeti szabadon bejárható falu mellé a későbbiekben bejött egy jóval lineárisabb, de nagyobb terekkel rendelkező világ, hogy aztán ehelyett csak a legfontosabb helyszínek maradjanak meg, amik között utazgathatunk.

Mindezek mellett egy nagyjából egységes grafikai szintet is képviselne a játék, ez azonban csak papíron hangzik ennyire jól a valóság ennél sokkal reálisabb. Dacára a tupírnak, az első részen bizony érződik, hogy nem mai darab, a majd' 10 év korkülönbség bizony erősen rányomja a bélyegét a látványra. A Shippuden részek már egy fokkal szebben festenek, a Strom 4 és főleg a Road to Boruto pedig abszolút nem szégyenkezhet, de valószínűleg senki sem lepődik meg, hogy ez a rész teljesít a legjobban ezen a téren.

Tartalom szempontjából mindenképpen elismerés illeti a Legacy kiadást, hiszen a 4 teljes játék, illetve a Storm 3 és 4 esetében elérhető további extra tartalmak bőven gondoskodnak róla, hogy garantáltan túladagoljak magunkat Narutoból rövid távon. És ezek csak az egyjátékos kampányok és kiegészítő küldetések, még szó sem esett az online és offline elérhető harc lehetőségéről. A sorozatra jellemző, abszolút nem hardcore megközelítés gondoskodik róla, hogy azok is nyugodtan órák tucatjait öljék ezekbe a módokba, akik egyébként nem a zsáner szerelmesei.

Sajnálatos módon az egybecsomagoláson és grafikai kicsinosításon túl más tapaszt nem kaptak az egyes részek, így azok minden korábbi búja és bánata ugyanúgy végigkísér majd minket az újabb végigjátszás során. Ilyen például az egypólusú karakterfelhozatal vagy a blokkolás és kitérés időzítése kapcsán tetten érhető problémák, nevezetesen, hogy hiába érezzük úgy, hogy tökéletesen időzítettük a gombnyomást (tudniillik a korábbi részekben a bekapott ütések közötti jó időben megnyomott védekezéssel tudtunk kitérni), a végén egy ritmusjátékot megszégyenítő gyorsasággal fogjuk csépelni a kontrollert a kívánt eredmény érdekében.

Mindezek ellenére aki valaha szerette vagy érdeklődött a Naruto játékok iránt, bátran ruházzon be rá, ennél jobb alkalma (talán) nem lesz, hogy a lehető legteljesebb kollekcióval élje át Uzumaki Naruto naggyá válásának történetét.