Project CARS 2Teszt

Vannak játékok, amik olyanok, mint a házasság: igazából már bele sem gondolsz, hogy mennyi ideje vagytok együtt, mert már annyira természetessé vált számodra, hogy a mindennapjaid része. A különbség legfeljebb annyi, hogy valakinél World of Warcraftnak, másoknál Destiny-nek vagy League of Legends-nek hívják. A Project CARS 2 teljesen más: ő inkább olyan, mint az új csajod, akivel éppen most jöttél össze. Nem most találkoztok először, túl vagytok az első komolyabb randin, és nagyjából sejted is, hogy mire számíthatsz tőle, de azért még bőven ismerkedtek. Ám ahogy egyre inkább feltérképezitek egymást testileg és lelkileg, úgy te is napról-napra magabiztosabbá válsz, mígnem egyszer csak eljutsz arra a pontra, ahol a bizonytalanság helyét átveszi egy önfeledt érzés, ahol már végképp elengedheted magadat. Ahol elszáll minden kétség, és már nem aggódsz amiatt, hogy mi lesz a reakció. A Project CARS 2 pontosan ilyen élmény. Méghozzá nem csak egyszer, hanem úgy 180-szor.

Oké, elismerem, a mennyiségben talán van egy kis túlzás, a lényeg, vagyis az élmény azonban tényleg ott van: talán egyetlen autós szimulátorban sem volt még annyira izgalmas és élvezetes az autókkal való ismerkedés, mint a Project CARS 2-ben. Féktávok, kigyorsítások, kerékvetők, alul- és túlkormányzottság: mindegyik autó más és más történet, egyesével kell őket kitanulni, ha akár csak egy picit is feszegetni szeretnéd a határokat. Ha pedig megteszed, akkor nem akármilyen élményben lesz részed, a Project CARS 2-ben ugyanis minden egyes hibátlanul megtett kör és minden egyes körrekord óriási élmény - pontosan azért, mert megvan benne az a kihívás és az a tanulási folyamat, aminek a végén a jutalom sem marad el. Persze nem a játékban, hanem valahol a kormány és közted kell keresni - nem kézzel fogható, de annál édesebb.

A Project CARS 2 alá pakolt vezetési modell tényleg páratlan: a konzolos autóverseny-fanatikusoknak biztosan nem volt még részük ennyire aprólékos és élethű száguldozásban, de a szimulátor műfaj igazi otthonának számító PC-n sincs oka szégyenkezni a Slighty Mad fejlesztésének. Az autók és a kapcsolódó fizika ráadásul csak az élmény egyik felét adják: maguk a pályák legalább ugyanannyit tesznek hozzá az egészhez. A játékban található több mint 60 helyszín egyharmada lézerszkennelés segítségével lett reprodukálva, ez a fajta precizitás pedig még tovább növeli a valósághű-faktort. A tipikusan brit, szűk dimbes-dombos pályák, mint Brands Hatch vagy Oulton Park különösen jól visszaadják ezeket a nüanszokat az egyenetlen aszfalttal és rázókövekkel, ami miatt még inkább érezzük magunk alatt az autót. A kezelés kapcsán egyébként mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a második rész jelentőset lépett előre a kontrolleres irányítást tekintve. A kétéves eredetire sokan panaszkodtak ilyen szempontból, ami nem csoda, mert tényleg rengeteget kellett harcolni a beállításokkal, mire ideális lett a kezelés egy ennyire mély szimuláció mellé. A Project CARS 2 esetében azonban már sokkal jobb a helyzet, így azok sem indulnak nagy hátrányból, akiknek nem adatik meg, hogy kormányszettel élvezzék a szimuláció élményét.

Na de térjünk vissza még egy kicsit a pályákra, mert a 60+ helyszín egy olyan mennyiség, amit érdemes ízlelgetni - konzolon például soha nem volt még ekkora kínálat. Ez összesen nagyjából 140 különböző nyomvonalat jelent, a kínálat pedig nemcsak bőséges, hanem változatos is. Az aprócska gokartpályáktól kezdve a "kötelező" aszfaltcsíkokon át a legendás helyínekig van itt minden, olyan finomságokkal, mint Spa vagy Hockenheim régi változatai. De vannak a kínálatban szakaszjellegű pályák is a francia riviérán és kaliforniai körítéssel, valamint egy kis ralikrossz és jégrali is - vagyis nem csak asztalton zajlik a verseny. Sőt, a körülmények változatosságát tekintve a Project CARS 2 különösen magasra tette a lécet: a dinamikus időjárás manapság már nem nagy extra, ám az, hogy minden pályán teljes funkcionalitással elérhető, emellett pedig az évszakok is váltakoznak, összességében egy teljesen új dimenziót nyitnak meg a műfajban. Mondani sem kell, hogy a vezetési élményt ezek is jócskán befolyásolják (télen még hó híján is teljesen mások a körülmények, mint nyáron, ami kihat az autó viselkedésére), az igazi apróságok azonban dinamikus beállítások mellett jönnek ki. Ilyenek a folyamatosan gumizódó pálya vagy a komótosan száradó ideális ív, az én személyes kedvenceim azonban a víztócsák, amik tényleg elképesztően élethűek - felgyűlnek, szétpriccelnek, megúszik rajtuk az autó, egészen fantasztikus érzés áthajtani rajtuk.

A pályák és a körülmények változatosságát szerencsére a 180-as autópaletta is hozza, de ezzel már az első részben sem volt igazán baj. Maga a karrier mód is igyekszik ezt hangsúlyozni, ahol ezúttal is mi választhatjuk ki, hogy honnan indulunk, a szezonok között pedig szabadon váltogathatunk is akár az egyes szériák között. Ami örömteli, hogy sokkal több a megnyitható széria, mint az eredetiben: az öt diszciplína (nyitott kerekes, prototípus, túraautó, GT, ralikrossz) magasabb szintjei például csak akkor érhetőek el, ha felküzdjük magunkat odáig. De vannak különféle meghívásos, illetve autógyárakhoz köthető speciális versenyek is, melyeket bizonyos feltételek teljesítésével lehet megnyitni. Ezzel együtt továbbra sem mondanám mélynek a Project CARS karrierjét, de mindenképpen jobb a helyzet, mint az első részben - nem annyira monoton, sokkal inkább "játék jellegű", ami örömteli.

Ha összességében nézzük, akkor a Project CARS 2 egy irtózatosan erős csomag lett, ami minden tekintetben szintet lépett az eredetihez képest. A vezetési modell még finomabb, még élethűbb, és immáron kontrollerrel is kegyesebb. A pályafelhozatalra igen nehéz szavakat találni. A körülmények változatossága olyan szintre ért, ami kiismerhetetlenné és megunhatatlanná teszi a versenyzést. És végre azok sem fognak csalódni, akik tényleg érdemi célokat keresnek a karrier módban. Egy ponton azonban elcsúszik - ráadásul pont ugyanott, ahol az első rész is: a sok apró hibán, ami a csiszolatlanságból ered.

A Project CARS 2 sajnos nem csak tartalmában és funkcióiban változatos, hanem a bugokat tekintve is: a lehető legkülönfélébb hibákat képes produkálni, a grafikai glitch-ektől kezdve a problémás felvezető körökön és boxkiállásokon át egészen a kicsúszás után beragadó versenytársakig. Nem is szeretnék belemenni felsorolásba, mert igazából csak a szerencsén múlik, hogy ki mibe fut bele, inkább a két legáltalánosabbat emelném ki. Az egyik a katasztrofális időmérő-szimuláció. A Project CARS 2-ben teljesen normális, hogy 3 perccel az edzés vége előtt 2 másodperccel vered a mezőnyt, majd amikor rányomsz a befejezésre - mondván innen már biztosan megvan a pole -, hirtelen azt látod, hogy tökutolsó vagy a rajtrácson 4 másodperc hátránnyal az előtted lévőtől. Magyarul végig kell ülni az edzéseket, különben semmit sem érnek a köreid, legyenek bármilyen jók is. A másik nagy problémaforrás a mesterséges intelligencia, ami totálisan inkonzisztens módon viselkedik. A változó körülményekkel érezhetően nem nagyon tud mit kezdeni bizonyos esetekben, és olyan szinten lelassulnak az ellenfelek, hogy három keréken sem lenne nehéz behúzni a győzelmet. De minimálisan a klasszikus gumiszalag-effektus is megfigyelhető, ahol hiába mész konstans köridőket, a felzárkózás valahogy sokkal könnyebben megy, mint utána az elszakadás. Elég idegesítő emellett az is, hogy alapvetően egészen sportszerűek a versenytársak, ugyanakkor a legváratlanabb pillanatban képesek megtorpedózni bennünket, vagy simán csak kiforgatnak teljesen tiszta előzési szituációban. Kellemes érzés, amikor az utolsó előtti körben félórányi játék megy a kukába egy ilyen baki miatt.

A Project CARS 2 tipikusan az a játék, amire nehéz nem haragudni: adott egy lényegében tökéletes szimulátor, amit immáron másodjára piszkolnak be a fejlesztők a csiszolatlansággal. Félreértés ne essék: a Slightly Mad játéka kötelező olvasmány mindenkinek, aki szereti az ilyesfajta autóversenyeket, efelől ne legyenek kétségeitek. Őrületesen bosszantó azonban, hogy illúzióromboló apróságok fosztják meg a játékot attól, hogy elmondhassuk: megszületett egy minden izében kiemelkedő szimulátor, amihez mostantól minden riválisnak mérnie kell magát. Talán pár hét vagy pár hónap múlva - a probléma csak az, hogy ez a teszt most van...

Hasonlattal kezdtük, hasonlattal zárjuk. A Project CARS 2 olyan, mint Damon Hill emlékezetes második helye az 1997-es Magyar Nagydíjon a szörnyen rossz Arrows-zal. Ha önmagában nézzük, óriási eredmény, ami után ünnepelni kéne. De ha azt nézzük, hogy csak egy buta apróság miatt csúszott le az első helyről, akkor nem tudunk nem csalódottak lenni. Még szerencse, hogy van élmény, ami kárpótoljon - jócskán!

***Project CARS 2 | Platform: PC (tesztelt), PS4, Xbox One

Kiadó: Bandai Namco Entertainment | Fejlesztő: Slightly Mad Studios***