Gran Turismo SportTeszt

Hiába volt etalon hosszú éveken keresztül, hiába a magas színvonal és a minden porcikájából sugárzó, utánozhatatlan elegancia, a Gran Turismo valahol mindig is a számokról szólt. Itt volt a legtöbb autó, a legtöbb pálya. De itt gurulhattunk ki konzolon elsőként arra a Nordschleifére is, amely azóta kötelező kellékké vált a műfajon belül. Az idők viszont változnak. Itt volt az ideje, hogy a Gran Turismo is új utakat keressen. A megalománia uralma és a tökéletesség illúziója az előző generációban végleg megtört.

Mindez valahol persze törvényszerű, hiszen hét rész rengeteg - arról nem is beszélve, hogy megjöttek az új trónkövetelők, mint a Project CARS vagy az Assetto Corsa, melyek pont abban tudtak a GT fölé emelkedni, ami a Polyphony játékának esszenciája és mottója volt: a szimulációban. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a Gran Turismo létjogosultsága 2017-re megszűnt volna. Csupán azt tette a sorozat, amit tennie kellett: kapott egy minden eddiginél nagyobb vérfrissítést, amivel egyben újra is pozicionálta magát.

Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy a Gran Turismo most hirtelen árkád versenyjáték lett - még akkor sem, ha annyi futurisztikus versenyautó van benne a Vision Gran Turismo vonalnak köszönhetően, amit még a Ridge Racer is megirigyelne. Olyannyira nem, hogy - a szigorúan konzolos igényeket szem előtt tartva - a Gran Turismo Sport továbbra is ott van a szimulátor műfaj élmezőnyében. A nüanszokat és a mélységeket tekintve már nem ő a legjobb, ebben megegyezhetünk, a kontrolleres irányítás és a precizitás terén azonban továbbra sincs nála jobb. Mindig is jellemző volt a franchise-ra, hogy tökéletesen érzékeltette a határokat: minden egyes féktáv, kigyorsítás és terhelésváltás mögött ott volt az a következetes visszacsatolás, ami miatt makulátlanul éreztük, hogy mi az, amit lehet, és mi az, amit nem. Szemléletesebben fogalmazva: tényleg úgy tudtál benne autózni, mint a valódi versenyzők, kerékvetőtől kerékvetőig - ez pedig egy olyan pont, amin sokszor meglepő mód még a legnagyobbak is elhasalnak. A GT Sport ezúttal sem.

Egyvalami mégis változott. A Gran Turismo eddig pont arról szólt, amit az előző bekezdésben fejtegettem: a vezetésről. The Real Driving Simulator. Az új rész már sokkal inkább magáról a versenyzésről. A Gran Turismo Sport mindenek előtt egy kompetitív versenyjáték, mindent ennek rendel alá. Ennek megfelelően is érdemes kezelni.

Az irányváltás legnagyobb áldozata a GT mód, mely a régi, jól megszokott formájában megszűnt létezni, helyette pedig egy kisebb, egyszerűbb Campaign módot kaptunk. Ezen a ponton azonban borzasztóan könnyű beleesni abba a hibába, hogy nem látjuk meg az erdőt az egy szem fa mögött. A megújult single player mód ugyanis legalább annyira szórakoztató, mint a régi - de ami talán ennél is fontosabb, hogy baromi hasznos és jól átgondolt! Szó se róla, én is nosztalgikus érzésekkel gondolok vissza a hónapokon keresztül taposott versenyekre és kupákra. A Gran Turismo Sporttal játszva azonban egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy hiányozna a végtelenségig tartó kreditfarmolás vagy éppen a negyedik kanyarban eldőlő versenyek, volt már ezekből éppen elég. Az új kampány más: lényegében a korábbi részek jogosítványait és Driving Missionjeit vegyíti, de szigorúan olyan formában, hogy szinte minden egyes feladatból lehessen tanulni valami hasznosat - olyat, ami később a versenypályán is a javunkra válik. Jól példázza ezt, hogy a Circuit Experience menüben szektorról-szektorra sajátíthatjuk el a játék összes versenypályáját.

Summa-summarum: volumenében tény, hogy nem közelíti meg a korábbi karriermódot az új kampány. A játékélmény és a hasznosság tekintetében azonban remek munkát végzett a Polyphony Digital, arról nem is beszélve, hogy ha annyira maximalista vagy, mint én, vagyis addig nem lépsz tovább, amíg nincs meg az arany, akkor szó szerint játékórák tucatjait rakhatod a Campaign módba anélkül, hogy akár bármi másba beleszagolnál, hiszen akadnak itt harminckörös versenyek is. Arra azért készülj fel, hogy a nem túl körültekintő gépi ellenfelek fognak némi bosszúságot okozni!

Ha már volumen: a tartalmi visszalépés sajnos az autók és a helyszínek számában is érezhető. A 163 járműnél és a 28 pályánál csak az első rész tudott eddig kevesebbet felmutatni, igaz, ennek is van legalább egy előnye: minden a nulláról lett újból felépítve, amivel sikerült végre kiköszörülni az elmúlt két GT játék legbosszantóbb csorbáját. A megvalósítás színvonalát tekintve a Gran Turismo Sport kielégítően konzisztens, így végre anélkül dícsérhetjük a kiemelkedő látványt és a szokás szerint világbajnok bevilágítást, hogy alsóbbrendű autókra vagy pályákra kellene kitérnünk.

ELFÚJTA A SZÉL

Hiába volt nagy mérföldkő az előző generációban a dinamikus napszakok és időjárás bevezetése, a Gran Turismo Sport mindkét funkciót dobta. Az egyes versenyek előtt ugyan beállítható több napszak is, ám esőre és változó körülményekre ne számítson senki.

A tartalmi reboot miatt a felhozatal sajnos közel sem olyan változatos, mint amit a múltban megszokhattunk. Egy Project CARS 2 után például igen durva a kontraszt a pályapalettát tekintve, azt azonban hozzá kell tenni, hogy amennyire csalódást keltő maga a lista első pillantásra, annyira jó mindaz, ami végül bekerült. A vadonatúj original pályák például szinte egytől egyig zseniálisak, ráadásul a kompetitív versengésre is sokkal inkább alkalmasabbak, mint egy Trial Mountain, egy Deep Forest vagy egy Grand Valley - mentünk már rajtuk éppen eleget. Az autólistán is kicsit ez érződik, vagyis hogy a történelmi jelleg és a különlegességek ezúttal jócskán háttérbe szorultak, inkább az autósport vonal dominál. Bízzunk benne, hogy olyan támogatása lesz a játéknak, mint az elődnek, és szép tempóban bővül majd a felhozatal!

Tény tehát, hogy nincs akkora tartalom a játékban, mint a korábbi részekben. Ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy minden egyes elem tökéletesen szolgálja a játék velejét képező Sport módot, legyen szó a pályákról, az autókról vagy éppen a Campaign tanító jellegéről. Magát az online versenyzést is nagyon komolyan veszi a játék: egészen addig bele sem kezdhetünk a kompetitív részbe, amíg végig nem nézünk két, egyenként párperces videót a sportszerű versenyzésről. Az egyedi lobby-kon kívül minden nap vannak kiemelt versenyek, melyek folyamatosan futnak, így ha egy adott pálya + autó kombinációból szeretnénk kihozni a legtöbbet, akkor ezek megadják erre a lehetőséget. Várhatóak nagyobb bajnokságok is, melyek már az FIA logójával futnak, és amelyek igazán nagyszabásúvá teszik majd az egész versengést, ezek indulására azonban nagyjából egy hetet még várni kell. A kép tehát most, másfél héttel a megjelenés után sem teljes még, ám a tervek biztatóak - minden adott ahhoz, hogy a Gran Turismo Sport kinője magát, és az F1 2017 után ő is megmutassa magát az esport-világban.

Ez utóbbi már csak azért is igaz, mert még a demóhoz képest is érezhető, hogy sikerült finomítani apróságokon. A büntetési rendszer például egészen következetes, ami mondani sem kell, az egyik legfőbb kritériuma egy működőképes online versenyjátéknak, de a netkód is sokkal jobbnak tűnik most már, mint eleinte. Magatartásunkat külön is számon tartja a Gran Turismo Sport, hiszen az eredmények szerinti besorolás mellett a sportszerűséget is egy hatfokozatú skálán értékeli. A versenyek tehát az igazságosságra törekednek, amit jellemzően az eredmények is tükröznek az időbüntetéseknek hála, a besorolási rendszer pedig szintén segíti a matchmakinget, hiszen így hasonló tudású játékosok csaphatnak össze - természetesen automatikus technikai kiegyensúlyozás (Balance of Performance) mellett.

Ha esetleg bárkiben felmerülne: tuningról nem véletlenül nem esett szó, hiszen a klasszikus formában nincs jelen - egyedül a teljesítmény növelésére, illetve az autó súlyának csökkentésére költhetünk egy kicsit, aminek leginkább azért van jelentősége, mert így egy-egy kedvelt járgányunkat fel-, illetve letolhatjuk egy másik kategóriába egy százalékos csúszka segítségével. Van azonban másfajta cicomázási lehetőség, hiszen bekerült végre a játékba a régóta várt festési-matricázási lehetőség, így aki szereti egyedi ruhákba öltöztetni autóit (overálját, sisakját), az most kiélheti magát. De az sem gond, ha nem szeretsz ezzel szöszölni, hiszen válogathatsz akár a többi játékos által készített csodákból is.

A művészlelkűek számára van még egy pazar lehetőség a játékban, a Scapes mód, ahol igazi helyszíneken, valódi bevilágítási viszonyok mellett fotózhatják járgányaikat. Szó szerint több száz beállítás került a játékba (még budapesti helyszínek is vannak Parlamenttel és Lánchíddal!), de akárcsak a festéseknél, itt is szemezgethetünk más játékosok alkotásai közül. Ez a fajta community jelleg egyébként egészen hangsúlyos, nem túlzás azt mondani, hogy egy belső közösségi platformot rejtettek el a Gran Turismo Sportban.

Összetéveszthetetlen elegancia, lexikonnyi háttérinfó és az autók iránt táplált mérhetetlen tisztelet. Ha ezeket nézzük, akár azt is mondhatnánk, fikarcnyit sem változott a Gran Turismo - a Polyphony Digital sorozatát jellemző egyedi hangulat most is ott van velünk minden egyes másodpercben. Jellegét tekintve azonban ez már egy másik játék: single player monstrum helyett sokkal inkább egy közösségi és kompetitív platform. Annak viszont több mint ígéretes!

A Gran Turismo Sport első pillantásra összezsugorított maradványának tűnhet mindannak, amit a Polyphony Digital nagy múltú szériája eddig képviselt. Valójában azonban egy frissítően ható, alaposan átgondolt új koncepció, mely a vezetés helyett sokkal inkább a versenyzésre helyezi immáron a hangsúlyt. Ez viszont ne tévesszen meg senkit: nem maradnak el az egyszemélyes élvezetek sem - arról nem is beszélve, hogy ha valami, hát ez a játék tökéletesen alkalmas arra, hogy berántson a kompetitív versengés világába.