Hogy mekkora hatása volt a Far Cry 3-nak, azt szerintem teljesen felesleges taglalni: gyakorlatilag az Ubisoft játékainak a nagy része azt a területfelfedezős, mellékküldetéses, apránként haladós (bár néha repetitívbe hajló) formulát követi, amit a játék annak idején megalapozott. Persze voltak előjelek, hiszen az FC3-ban ott volt kétségtelenül az eredeti Far Cry forma, mellette kölcsönzött néhány dolgot az Asszaszínóktól is. (Olvassátok el Warhawk tesztjét, ha ennél is többre vagytok kíváncsiak.) Azóta persze kaptunk egy plusz még egy számozott epizódot, egy Primal mellékágat, jó pár vicces, vagy kevéssé vicces DLC-t, de a lényeg változatlan maradt. Épp ezért is döbbenetes újra találkozni a játékkal, ami elindította a lavinát.
A Far Cry 3 Classic gyakorlatilag az FC5 szezonbérlőinek már most elérhető, később pedig önálló letöltésként is megvásárolhatjuk. Az első gondolatom az volt, hogy „minek?”, hiszen például az X visszafelé kompatibilitási programjában már régen elérhető az eredeti 360-as kód, ráadásul igen szépen is fut a kicsike. Aztán betöltöttem a Classicot, és nagyot néztem. 4K tévén, Xbox One X-el akkorát dob a látványon a 4K-s felbontás, hogy az ember komolyan elgondolkodik azon, hogy mennyire jó lenne az előző generáció nagyágyúival ÚGY játszani, hogy betöltöd a mostani konzolodba. Hiszen érzésre csak a felbontás és némi extra szűrés segítségével szinte teljesen megfiatalodnak ezek a virtuális világok. (OK, tudom, Xbox One X-en ez a lehetőség pár címnél már elérhető!) A kalapban rejlő nyúlra és az FC3 Classic lehengerlő belépőjére azonban némi vizsgálódás után fény derül: a játékban az árnyékokat, a növényzetet, feltételezem kicsit a textúrákat is feljebb tekerték, így olyasmi hatást érünk el, mintha a PC változatot turbóztuk volna ki a konzolunk képernyőjére. Sima X-en és PS4-en nem tudom milyen pofát mutat a játék, de az biztos, hogy az XOX változat (és felteszem a PS4 Pro-s is) meglepően sokat ad az eddigi élményekhez. A bizonyítékhoz álljon lejjebb két kép, egyik a régi X360 emuláció 4K-s Xbox One X futtatásából, a másik pedig egy natív képernyőlopás az XOX „Classic” változatból. Ugye nem gyenge a különbség? (Kattints a lenti kép vonatkozó oldalára a teljes felbontásért! Figyelem, a screenshotok nagyméretűek!)
Persze játékmenetében is maradt az erős vállalható kategóriában a játék. Néhány ponton azért érződik, hogy az elmúlt epizódokba azért bőven pakoltak áramvonalasítást, tartalmi- és mechanikai bővítéseket. A feladatok jellegükből fakadóan már a játék elején kicsit laposabbnak tűnnek, mint annak idején, de hé! Azóta annyi Far Cry játékkal játszottunk, hogy nem is csoda, hogy ez az érzés hamar jelentkezik. Ezeket a döcceneteket leszámítva a Far Cry 3 Classic nem csak egy lehúzás, vagy egy szimpla tartalmi pótlék (hiszen az FC5 mellé dögivel jön még majd az eredeti kontent is), hanem tisztelgés a sorozat, és az Ubisoft aktuális korszakának gyökerei előtt. Nem lelkesedünk érte annyira, mint legutóbb, viszont szezonbérlet-tulajként örülünk ennek az „ajándéknak”. Tartalmassága, valamint elcsépelt mivolta ellenére is élvezetes játékmechanikájának köszönhetően most is egy figyelemre és játékidőre méltó darab a Far Cry 3 Classic. Persze ha herótod van már az egésztől, akkor inkább hagyd a frászba az egészet, és próbáld meg az eredeti DLC-kből kiszedni majd azt a Far Cry-faktort, amire 2018-ban, az ötös számú vágóhíd után még vágyik a szervezeted …