Captain Toad: Treasure TrackerTeszt

Hiába telt el három és fél év Warhawk itt olvasható írása óta, az abban leírtak a mai napig teljes egészében megállják a helyüket. Az eredetileg WiiU-ra megjelent, és a gép mérsékeltebb sikere miatt talán kevesebb reflektorfényben részesülő Captain Toad játék ugyanis pontosan annyit ér ma is, mint egykori megjelenésekor, ellenben most van némi remény arra, hogy sokkal több játékoshoz jusson el ez a klasszikus. Nem kivánom megismételni, hogy mitől olyan különleges ez a cím, akinek esetleg kimaradt, az el tudja olvasni a fenti linken. Arra ugyanakkor most is érdemes kitérni, mitől annyira időtálló és a nyers portoláson felül mit nyújt a Switch-verzió.

Időtállóság. Oké, nyilván egy alig négy éves játéknál fura arról beszélni, hogy jól öregedett-e, érdemesebb inkább arra koncentrálni, hogy a kompakt, öt-tíz perces pályák mennyire jól érzik magukat hordozható formában (is). Igazából mintha mindig is erre lettek volna kitalálva, ragyogó az art design, a legtöbb pályára öröm ránézni, a kihívások pont annyi agyalást igényelnek, hogy akármilyen apró darabokban is fogyasztható marad a Captain Toad. A hordozhatóságnak jót tesz a játék ritmusa is, a legtöbbször nem kell rohanni és az ügyességi részek is általában olyan adagokban érkeznek, amelyek után meg lehet pihenni, szóval bármikor, bármilyen körülmények között elővehető (és ugye itt van még a 3DS verzió is, amiről külön dobozban emlékezünk meg). De senki ne féljen, ez nem jelenti azt, hogy szépen nyugisan leülve nem lehet órákat eltölteni vele, egy-egy fejezet akár darálva is nagy élményt nyújt, ha pedig nekiugrunk az elkerülhetetlen kimaxolásnak, ahhoz úgyis a nyugodt körülményeket fogjuk keresni. Ha valaki aggódna, hogy a hetven-egynéhány pálya kevés, azzal egyet tudok érteni, mert nyilván ebből a minőségből több száz is jöhetne, másrészt ugyanakkor így is bőven tíz óránál hosszabb kihívást fog kézhez kapni. Arról nem is beszélve, hogy én például szégyen-gyalázat, de egy csomó pályára már csak nyomokban emlékeztem, szóval néhány év múlva simán elő lehet majd venni újra, és akkor is ugyanennyire friss lesz majd.

Essünk túl a nehezén, az újdonságokon. Igazából kettőről érdemes szót ejteni, ha már a Nintendo is erre húzta fel az újrakiadás kampányát. Az egyik, az Odyssey ihlette pályák. A jó hír az, hogy ezek igen jók (és relatíve nagyok) lettek, talán a játék egyik legösszetettebb küldetése is közülük került ki (és ha valaki türelmetlen, nem kell várnia a harmadik fejezet befejezéséig, hanem Amiiboval azonnal megnyithatja őket). A rossz hír az, hogy összesen négy darab van csak belőlük, ráadásul az eredeti verzió Super Mario 3D World-ös pályáinak a helyére érkeztek, azok tehát nincsenek benne a Switch változatban. Ezen kívül ha emlékeim nem csalnak, a teljes tartalom - beleértve a bónuszt is - megegyezik a WiiU-s Captain Toaddal.

A másik újdonság már egy fokkal érdekesebb, ez pedig a kétjátékos mód. A Captain Toadról ugye tudni kell, hogy az irányítás végtelenül egyszerű, a karaktert lehet mozgatni és a környezettel lehet korlátozottan interakcióba lépni, pl. bizonyos pályaelemeket eltolni, vagy épp a földből kirángatni valamit. Multiban ezt a két szerepkört választották ketté, az első játékos csak mozogni tud, a második csak dolgokat birizgálni, magyarul teljesen együtt kell működniük, ami a szóbeli kommunikációt is magában foglalja, összhang nélkül főleg a későbbi, nehezebb pályákon nem nagyon lehet boldogulni. Ehhez jön még, hogy a második játékos kap egy célkeresztet és tud lövöldözni az ellenfelekre, ami egy csomó pályán semmi előnyt nem jelent (ahol pl. vagy nincs komoly ellenállás, vagy sebezhetetlenek, mint például a bossok), másokon azonban óriásit könnyít ez a funkció, legyen szó például az idegesítő ütemben lehuppanó madarakról, amelyek így pillanatok alatt kiiktathatók. A Switch gyro támogatását én bevallom, csak itt tudom tiszta szívből ajánlani, aki egyedül próbálkozik, annak inkább a handheld megoldást tanácsolnám, jobban működik.

Captain Toad: Treasure Tracker 3DS

Sosem szerettem különösebben a rikácsoló kisgombát, de az vitathatatlan, hogy Wii U-n a Captain Toad: Treasure Tracker igazi kuriózum volt a maga bájos "ugrabugra mentes" játékmódjával. A Switch verzió mellett végre a 3DS is megkapta a saját kis átiratát, amely nem túlzás - a gép toplistás játékfelhozatalának sorát erősíti az avítt hardveren, pedig szinte semmi újat nem ad az alapjátékhoz képest. Ugyan a kistesó kottára megegyezik a Switch átirat nyújtotta élménnyel, azért a 3DS verzió mellett is szól néhány apróság: a Bonus Remix pályák mellett például kifejezetten jól áll neki a 3D, amellyel a pörgethető-forgatható objektumok súlya, mélysége, sőt a trükkösen megbúvó puzzle-elemek térbeli rejtélye is sokkal jobban érzékeltethető, mint bármely 2D megjelenítő esetén.

Ugyan az ellenfelek száma ebben a verzióban mérsékelve lett, de kárpótol érte a stabil framerate, az új C-stick használat és az összességében retrospektív játékélmény, amely ugyanúgy tartalmazza a négy Odyssey helyszín miniatűrizált világát, akár a Switch változat. Ha 3DS-ed van, akkor kötelező vétel - már csak azért is, mert hasonló színvonalú játékot már nem nagyon várhatunk a korosodó kicsiny gépre. [Stinger]

Igazából jópofa a kétjátékos mód, nehéz lett volna kihozni ebből az egészből ennél többet, bár ha mondjuk csináltak volna ötven új küldetést, ami csak erre épül, még pozitívabb lenne a verdikt.

Ettől függetlenül természetesen az összkép abszolút pozitív így is, csak épp nem ajánlható tiszta szívvel a Switch verzió azoknak, akik annak idején végigtolták és még be van kötve a WiiU - kis túlzással teljesen ugyanazt kapnák most is, közepes árcédulával. Persze ha azóta eladtad a játékot, neadjisten egy csomó mindent elfelejtettél belőle, mindenképpen érdemes újra beruházni rá, szerintem nagyon-nagyon széles körben meg tud bárkit mozgatni, életkortól, kedvenc zsánertől vagy nemtől függetlenül. Valahogy mégis ott motoszkál bennem a kisördög, hogy az egykori WiiU-tulajok kaphattak volna azért egy kicsit többet is ettől a felújítástól. De nem kaptak, úgyhogy most főleg az első bálozók fognak jól járni. Pénzlehúzás vagy sem, én akkor is örülök, hogy ezúttal egy szélesebb réteghez is el fog jutni a Captain Toad varázslatos világa.