WreckfestTeszt

Jól emlékszem az első találkozásomra a Destruction Derby-vel: még a Playstation éra hajnalán történt, hogy a gépekhez adott egyik '95-ös demo lemezén rongyosra játszottuk az aréna pályát, mert annyira lenyűgözött minket a játék törésmodellje. (btw nem kell itt semmi fizikai csodára gondolni: színes poligonok repültek szanaszét, de a kommentátor és a többi kocsi pusztuló látványa annyira felpiszkálta a pulzusunkat, hogy szinte sikongattunk közben).

Évekig a DESTRUCTION DERBY volt a NAGYBETŰS játék, a generikus offroad roncsderbi megfelelője. Egy évvel később ugyan született egy kellemes folytatás néhány kibővített arénával és offroad pályával felpiszkálva (a 3D éra elején elég narkotikus élmény volt ám!), de a második revolúció csak bő tíz évvel később, a finn Bugbear által életre hívott Country Redneck száguldás FlatOut révén keccsölte be a traktorgumi, a csirkesz@r és rozzant járgányok olajos-égett szagát a játékkuckókba.

A finn srácoknak valamiért sikerült jól elkapni a vidéki agónia ködös báját és a kiszuperált járgányok szofisztikált de szerethető lezúzását, amelyből intenzív és izgalmas autóversenyzős játékot fabrikáltak össze - mindvégig szem előtt tartva a zúzást, mint fókuszpontot. A frankó játékmódokat, az arénaversenyeket és a turbóval szanaszét rombolható táj vonzását az is tetézte, hogy soha, egyetlen játékban sem repültek át a szélvédőn annyian szándékosan rongybabaként, mint ebben a játékban.

Bár a FlatOut-ot hajtó Diesel engine nem volt korának legjobbja, de az objektum-alapú sérülésmodellel szépen törte a járgányokat, sőt! Egy gyengusz notebookon is elfogadható sebességet produkált, így az asztali gépről leváló jómadarak se maradtak ki a LAN partik FlatOutos jóságából. Később aztán készült belőle egy minden ízében szebb, tartalmasabb és jobb folytatás, de máig az elsőt tekintjük az etalon DD-variánsnak (a rémes harmadik és a Klyotonn-féle negyediktől tekintsünk el, ezeket ugyanis már nem az eredeti csapatnak köszönhetjük) - azaz csak TEKINTETTÜK, mert hogy...

… a FlatOut hányattatott sorsa szerencsére már múlt idő. Durván nehéz terepen kellett végigvergődnie a folytatásnak míg elérte ezt a színvonalat, de sok év után végre megérkezett a kurrens generációs FlatOut folytatás, amelyet (nem elírás!) hat éve készítget az alig harminc fős eredeti Bugbeart csapat Helsinkiben. A játék körül kialakult történet mindenképp érdekes és tanulságos: tesztünk alanya, a FlatOut, a Destruction Derby és a Street Rod spirituális utódjaként emlegetett Wreckfest ugyanis számos bétán van túl, miközben benyelt sikertelen Kickstarter kampányt is, hogy különböző (sneak peak) próbaverziók árnyékában főnixmadárként térjen újra vissza. A kitartó munka, az alapos és gondos tervezés végül mégiscsak meghozta a várva várt eredményt, a Next Car Game kódnéven indult projekt végül 2014-re érett be annyira, hogy a közönség elkezdte komolyan kajálni az eredményt. A korábbi Kickstarteres buktát végül kb. háromszorosan lekörözve, laza 1 milliós első hetes eladással honorálta meg a kitartó csapat számára a Steam Early access programban. A Bugbear még ez év októberében be is jelentette, hogy a végső produktum Wreckfest néven lát majd napvilágot, emellett ígéretet tett arra is, hogy a béta állapotban leledző kódba még egy rakás pályaszakaszt, helyszínt, kocsit és játékmódot is lefejlesztenek, különös tekintettel a 16 fős multiplayer, vagy a deathmatch- és team deatmatch funkciókra.

Bár erre újabb négy évet kellett várnunk a Wreckfest a tavalyi Gamescomon már megkezdte az új rajongók toborzását, néhány héttel ezelőtt pedig véglegesen elhagyta az early access státuszt is egy gigantikus update csomag kíséretében, mellyel szinte minden korábban ígért kontent bekerült a játékba, sőt: a megfelelő ráncfelvarrásnak és optimalizációnak köszönhetően fél generációval ugrott feljebb a látványmércén.

Pontosan így képzelnék el egy offroad árkád roncsderbis, zúzós-hajtós játékot 2018-ban: a Wreckfestnek már az első néhány percben sikerült lekenyereznie, hiszen minden ízében FlatOut sejtmagokat rejt a játékmenetében, mert a külcsín, az autók viselkedése, a vidéki miliő és a roncsderbi arénák megpillantásakor feltörő emlékek szemérmetlenül arcodba tolják a redneck hangulatot. Az első néhány felvezető verseny egyelőre csak a kezdő liga tanuló- és kezdő-kategóriás etapjaiba enged betekintést, ám mindezt már kategóriák, kerékhajtás, származási hely és hasonló szabályzások alapján teszi. Az autók bár nem licenszeltek, de jól felismerhetőek, egyediek és kellően sajátos stílussal is bírnak a pályán, de erről kicsit később beszélünk majd. A játék az elért helyezés mellett természetesen a redneck-faktort is jutalmazza, így a lökdösődésért (van többfajta Takedown!), az ellenfeleink lezúzásáért, vagy a veszélyes vezetésért is bónusz XP-vel jutalmaz. Ezek gyűjtögetése nem csak a magasabb ligák versenyosztályaiba, új helyszíneibe vagy autóihoz engednek hozzáférést, hanem a meglévő járgányhoz is szolgáltatnak némi új alkatrészt, amelyekkel szanaszét tuningolhatjuk vagy mázolhatjuk ezeket a tűzre való roncsokat.

A menüben turkálva bizony van itt minden: head-to head bunyó a pajta mögött, fűnyíró deathmatch a pusztában, pusztító porgyűrű, hepehupás repkedős zúzda, kocsiszaggató roncsderbik, gyorsasági körversenyek, és a közkedvelt arénás ütközetek - illetve ezek osztály-irány- és napszak szerinti variácói. Igen, karriermódot is kapunk a játékhoz, ahol a rendelkezésre álló autós parkunk, a pénzmag illetve a helyezéseink alapján lépkedhetünk fel, egészen a professzionális versenyzés „fellegváráig”.

Egyetlen közös dolog van bennük, ez pedig a zúzás. A játék bár nem követeli meg, de az AI stílusából kiindulva elég erősen igényli az intenzív lökdösődést, ugyanakkor az egymástól jól elkülöníthető autók erejét, illetve a vezetési stílust mérlegelve gondolkodásra is sarkall. Bizonyos versenyeken meg kell találni azt az egyensúlyt a defenzív és agresszív taktika között, ami a cél szempontjából nyerő húzás lehet. Mit jelent ez? Nem mindig van értelme fejjel menni a falnak, de lesz, mikor ez a győzelem kulcsa. Mindezek mellett a szétrombolható környezet sem mindig jelent pluszt: van, hogy a törmelék ártalmatlan, de a nagyobb oszlopok, gumik és faelemek könnyedén leamortizálhatják a verdát és lassabbá is tehetnek minket. Utóbbira nem árt odafigyelni, mert az autó ereje és szívóssága is véges, és egy óvatlan mozdulat miatt keresztbe állt préda az úton a vaddisznóként közeledő falka szemében maga a kihagyhatatlan főfogás.

A helyzet hasonló a beteg ellenfelekkel is: egyáltalán nem mindegy, hogy egy masszív kéttonnás izomkolosszust akarunk-e pajzsként használni a kanyarokban, vagy egy csettegő kis csotrogánnyal ásatunk virágágyást. Bár a Wreckfest fizikai modellje közelebb áll az árkádos irányításhoz és a sérülésmodellje is a külső behatások alapján hajtogatja a kocsi egyes főbb elemeit (lásd Burnout), valahogy mégiscsak lassabb és átgondoltabb vezetési morált igényel. Az egyensúly mindazonáltal szuperre sikerült, mert - bár a játék a fentiek miatt inkább a tradícionálisabb irány felé húz - megvan benne az őrület, a kaotikus versenyek és a zúzás művészete is.

A Wreckfest a Flatout nyomdokain haladva mindig kínál valami extra pluszt a normál versenyzés mellett: vannak egyedi kihívás opciók, amelyekért ugyanúgy XP pont jár, mint az első helyezésért, ezekre nem árt odafigyelni. Ilyen a legjobb kör, az éppen aktuális rivális megsemmisítése (ez általában az a járgány, amelyik legdurvábban belénk száll a verseny közben), a takedown, sőt: a pontszámok mellett a pálya aktív használatáért is járhat pont, például a rövidítéseken való áthajtásért, mások kivégzéséért és még sorolhatnám. Ezek elég intenzíven pusholják a játékost arra, hogy a komfortzónájából kilépve elkezdje feszegetni a játék határait amellyel még jól is jár, hiszen a jó teljesítményért új kocsik, új alkatrészek is járnak.

A Desctruction Derby utánérzés egyértelműen a játék egyik legértékesebb faktoja: a különböző napszakokban és körülmények közt játszódó túlélős, pontozós, gyilkolászós roncsderbi a Wreckfest egyik legkedveltebb módja lesz, hiszen jelenleg 16-an (később akár 24-en is) kitaposhatjuk a pedált a kasztni falán: ehhez csupán az egyik aréna felé kell venni az irányt, amelyből természetesen szép mennyiségű a felhozatal és akár lángoló, repkedő fűnyírók is a részesei lehetnek. Irdatlan jó érzés úgy csapatni, hogy a fém csikorgó hangja szinte lyukat üt a dobhártyán, miközben próbálod vészhelyzet-szerűen úgy elkerülni a kocsid kivégzését, hogy a lehető legnagyobb sérülést okozd a többieknek. Az AI itt (akárcsak a játékban) szinte brillíroz, mert anélkül teremt kaotikus helyzetet, hogy folyamatosan csak és kizárólag rád fókuszálna. Effektíven kitér és menekül, visszakézből megpofoz, aztán a falba csapódik. Pont ugyanúgy, ahogy te csinálnád. Képes félretenni a győzelem esélyét, csak hogy visszaadja neked, amit az előző kanyarban kapott tőled. Zseniális, mintha nem is gépi intelligencia tekerné a rozsdás musztáng kormányát az esti porfelhőben. Ne is keress gyönyörű dukkót, fényes polírozott felületeket: itt a gyűrődés és a minél redneckebb festés a nyerő, ahogy megcsillan a gyönyörű éjbe menő táj izzó napkorongján.

De hogy a techjunkie is szóljon belőlem, egyetlen mondat erejéig benézünk a motorház alá. Nos, a Wreckfest kifejezetten SZÉP játék. Gyors és stabil a képfrissítése, az effektparádé és a szokásos kidolgozott környezet is a helyén van, a szokásosnál is aktívabb pályamenti életjelekkel. A kocsik gyönyörűen törnek és hullanak szét, a pálya vonalképzésén szinte minden szétzúzható, vagy átformálható. A multiplayer a hagyományos szerverkeresgetős megoldás - nem túlzsúfolt, de stabil és lagmentes játékot biztosít, így ezen a téren sincs semmi kifogásolható benne. A játékban persze akad néhány apróbb hiba (eleinte biztos káosznak tűnik pl. a menürendszer és a kivételszabályok), de a sajátos fizikai modell, a stílus és a 10/10-es soundtrack totál elfeledteti velünk ezeket az apróságokat idővel.

Mit mondhatnék: a Wreckfest bár tudtuk, hogy érkezik, mégis a nyár IGAZI meglepetése lett: kiváló élményt ad, múltidéz, szórakoztat és őrült jó móka, többedmagunkkal is. Én megadom neki a 9-est bátor szívvel, kritikusabbak nyugodtan mínuszolják meg egyet. Ja, igen: a konzolos verziók (XO(X)/PS4) novemberben érkeznek! Köszi Bugbear!

[Teszt streamünket megtekintheted lentebb, a hangproblémákat nézzétek el nekünk!]