Civilization VI: Gathering StormDLC Teszt

Tavaly év végén egészen rákaptam a Civilization VI-ra, köszönhetően a Switch változatnak, amely nem kötött a gépemen való játék rituáléjához. Hiába, leginkább laptopon nyomom a PC-s címeket, azért így is egészen más volt a Nintendo hardverének kényelmével adjusztálgatni a kicsi birodalmaimat. A Gathering Storm viszont behúzott a monitor elé, mégpedig a méretes tartalmi bővülése, és természetesen Mátyás szereplése miatt. Aki most CIV gyorstalpalót szeretne, azt az elején elkeserítem: Lothar kollégánk 2016-ban, a megjelenés után nézett az eredeti játék körmére (a tesztet itt lehet elolvasni), Elvis pedig a Switch kiadásról írt egy jót (Katt!), szóval aki kicsit mélyebben szeretne tájékozódni, az errefelé olvasgasson először.

Mi pedig ugorjunk a Gathering Storm legjobban várt részéhez, Mátyás királyhoz! A hollókirály áll a magyar civilizáció élén, amely nyolc új birodalom egyikeként fog vérfrissítést áramoltatni az egy komolyabb kiegészítőt már megélt CIV6 artériáiba. A magyar települések legfontosabb ismérve, hogy folyók mentén gyorsabban mehet a területi expanzió, aztán ott van a városokhoz húzható gyógyfürdő, amit további létesítményekkel turbózhatunk (pl. állatkert). Emellett nem szabad a huszárt sem elfelejteni, amely az ipari korszak egysége, valamint a fekete sereg lovasait, akik a gyors terjeszkedésért felelősek komoly hadierejükkel. A magyar civilizáció egyébként jól csúszik azoknak, akik a militáns megközelítést szeretik választani, a független városállamoktól ügyesen tudunk haderőt duzzasztani a királyunk közbenjárásával. Megnyugtatásként persze elárulhatom, hogy el lehet karistolni azért más (pl. technokrata) szemlélettel is Mátyás udvarában. A magyaros látványelemek nincsenek eltúlozva, de ami van, az jó és kedves a szemnek. Ez az érzés különösen fokozódik amúgy a játék zenei anyagának hallgatása közben. Amikor először felcsendült a "Hej, Dunáról fúj a szél", szó szerint végigszaladt a hátamon a libabőr! Geoff Knorr zeneszerző csodát művelt a Gathering Storm zenei anyagával. Az alázatos megközelítés pedig a számunkra kedves népünkkel való játékot is új szintre emeli. Nem is ragoznánk tovább a kérdést, inkább kattintsatok a lenti anyagra.

A sokszínűség és tiszteletteljes megközelítés amúgy a játék többi részére is érvényes. A most telepített tesztváltozat a lecsupaszított alap CIV6 élményhez képest jócskán megduzzadt már (Hajj, de jó lenne Switchen is látni ezt a sokadalmat!); gyakorlatilag annyi nép és hadvezér került be a játékba, hogy a sokszor hangoztatott több száz játékóra inkább több ezerre duzzad, ha az ember az egész csomagot ki akarja ismerni. Persze érdemes is kiismerni, mert a Gathering Storm a friss népek mellett is bőven tartogat újdonságokat. A vulkánok, klímaváltozás, aszály és az egyéb környezeti katasztrófák járnak negatív és pozitív hozadékkal is. Például a vulkáni hamu kiváló termőtalaj lesz utólag, a partra épült ellenséges civilizációt pedig elúsztathatja az olvadó jégsapka. Ez eleinte talán nem érződik olyan nagyon komoly befolyásoló erőnek, de a teljes játékmenetre kihathat a területek nem megfelelő előrelátással való hódítgatása. (Erre a saját bőrén keresztül jött rá a tesztelő is.) Ha világszinten nagy a baj, összeszaladhat a világkongresszus ahol leülnek egymással szemben a hadvezérek és akár diplomáciai szívességekkel bombázhatják egymást a kialakult helyzetekben. Ha későbbi korszakban járunk, akkor pedig mérnöki megoldásokkal, és a technika vívmányaival fogunk megoldást keresni a túlélésre. Kár, hogy ezeket csak a későbbi időkben tudjuk igazán kihasználni, a játékmenet korai szakaszaiban ezek a pontok annyira nem hangsúlyosak még. Ezzel párhuzamosan a játék végső szakasza, a friss jövőbeli idősíkkal együtt talán újabb és komolyabb kihívást nyújtó végjátékkal kecsegtet, pont a fentebb említett dolgok miatt. A világkongresszus és a klímaváltozás egyébként tovább fokozza a játék „globális” érzetét, valahogy jobban érezzük a bolygó teljes egészének a jelenlétét. A tartalmi és hangolási részleteket csak csodálni lehet. Tényleg kisebb varázslat, amit Firaxis-ék a kiegészítőbe szuszakoltak (csak a tutorial ablakok tartalmának idemásolásával oldalakat tudnánk megtölteni), a rengeteg finomhangolás és apró kiegészítés csak sok-sok kör során fog csak a felszínre törni.

Még egy apróságról muszáj beszélni: ez pedig a multis Cloud Save fogalma. A CIV VI rendszerébe egy olyan multiplayer lehetőség kerül be, ami a régi idők szellemét a modern kor vívmányaival oldja meg. A készítők emlékeznek még azokra az időkre, amikor floppilemezen szaladt körbe a multiplayer mentés file, így tudott mindenki időmultiplexált módon hozzátenni egy-egy lépést a közös multis birodalomhódításhoz. Ez a lehetőség most visszatér, csak a felhőbe mentett save file segítségével.

A Civilization VI játékosainak számára kötelező a Gathering Storm beszerzése, ha valaki pedig csak Mátyás király miatt tenne próbát a játékkal (vagy úgy összességében a CIV-vel) azoknak érdmesebb lehet várni egy kicsit a vásárlással, mert a játék nem csak odafigyelés és játékos hozzáállás tekintetében igényel komoly elszántságot. Mire a felturbózott, kiegészítőkkel felduzzasztott teljes élményt beszerezzük, már közel 100 Eurós költésnél járunk, ami nem kis összeg. Azzal együtt sem, hogy a két expanzióval bejáratott, közel tökéletesre hangolt CIV VI élmény észvesztő mélységeket tartalmaz mind mechanikai, mind pedig a felsorakoztatott kontent vonatkozásában. Már csak az a kérdés, hogy a Firaxis hova tudja tovább fokozni ezt a sok jót a hetedik részhez.