My Friend PedroTeszt

Ha reggel arra ébredsz, hogy egy banán beszél hozzád, valószínűleg nincs minden rendben a fejedben. Ha a banán ráadásul arról próbál meggyőzni, hogy indulj kőkemény gyilok-hadjáratra a városodat uraló bűnszövetkezetek ellen - nos, ebben az esetben tényleg érdemes kikérnünk gyógyszerészünk vagy háziorvosunk véleményét. A My Friend Pedro hőse (szerencsére?) nem így tesz, hallgat a (gyilkolással kapcsolatos) jótanácsokat és poénokat szóró banánra, és elindul leszámolni (nagyjából) mindenkivel.

A My Friend Pedro-t (továbbiakban az egyszerűség kedvéért szimplán Pedronak hívom a játékot) nem a sztorija fogja eladni, de nem is kell neki, a történet javarészt teljesen funkcionális, szinte alig van jelen, amit jól tesz, mert ahogy megpróbálja egy kicsit komolyan venni magát (erről még lesz szó később), rögtön kilóg a lóláb, a Pedronak a minimalista megközelítés áll jól. A játék igazi hőse a szétlassított tűzharc-pornó, egyfajta kettődébe oltott Max Payne, csak több lehetőséggel, és jóval elborultabban.

Az időlassítás lehetőségét bő kézzel méri a Pedro, ha kicsit odafigyelsz arra, hogy mikor indítod, a játék teljes szakaszain végig tudsz menni úgy, hogy egész végig lassításban maradsz, köszönhetően annak, hogy az alapból rendelkezésre álló mennyiség sem kevés, egy-egy ölés pedig visszatölti a csíkot - csak jó ütemben kell nyirbálod hozzá az ellent. A lassítás két szempontból is kulcsfontosságú. Egyrészt szükséges ahhoz, hogy hatékonyan tudj ölni, másrészt ahhoz, hogy stílusosan tedd ezt.

A Pedro a lelke mélyén ugyanis egy igazi high-score támadós játék, pontozza, és a pálya végén részletesen értékeli a teljesítményedet. A hatékony + stílusos gyilkolásra bőségesen kapsz lehetőséget. Duplafegyveres lövöldözés, amikor két ellenfelet masszírozol ólómmal egyszerre? Pipa! Piruett-szerű dodge-mozdulat a levegőben, amikor átmenetileg sérthetetlenné válsz? Van ilyen is! Acélfelületekről visszapattanó golyókkal gyilkolászás? Naná! Ugorhatsz gördeszkára, lövöldözhetsz róla, belerúghatod valaki arcába, és arrébb gurulva felrúghatsz egy serpenyőt a levegőbe, hogy az egyik fegyvereddel az emeletről lövöldöző rosszembert nyiffantsd ki, a másikkal a lassítva pörgő serpenyőt vedd célba, és az onnan visszapattanó lövedékekkel nyújtóztasd ki a fedezékből kellemetlenkedő társát? Igen, ezt így ebben a sorrendben meg lehet csinálni, és bármilyen tetszőleges variációját is.

A Pedro legalább annyira szól a „hogyan?”-ról, mint a „mit?”-ről. Nem véletlenül rögzíti gifben minden pályán az általa leglátványosabbnak ítélt szekvenciát: a Pedro tele van olyan jelenetekkel, amit azonnal meg akarsz osztani másokkal, mert sugárzik belőlük a kúlság.

A Pedro nem hosszú játék, négy-öt órás, a pontozós rendszer miatt közepes újrajátszhatósági faktorral. Újra és újra végigjátszani leginkább a játék első felét, és az itt található pályákat fogod - a Pedro második fele sem rossz, de itt érzésem szerint MFP mögött álló pici (kvázi egyszemélyes) indie csapat (részben) rossz döntéseket hozott. A lövöldözés mellett ugyan már a korábbi pályákon is fellelhetők platformer elemek, de a későbbi helyszíneken ezek határozottan dominánssá válnak, a játék komplett pályákat szán (ráadásul egymást követően) a különféle csapdáknak, lézereknek és puzzle-platformer alapon nyugvó, sokszor időre menő feladványoknak. A probléma az, hogy kis adagokban mérve mindez akár még jól is elsülhetett volna, de nagykanállal adagolva nem esik olyan jól, annyira nem jók vagy szórakoztatóak ezek az elemek, hogy szívesen cserélnéd be a rájuk szánt időt a fantasztikus lassított lövöldözéssel.

Itt bicsaklik meg egyébként a minimál-sztori is, a Pedro megpróbálkozik valamiféle társadalmi kommenttár-szerűséggel (a gémerekről és az internetről, leginkább), ami önmagában is furcsa, az össze-vissza beszélő buggyant banánnal párosítva pedig simán a „srácok, ezt jobb lett volna elengedni” polcra helyezhető.

A My Friend Pedro egy nagyon klassz, nagyon kreatív és roppant szórakoztató kettődés akciójáték, ami egy kicsit jobban is bízhatott volna abban, hogy a játék veleje (ugribugrizós sallangok erőltetése nélkül) ilyen játékidővel párosítva bőven elegendő ahhoz, hogy pár óráig remekül érezd magad a társaságában.[8/10]