Yakuza 3 RemasteredTeszt

Bő tíz éve, hogy a Yakuza 3 megjelent, és ezzel (na meg a Playstation 3 erejével) szintet lépő SEGA tovább görgette Kazuma Kiryu epikus történetét. Szerettük, nem szerettük? Általában az első pont érvényesült a rajongók oldaláról, de szinte az is biztos, hogy itthon kevesebben találkoztunk vele. Az európai megjelenés környékén nálunk nem volt akkora penetrációja a Playstation 3-nak, mint akár hasonló idő elteltével a négyes masinának. SEGA-ék persze nem ezért gondolták fontosnak piacra küldeni a 3-4-5 epizódot; tudjuk jól, hogy ha elő kell állni egy újramatricázott pénznyelő pacsinkóval, akkor a kiadó nem rest tüsténkedni. Szerencsére a Yakuza remaster megjelenéseknek már csak az alapjátékok minősége miatt is lehet létjogosultságuk…

Ezen a ponton megjegyezzük, hogy, az eredeti játékról készült 2010-es tesztünk simán olvasható az oldalunkon, mégpedig itt: KATT!

A harmadik rész is ígéretei alapján tudja mindazt, amit a remaster gyűjtemény mindhárom játékra ígér. Van itt minden, amit 2019-ben elvárhatunk egy újrakevert PS3 játéktól. 1080p-s felbontás 60 FPS-el, ami nem csak azért elengedhetetlen, hogy a korábbi recés rendertől tisztább képet kapjunk, hanem azért is, mert a 60 FPS tükörsima megjelenítése tényleg hozzátesz a letisztult japán konzoljátékos élményhez. Ebben már a Yakuza 3 most szépen teljesít a két másik remaszti érkezése előtt. Persze olyan szintű újrakeverésre ne számítsunk, amit az első két játék kapott, vagy ami a Yakuza hatodik eljövetelének szintjére tenné a vizuált - ám a program az ismerős helyszínek, és mostanában kicsit talán sokszor látott karakterek látványa mellett is kellemes összképet nyújt. Olyat, amit 2019-ben is oda lehet tenni a SEGA portfólióba.

Játékmenet és tartalmi vonatkozások tekintetében is vannak apró finomságok. Az eredeti Yakuza 3 egy notóriusan elkapkodott port volt, nem túl erős szövegkönyvvel és kimaradt (kivágott) mellékszálakkal. Az új fordítás szövege jóféle, de mondjuk minimum irodalmi szinten kell vágni az angolt, hogy emlékezetből, így itthoni fejjel összehasonlító elven mérjük össze az újat egy tíz évvel ezelőtti játék elmékével. A mellékes tartalmak természetesen hiánytalanul jelen vannak, de sajnos kicsit öregesnek és száraznak tűnik így a játék mondjuk az eldugottabb minigame elfoglaltságok tekintetében, vagy pláne a Song of Life vagy a Kiwami 2 ismeretében. Ugyanez igaz a mozgatásra, az animációkra, a harc dinamikájára. Mindezek inkább 2009-re mutatnak, mint 2019-re, de ezzel együtt sem gondoljuk, hogy a Yakuza 3 remasztija ősz szakállal botorkálna - csak megszoktuk a jót. Persze itt is vannak kiemelkedő miniküldetések, jópofa adalék a fegyverek rendszere. Hogy a kiegyensúlyozottság jegyében értékeljünk, menjünk vissza egy kicsit a negatívumok felé: az is biztos, hogy a mikromenedzsment és RPG-szisztémák tekintetében megint visszaléptünk pár lépést a legutóbbi kiadások óta, így aki pont emiatt kattant rá a Yakuza vonalra, az lehet kicsit csalódni fog.

A sztori és a játék dinamikája szerencsére ilyen távlatból is kiemelkedő magasságba teszi fel a fejlesztők narratív és játéktervezői potenciálját. Kazumával a fókuszban egy emberi történetet élhetünk át, ahol az árvaház, az idősebb generáció fiatalokkal szembeni felelőssége, és a gengszterlét szívfacsaró aspektusai egymást váltják a történetmesélésben. Bár nem feltétlenül ajánlható mindenkinek a Yakuza 3 remasztija, a régi rajongókat, vagy esetleg az epizódot eddig skippelő játékosokat nincs okunk eltántorítani az új kiadástól. Akik viszont belépési pontot keresnek, menjenek vissza az első Kiwami epizódig. A remaster-vonaton úgysincs megállás. Október 29-én jön a Yakuza 4, február 11-én pedig az ötödik epizód. Csak ki ne fulladjunk a nagy sárkánydömpingben.