The Last CampfireTeszt

Ha ez a sorsom könyve, én most két sora között rekedtem. Egy elharapott mondattá váltam az ajkak szélén. Két zeneszám közötti zavart csönddé. Egy levegőbe dermedt bizonytalan mozdulattá. Mintha hátat fordított volna nekem a remény, én pedig túl gyenge vagyok már, hogy utána induljak. Nem kergetem tovább. Csak hagyom, hogy elnyeljen a fülsüketítő csönd és a vakító sötétség.

A The Last Campfire tulajdonképpen egy kis létszámú stúdió falai között megbújt független garázsprojekt. Pár évvel ezelőtt a Hello Games guildfordi stúdiójában ugyanis három fejlesztő kirámolta az irodaház egyik használaton kívüli szobáját és Sean Murray engedélyével önállóan kezdett dolgozni a No Man's Sky árnyékában. Steven Burgess, Chris Symonds és James Chilcott elengedte a hangzatos ígéreteket, visszavett az ambíciókból és a LostWinds megalkotása alatt szerzett tapasztalatokat egy aprócska, személyes, kreatív kalandba öntötte.

Létezik egy hely a világok között, ahová az emberek kerülnek, amikor lassan kialszik belőlük a fény. Néma főszereplőnk is egy ilyen zsákfigurára hasonlító, eltévedt ember - ami a találó angol szóról fordítva egy már csak belül izzó parazsat jelent. Ő azonban valamiért nem csupán a saját útját próbálja majd megtalálni, hanem az itt megrekedt, reményvesztett társai felé is segítő kezet nyújt. A játék története és szereplői végül egy egészen szépen végigvezetett, nem túl szájbarágós metaforát alkotnak empátiáról, céltalanságról, reményvesztettségről, vagy akár depresszióról.

Mindezt ügyesen simították könnyed környezeti / logikai puzzle feladványok közé. Továbbjutásunk érdekében például szobrokat cipelünk, oszlopokat görgetünk és csöveket pakolunk, olykor pedig tárgyhasználatra is kényszerülünk. Sajnos ilyenkor automatikusan a szükséges eszköz ugrik fel az inventory-szütyőnkben, így csupán a megszerzésük fog fejtörést okozni. A felfedezés élménye viszont meglepően erős, örömmel emeltem fel minden követ és néztem be az utolsó sarokba is. A feladatok számos formát és típust ölelnek fel és szinte soha nem ismétlődnek, ami leginkább a társaink problémáinak feltárásakor lesz szembetűnő.

Forlorns. Így hívja a játék ezeket az eltévedt zsákfigurákat, akiket megérintve egy különálló puzzle szobába kerülünk. Akárcsak a valós segítő tevékenységben, így itt sincs két egyforma eset. A kihívás viszont a szociális munkától eltérően mindig csak pont annyira van jelen, hogy ne érezzük mentális inzultusnak, de garantáljon némi “heuréka” pillanatot. Bár a feladat típusa igyekszik támpontot nyújtani, sokat jelentett volna, ha a környezet kialakításával is érzékeltetik és erősítik az egyéni megpróbáltatások jellegét. Így leginkább a narrátorra hárul a kontextus és az érzelmi háttér biztosítása.

Rachel August bájos norvég akcentusa ugyanis minden lépésünket végigkíséri. Az ő hangja tolmácsolja az eseményeket, hősünk gondolatait és a dialógusokat is. A meséskönyv hangulat kitűnően illik a játékhoz, a rendszer azonban nem igazán reagál dinamikusan a kijelölt interakciókon kívül, így valószínűleg inkább költségkímélő megfontolás húzódhat mögötte. Szerencsére a zenei anyag tökéletesen illeszkedik a mondatok közé. Ritkán tolakszik a középpontba, szépen erősíti a három különböző terület eltérő jellegét és támogatja meg az érzelmi csúcspontokat.

Hasonló összhangot fedezhetünk fel a látvány terén is. Nem meglepő, hiszen minden környezeti elemet, karaktert, tárgyat és animációt egyetlen ember készített. Nem végletekig kidolgozott, vagy technikailag lenyűgöző, de kellően egyedinek érződik, rengeteg kedves részlet van benne és kimondottan változatos. Kár, hogy a végigjátszás alatt nem egyszer kontárkodott bele a képbe néhány pályán kívülre kószáló fix kameraállás, ütközési felület nélkül hagyott tereptárgy és helyszínváltásnál rendszeressé váló komoly képkocka esés.

A The Last Campfire viszont hibái ellenére egy nagyon szerethető alkotás. Egyelőre kicsit csiszolatlan, irányításán érződik a mobileszközök szem előtt tartása és olykor talán nyújthatott volna komolyabb kihívást is. A legtöbben valószínűleg 3-4 óra alatt a végére érhetnek és a Platinum trófea / 1000 Gamerscore megszerzése sem fog ennél sokkal tovább tartani. A kimondottan baráti árcédula viszont pontosan ehhez van igazítva, így könnyű szívvel ajánlhatom egy könnyed délutánra. Ki tudja? Talán néhány súlyosabb gondolatot is képes lesz felpiszkálni.[ 7 ]

***The Last Campfire

Platform: PlayStation 4 (tesztelt), Xbox One, Switch, PC, iOS

Kiadó: Hello Games | Fejlesztő: Hello Games

Megjelenés: 2020.08.27. | Ár: 14.99 USD***