Age of Empires III: Definitive EditionTeszt

Javíthatatlan nosztalgiázó vagyok, így számomra az örök kedvenc mindig is az Age of Empires második része marad. Jó időben kapott el, kellemes játékmenete szerintem az utána megköpködött Star Wars RTS-t is elvitte a hátán, változatosságra pedig nem lehetett panasz. A harmadik epizód ezek után nagy léptékű fejlődést mutatott be - a 3D megvalósítás pedig önmagában generációs előrelépést jelentett. Az AOE trilógiát most felújítva is elérheti a PC-s Game Pass közösség. A Tantalus pedig remek munkát végzett, bár kellően szolid, stramm alapokhoz nyúlt, amikor az Age of Empires III definitív kiadást elénk tárta.

Ki gondolta volna, hogy 15 év telt el az eredeti AOE3 megjelenése óta, de valljuk be, az RTS műfaja ekkorra már kellően kiforrta magát, és ma már akkora léptékű ugrások nincsenek, mint mondjuk az AOE1-2-3 között eltelt időkben. Az Age of Empires III alapjátéka magában hordozta az elődök érdekes történelmi szemléletét, és az egészet megtoldotta egy egész izgalmassá váló sztorimóddal, amiből három kampányon át lubickolhatunk a történelem különböző fázisaiban. Ha már historikus csaták: az eredeti kampány mellett most itt van a Historical Battles mód is, amiben a történelem megadott csatáit élhetjük újra, félig-meddig valós, részben pedig fiktív részletek mellett.

A játék a felhasználói felületén is kapott egy alapos turbózást - a játékosok nagyobb távban zoomolhatnak, a tech-fát részleteiben lehet mustrálni és az épületek felett láthatóvá vált a progress-sáv is. Három féle UX-et választhatunk, ebből a definitív tökéletes az újoncok számára is, de visszatérhetünk a korábbi játékokra jellemző megoldásokhoz, és egy harmadik megközelítést is választhatunk, ha ennyire kényesek vagyunk a részletekre. A központi városink fejlesztéséhez nem kell kártyákat grindelni, pusztán kozmetikázásra költhetjük pontjainkat. A kártyás csatározásba így azonnal bele lehet vetni magunkat. Elvileg az AI is kapott egy masszív update-et, de ezt én nem tudom validálni - egész egyszerűen nekem sok az "expert" mód egy RTS játéknál, és ezt nem is félek bevallani.

Tartalmilag további finomság, hogy egy kvázi harmadik expanzióként az inkák és a svédek is bekerültek a kalapba, a polkorrektség és történelmi hűség jegyében pedig a natív amerikai civilizáció is finomhangoláson esett át. A multiplayert átalakított szerveralapú megoldásokra pakolta át a fejlesztő - emellett pedig új Art of War küldetésekkel lehet készülni a komolyabb multis stratégiai trükkök elsajátítására. Nem tagadom, iszonyat béna vagyok RTS multi meccsek szempontjából, de ezek a kiegészítések okos bővítésnek tűnnek annak tükrében, hogy az ember nem sok ezer óra alatt akar a stratégiai megoldások és svédcsavarok megoldásaira rájönni.

A játékot 4K-n futtattam GTX 2060 kártyával, és mindent maxra tolva kb be tudtam lőni egy 30 FPS körüli mutatót, ami durvább jeleneteknél azért a huszonközép értékig le-le tudott mászni. Nagy segítség az árnyékok moderálása, ezzel lehet annyit nyerni, hogy picit feljebb tornászhatóvá váljon az FPS mutató. Mondjuk annyira nem néz ki jól a felújított grafika, hogy ennyire fogva legyen a gép, de az is igaz, hogy kevés cím szalad igazán jól 4K-ban ezen a grafikus kártyán. 1080p-ben is látványos és értelmezhető marad a grafika, ezzel sincs nagy probléma tehát.

Tizenhat civilizáció, feljavított tartalom és prezentáció, valamint tonnányi apró finomhangolás, amit a közösséggel egyeztetve végzett a kiadó-fejlesztő párosa. Ez az Age Of Empires III: Definitive Edition. A hármas rész most sem lett a kedvenc AOE epizódom (kicsit talán már túl sok is az a lehetőségrendszer, amit nekem kényelmes átlátni), de ahogy a cikk elején is említettem, én már csak ilyen nosztalgikus vagyok bizonyos dolgokkal kapcsolatban. A jövőben mod- és közösségi tartalmak szempontjából is nyitott játék amúgy simán megéri a 20 Euró körüli árcímkét is, de Game Pass tartalomként is külön csemege lehet az őszi elnyúló estékre.