From DustTeszt

A barlang kijáratában egy barátságtalan, szürke, morajló tengerrel körbevett szigeten bukkantunk elő. Nem tűnt álmaink helyszínének, de az Ősök útja is erre vezetett, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az itt felejtett hatalmas totemek. Miközben a legközelebbi felé haladt piciny törzsünk a sámán folyamatosan aggódva tekintett körbe. Gonosz erőt érzett, hatalmas, pusztító erőt. Épp csak elkészültünk az első néhány házzal átmeneti állomásunkon, a Szellem üzenetét közvetítve el is küldte a törzs egy tagját valamiért, mely elmondása szerint később életmentő lehet. Eltelt egy nap, majd még egy és még egy. A korábban halk morajlás egyre hangosabb lett, majd lassan a föld is elkezdett néha megrezegni. Aztán egyik nap reggelén megtörtént. Minden elnémult, a tenger lassan visszahúzódott, mintha egy óriás a távolban hatalmas levegőt vett volna. Egy örökkévaló pillanatig megfagyott a világ - majd hatalmas robbanás döntött le mindenkit a lábáról. A távolban... a távolban pedig feltűnt egy hullám. Mérföldekre lehetett, de már akkor is hatalmasabb volt a házainknál. Mindenki rémülten bújt össze, hát itt a vége, kalandunk egy pillanat alatt véget ér. A távolban azonban kiáltás hallatszott - társunk visszatért, fejében a Dallammal. Utasítására azonnal körbeálltuk a totemet, megszólaltak a dobok, felhangzott a kántálás, miközben a hullám már mint egy hatalmas, lassan mozgó hegy tornyosult fölénk. Minden elveszni látszott, azonban éppen mikor elnyelte volna az első házakat, egy mágikus erő szétválasztotta, mintha egy láthatatlan burok vette volna körbe a falut. Ott doboltunk, ott énekeltünk, miközben a tenger új égboltként takarta be falunkat, majd lassan tovavonult. Az első csatát túléltük.

És ez csak a második pályának az eleje volt Eric Chahi, az Another World és a Heart of Darkness alkotójának új játékából. Kétségkívül drámai pillanatokat élhetünk meg benne, pedig a tisztelt játékos biztonságos távolságból szemléli az eseményeket, hiszen a Szellemet, a maszkos törzs védelmezőjét és irányítóját testesítjük meg. Itt azonban meg kell állnunk, ugyanis talán a kicsit félresikerült marketing, talán az eléggé szűken mért információknak “hála” a From Dustot sokan régimódi istenszimulátornak próbálják besorolni - nagyobbat azonban nem is tévedhetnek, a játék stílusában közelebb áll a Lemmingshez, mint mondjuk a vele kapcsolatban sokat emlegetett Black & Whitehoz.

Tény, hogy isteni erők birtokában vagyunk, szétválaszthatjuk a vízet, dombokat emelhetünk, lávatengereket emelhetünk, később akár még a növényzetet is rendezhetünk. Az is igaz, hogy a gondjainkra bízott piciny törzset nem, vagy legalábbis nagyon piciny mértékben tudjuk csak direkt irányítani - megadhatjuk nekik, hogy hova menjenek, de nagyjából ennyivel be kell érnünk. Nincs azonban benne néhány, az istenszimulátorok sajátjaként ismert vonás, nem kell népünk gazdaságára figyelünk, nem kell területet foglalnunk (vagy legalábbis nem a szokásos okok miatt) és ami legfontosabb: nem kell törzsekkel, istenekkel harcolnunk. Mindössze egy ellenfelünk lesz - maga a világ, melyben kalandozunk.

A tucatnyi pálya egyike sem a Paradicsom, egyikben a fent említett hatalmas hullámok, másikban a kilátástalan homoksivatag, megint másikban zabolátlan vulkánok keserítik meg kis benszülötteink életét. Célunk hasonló mindenhol, megtelepülni az adott szigeten, majd továbbindulni a következőre. Persze ehhez előbb megfelelő környezetet kell teremteni, később pedig meg kell védeni a falvakat, melyeket egyébként könnyen elmoshat az ár, vagy elpusztulhatnak egy kósza erdőtűzben. Mindehhez pedig isteni tereprendezési képességeinket kell használnunk. Szinte bármilyen anyagot összegyűjthetünk, majd áthelyezhetjük azt máshova, így kialakítva hidakat, szigeteket, de akár hegyeket vagy tavakat is. Ügyelni kell azonban arra, hogy tevékenységeinknek az elvárton kívül is van hatása a környezetre. Ha egy dombot emelünk egy tó közepére, akkor megemelkedik a vízszint, mikor láva lehűtésével építünk hegygerincet akkor előbb utóbb a vulkánból kitörő magma útat talál rajta, a sivatagban pedig jó móka a vízfakasztás, de ügyelni kell arra, hogy az oázisok kialakítása közben ne változtassuk mocsárrá a teljes pályát. Igazi kis élő, lélegző szigeteket látogatunk meg, óvatósan kell hozzájuk nyúlnunk ha sikeresen akarunk távozni róluk.

Mindehhez egy elsőre elég nehezen megszokható, azonban ha sikerül, akkor egészen kellemes irányítási módszert kapunk. Alapvetően a Sub Bass Montertől megismert négy (jelen esetben mondjuk három) ütemhez hasonlóan a szív-lentart-kipufog metódust kell használnunk, mely segítségével egészen finoman tudunk folyómedret ásni, vagy homokkal termékennyé tenni egy kietlen hegyoldalt. Egy idő után azonban ennyi nem lesz elég a boldoguláshoz, ekkor kell elkezdenünk készszégszinten használni az egyébként csak extrának hitt varázslatokat. Ezekből is igen változatos csokrot kapunk, az egyszerűbbek csak eltávolítják a pályáról a vízet, vagy eloltják a tűzeket egy időre, de például kapunk olyan trükköt is, mely segítségével zselévé alakíthatjuk a vízet, így létrehozva akár egy mini-exódust.

Manapság már egyre ritkábban kell egy letölthető címnek szégyenkeznie a kinézete miatt, a From Dust is bátran felvehetné a kesztyűt bármelyik hasonló stílusú játékkal szemben - ha lenne hasonló stílusú játék. Ettől függetlenül tényleg lenyűgöző módon néz ki a maga módján, igazán látványos tud lenni a különböző természeti katasztrófák megvalósítása, de könnyen bele tudunk feledkezni egy-egy békésebb pályába is, csodálva ahogy utat tör magának egy pici folyó, vagy ahogy a víz hatására elkezd a növényzet előbújni. Egy-egy falu mellett elhaladva kellemes kis törzsi zenét is kapunk mindehhez aláfestésnek - érdekes megközelítés, hogy a zene tényleg a falvakból száll fel, így tőlük eltávolodva teret engednek a természeti zajoknak, stílusukból, ritmusukból pedig következtetni lehet arra, hogy van-e valami gond az adott faluval (a fent említett védőmágiához például egy feszes, dobbal kevert kántálás jut).

A From Dust tizenhárom pályájának mindegyike teljesen egyedi élményt nyújt, teljesítésükkel pedig megnyithatunk néhány extra kihívást - ezen kívül azonban mást nem kapunk. Ez a játék kiált egy nyugodt sandbox módért, vagy egy kellemes koop kampányért, azonban ilyen funkciókat ne keressünk benne. Kapunk néhány gyűjtögethető tárgyat, de ezeknek sincs igazi értéke azon kívül, hogy elolvashatunk mellettük néhány, egyszer-egyszer igencsak elvont szöveget. Maga a kampány is kicsit butácska, nincs szokásos értelembe vett történet, haladunk egyik pályáról a másikra, de csak a saját kíváncsiságunk kielégítése céljából. Kihívás azonban van a játékban, a kezdeti békésebb pályákat hamarosan felváltják olyanok, melyeken feszes ritmusban kell a megfelelő mágiákat használnunk, egyébként pillanatok alatt hívők nélkül maradunk. Megoldhatatlan feladat azonban nincs, néha kell néhány próbálkozás, de minden pályához megvan a tökéletes recept.

Kétségkívül különleges játék lett a From Dust. Aki kicsit is fogékony erre a taktikus, terelgetős, természeti erőkkel játszós stílusra, az minden bizonnyal kellemes órákat fog vele eltölteni. Tény, hogy kicsit szokni kell, és talán egyeseket elriaszthat a spártai körítés, azonban Chahi mester zsenialitása tökéletesen átjön, ha az ember képes megbarátkozni a néhány hibával úgy igazán különleges élményben lesz része.