Kingdom Hearts HD 1.5 RemixTeszt

A Final Fantasy és Disney karaktereket összeeresztő Kingdom Hearts a PS2-korszak egyik legfurcsább sikersorozata lett. A fene se gondolná, hogy nyugat és kelet ennyire abszurd találkozásából, a Final Fantasy univerzum és a Disney mesevilágának összemosásából bármi jó kisülhet, holott, Boborján szavaival élve, „pedig de”. Hála ennek a csomagnak most az is meggyőződhet róla, aki 11 évvel ezelőtt valamiért tette.

A Kingdom Hearts HD 1.5 Remix pakk tartalmazza a Japánban korábban már kiadott, némi plusz tartalommal és új átvezetőkkel kibővített Kingdom Hearts Final Mix verziót és annak közvetlen folytatását, a Kingdom Hearts Re: Chain of Memoriest, valamint a Nintendo DS-re megjelent Kingdom Hearts 358/2 Days-t. A csomag dobozáról nem igazán derül ki, de ez utóbbi nem játszható (mondjuk fura is lenne egy DS játékot PS3-ra portolni), csupán a játék átvezetőit és a küldetések végén megjelenő zárószövegeket fűzték össze egy közel 3 órás animációs filmmé, amit ha végignézel, kapsz egy trophyt. Disney-s elemekből is messze ebben van a legkevesebb, de ki tudja, ez akár előny is lehet azok számára, akiknek az első rész és folytatása után már baromira elege van Donald kacsa hörgéséből és inkább nézne "angsty" FF karaktereket háztetőn ülve, fagyievés közben lelkizni. További aligha meglepő extra, hogy a két ténylegesen játszható játék is trophy-rendszerrel bővült.

Jobban belegondolva egyébként nem is annyira abszurd az sorozat sajátos báját adó alapötlet, hiszen mindkét világ igen népszerű, színes, harsány és gyermeteg (elnézést a FF rajongóktól). Japán oldalon a kevésbé rajzfilmes fizimiskájukat bőven kompenzálják a karakterek idétlen JRPG-s öltözékükkel és túlméretezett cipőikkel, úgyhogy egészen döbbenetes, mennyire belesimulnak a Disney környezetbe. Ezen felül az eredetileg 2002-ben megjelent Kingdom Hearts története is tesz róla, hogy minél több közös vonást találjunk Donald és Goofy, illetve a tipikus tüsihajú és picit befordult JRPG főhős Sora között.

Goofyék felkerekednek, hogy királyukat, a váratlanul eltűnt és csak egy zavaros levelet hátrahagyó Mickey egeret felkutassák. Eközben egy párhuzamos világban a 14 éves Sora és barátai békés tudatlanságban és messzi világokról ábrándozva élnek egy kis szigeten, míg egy éjjel furcsa árnyak, a Szívtelenek (Heartless) támadnak rájuk. Sora legjobb barátját, Rikut elnyeli egy portál, a barátnőjelölt Kairi is eltűnik, főhősünk pedig egy vadidegen helyen, a Disney és Final Fantasy figuráknak egyaránt otthont adó Traverse Townban tér magához.

Minő véletlen, hogy Mickey nyomát követve Goofyék is ide érkeznek és éppen azt a Keyblade nevű, bazi kulcsnak kinéző kardot keresik, ami otthona pusztulása előtt Sora kezében köt ki, és az egyetlen létező eszköz, amivel a szíveket elnyelő sötét kreatúrákat el lehet pusztítani. A rövid tanítószakasz után Sora végre találkozik a nyomában kajtató Goofy lovaggal és Donald udvari mágussal, majd összefognak, hogy barátaik nyomát követve együttes erővel pusztítsák el a gonoszt és megmentsék a világokat, amelyeket jelenlétükkel megmérgeztek. A hosszú utazás természetesen több ízben próbára teszi a trió összetartását és eltökéltségét, valamint jócskán tartogat a FF sorozatra jellemző érzelmes és drámai, ám nem túl meglepő fordulatokat is.

A Kingdom Hearts: Final Mix hádésített változata nem remake, hanem a második részhez igazított interfész és menük kisebb változtatásait leszámítva teljesen ugyanaz a játék, ami 11 évvel ezelőtt volt. Ez egyrészt tök jó, mert aki akkor lemaradt róla és az eredeti élményre vágyott, most pótolhatja normális felbontásban, másrészt ez azt is jelenti, hogy néhány hiba és mára kissé elavultnak számító játékmechanizmus is megmaradt. Nem kell komoly dolgokra gondolni, a legzavaróbb a harc közben néha vadul ide-oda cikázó kamera, vagy az idegesítően nehézkes ugrás. Mivel a játékot leginkább akció-szerepjátékként lehet meghatározni, harc harcot követ benne, ezek az összecsapások pedig egy idő után kicsit kifulladnak, pláne mivel többnyire csak az X-et kell vadul nyomkodni. Azt sem árt észben tartani, hogy JRPG-kre jellemző módon a továbbjutáshoz egy idő után elengedhetetlen a tápolás, és valójában a gyűjtögetés is csaknem kötelező, ha sikerrel akarjuk venni az elénk görülő komolyabb akadályokat.

Szerencsére a különböző Disney-világok, az azokban fellelhető jól ismert szereplők és jópofa ellenfelek, valamint a gyűjtögetős minijátékok biztosítják az érdeklődést ébren tartó változatosságot. Összesen tizenhárom nem túl nagy, de megannyi titkot rejtő pálya fedezhető fel a játékban. Ezek a mini-világok egymástól teljesen függetlenek és a legtöbbje megjelenítésében egy-egy jól ismert Disney mese rajzstílusát követi, illetve akad néhány, amely a japán fejlesztők agyából pattant ki és az összesre hasonlít egy kicsit. Soráék az egyes világokat megismerve újabb társakra tesznek szert, akik közül sok a harcok során is megidézhető szövetségessé válik, állandó csapattag azonban végig Donald és Goofy marad, hiszen mivel főszereplők, egyikük sem lecserélhető.

Az űrben repkedős Gummi-shipes részek eléggé kilógnak és mai szemmel nézve csúnyácskák, az meg külön fura, hogy repülés közben az akadályok és felszedhető nyersanyagok néha minden átmenet nélkül, szó szerint a semmiből tűnnek fel a látómezőnkben, de nem kizárt, hogy ez régen is ugyanígy volt. A hajó felturbózása és átalakítgatása változatlanul bonyolult a játék többi részéhez képest és az egyik világtól a másikig repkedés sem különösebben izgalmas, de ki lehet bírni, meg lehet szokni, és végül talán kicsit meg is lehet szeretni.

A fejlesztés érdekessége, hogy jóval macerásabb volt egy sima újrakiadásénál. Ennek oka, hogy a rendező Tetsuya Nomura állítása szerint az eredeti assetek elvesztek, ezért amit tudtak, azt kibányászták a régi PS2 játékból, de mivel mivel ezen kívül nem volt mivel dolgozniuk, a fejlesztőknek szinte nulláról kellett újra felépíteniük a játékot. Ennek ellenére látszólag minden ugyanolyan, mint tégen, viszont a színek élénkebbek, a textúrák élesebbek, a felbontás pedig nagyobb lett, vagyis a játékból a kellemetlen malőr ellenére is árad a hamisítatlan Kingdom Hearts hangulat, és - ahogy azt joggal elvárhatjuk egy újrakiadástól - igazán szemet gyönyörködtető lett. Csodát persze senki ne várjon, akadnak elnagyoltabb grafikai elemek és recéket sem nehéz kiszúrni, de ez tényleg csak a maximalistákat fogja zavarni.

A Kingdom Hearts Re: Chain of Memories amolyan átkötő epizód az első két Kingdom Hearts között és egy érdekes mellékvágánynak tekinthető kaland a sorozaton belül. Alapvetően nagyon hasonló a Kingdom Hearts 1-hez, hiszen annak elemeiből építkezik, nagyrészt ugyanazokon a helyszíneken játszódik, de még az alapfelállás is majdnem ugyanaz, hisz Soráék ismét a barátaikat keresik. Ami új, az a többi résztől gyökeresen eltérő, kártyaalapú harcrendszer, aminek lényege, hogy a csaták során szinte mindent, például társaink hadba küldését is a paklinkban található kártyák kiválasztásával tehetünk meg, ugyanakkor bizonyos alapmozdulatokat (gurulás, csapkodás) kivitelezhetünk kártyák nélkül is. A kártyás harcok meglepően gördülékenyek és élvezetesek, és mivel az elcsépelt „mindenki elfelejtett mindent” fordulat miatt Soráék fejlesztgetését kezdhetjük a nulláról, a tápolás örömeiről sem kell lemondanunk.

Régi rajongók és új játékosok számára egyaránt jó választás lehet a fa alá tenni a Kingdom Hearts HD 1.5 Remix-et, hiszen a sorozat két legjobban sikerült részét tartalmazza a csomag. Aki már játszottál az eredetiekkel, most újra átélheti őket, akinek pedig kimaradtak, de mindig is érdekelte a sorozat, végre bepótolhatja az alapokat. Bármelyik is legyen a helyzet, ennél jobb kedvcsinálót nem is kaphattunk volna a hamarosan (?) megjelenő Kingdom Hearts 3-hoz.

siklara