Batman: Arkham OriginsTeszt

A Batman: Arkham Origins megszületése nem volt egyszerű, az biztos. A fejlesztőcsapat a Rocksteady roppant monumentális elődeihez próbált meg felnőni - ezt el is várták tőlük, mégha nem is bíztak a sikerükben túl sokan - egy olyan Batman játékkal, ami a történetben nem hogy folytatása, de pont, hogy előzménye a méltán népszerű Arkham Asylumnak és Arkham Citynek. Sikerült nekik? Igen is, meg nem is. Üthet ez a poén harmadjára akkorát, mint azt tette 2009-ben és 2011-ben?

Az Arkham Origins egy rosszul sikerült karácsonyt mutat be, egy olyan Gothamben, amiben Batman létezése még nem annyira ismert és elfogadott tény, ahol a rendőrök nem félistenként kezelik a Denevérembert, hanem öntörvényű fajankóként. Ahol az összes agyalágyult, a képregényekből már jól ismert főellenség nagyjából szabadon garázdálkodhat az utcákon. Adjunk ehhez a recepthez hozzá némi tüzet (Black Mask vérdíja tűz ki a fejünkre, ami egy rakás "tehetséget" a városba vonz, köztük például ott van Deathstroke is), öntsünk rá szószként egy sajnálatos módon kötelezőnek tartott Jokert, majd sózzuk meg több, mint fél tucat megalomániás őrülttel, illetve a hozzájuk tartozó mellékküldetésekkel, és már el is készült az október végi Batman-lecsónk.

Ennyire egyszerű lenne a recept? Azért annyira nem vészes a szituáció: bár kezdetben valóban ez jön le a küldetésekből, a narrációból, és persze Batman viselkedéséből, azért a történet a kezdeti órák langyos indulása után jobban beindul majd, olyannyira, hogy lazán le is körözi majd a nálam nagy csalódásként megélt Arkham City sztoriját. Sokat segít az is, hogy az új szinkronstáb remekül teszi a dolgát: mind Batman, mind az új Joker emlékezetes, jól összerakott percekkel (órákkal) fog majd szórakoztatni, ha épp beszélgetésre kerül a sor.

A játék többi elemét is hasonlóan fogjuk megélni: kezdetben itt vannak az ismerős kütyük, az Arkham Cityből ismert városrész (többek közt), illetve a jól ismert ritmusra építő, de az ellenfelek számával és a nehézséggel egyenes arányban nehezedő harcrendszer - változott egyáltalán bármi? Néhány óra után azonban kiderül: igen, változott. A harcrendszer új animációnak köszönhetően "friss és üde" marad (pláne az új mozdulatokkal és kombókkal), Gotham városa pedig az új grafikai effekteknek és a megváltozott világításnak és dekorációnak köszönhetően szintén más hangulatot kelt, mint eddig. Nagyjából ekkor merül fel az emberben: lehet, hogy még sincs probléma az Arkham Originssel, csak épp nem úgy felel meg az elvárásoknak, mint ahogy azt vártuk?

Az Arkham Origins számára a legnagyobb áldás és átok egyben az, amit az elődöktől hozott át. Adott egy majdnem tökéletes (a saját kereteit és műfaját figyelembe véve, nyilván) harcrendszer, egy alaposan megmunkált, a melléküldetésekre és elrejtett Enigma-kütyükre kialakított város, és az Unreal Engine 3-at konzolokon már 2011-ben is szinte maximálisan megdolgoztató grafika: van egyáltalán olyan eleme ennek az alapnak, ami drasztikus ráncfelvarrásra vagy bővítésre szorul? Legyünk őszintén: nincsen. Rajongói kérések, kívánságlisták vannak - ezeken a WB Montréalnál végig is mentek, majd sorra kipipálták azokat.

ARKHAM FIGHT CLUB: IDŐBEN HÁTRA, KOMPLEXITÁSBAN ELŐRE

Az Arkham Origins harcrendszere egy erős kategóriával nehezebb, embert próbálóbb, mint korábban. Az ügyességre, helyezkedésre és a megfelelő helyzetfelismerésre építő játékban továbbra is az különbözteti meg a kezdőt a profiktól, hogy képes-e egyetlen mozdulatsorban befejezni az összes ellenfelet, vagy sem: ez utóbbi most azért is lesz különösen nehéz, mert az ellenségeid jóval bátrabban viselkednek, mint korábban. Már 6-7 ellenfél esetében is előfordulhat, hogy szinte folyamatosan a counter gombra kell tenyerelned, a dolgokat pedig a speciális (késes, páncélozott, lőfegyvert vagy tereptárgyat használó, stb) ellenfelek csak nehezíteni fogják.

Így bővült ki a harcrendszer, így lett szinte már túlzottan is tömény a játék melléküldetés-rendszere (ahol az Enigma-minifeladványok még mindig idegesítőek, és sok van belőlük - de legalább már nem csak ezekkel foglalkozhatsz az éjszakai csatangolásaid során), így került be a játékba az áhított "quick travel" a Denevér-repülő-mobil-csudahajó közreműködésével... és így lett a történet is két kategóriával emészthetőbb, mint az elődben. Kihagytam volna valamit?

Ja, igen, az apró szépséghibát az egészben: az Arkham Origins sajnos egy eddig ismeretlen, vagy legalábbis ritkán látott vendéget is kipakolt az asztalra megérkezésekor. A bugokról, a csúnya bakikról beszélek, amelyek sajnos rendszeres látogatói lettek Gotham városának - annyira, hogy akár még a sztoriba is bevonhatták volna őket valahogy. Lehetnének mondjuk misztikus lények egy másik dimenzióból...vagy valami. Mire gondolok? Leginkább olyan részletekre, amelyeket a Rocksteady nagyon precízen igyekezett kigyomlálni az Arkham Cityből: a csáklya használatakor sokkal többször akadunk be (akár csak vizuálisan, de néha konkrétan) a pálya egyes elemeibe, mint korábban. Ez az apró beakadósdi, eltévedősdi a csatákat is meg tudja zavarni: a Batman az a játék, amiben ha TÉNYLEG a maximumra törekszel, akkor igencsak szomorú lesz elveszíteni egy majdnem teljes kombó-számlálót csak azért, mert a játék valamiért elszámolta Batman ugrási távolságát, aki így a semmit pofozza fel a tőle tíz centire lévő ellenfél helyett. Ejnye, WB.... ejnye. Ha valami, akkor ezek a motívumok nem hiányoztak az Arkham játékokból.

Panaszra azonban a nap végén nincs ok: a Batman: Arkham Origins csak akkor fog csalódást okozni, ha nem tudod megfelelően kezelni a játék létezését. Ha az Origins a City helyett érkezett volna, akkor most mindenki sírva üvöltené az "ÉV JÁTÉKA" különféle variációit. Játékként is, történetként is jobb lett ő, mint az Arkham City, de a sorozatot előre egy fikarcnyit sem mozdítja. Ebben pedig "elbukik": egész egyszerűen nem akkora lépés a Cityhez képest, mint amekkora lépés a City volt az Asylum után. Ilyen elődök után azonban nem biztos, hogy ezt hibaként kellene ezt felróni neki, mint ahogy azt sokan tették.

A félrebeszélést azonban hagyjuk meg Enigmának meg a többi őrültnek, akik Batman életét keserítik a játékon belül. Nagyon egyszerűen el tudod dönteni, hogy az Arkham Origins a Te játékod-e. Belefásultál az Arkham széria játékmenetébe, és valami újra vágysz? Akkor kerüld el ezt a részt.

Ha azonban a magas minőség mellett új kihívásokra, új feladatokra, és egy még magasabb szintet képviselő játékra vágysz - úgy, hogy közben tiszteletben tartod a jelenlegi generációs konzolok képességeit és határait -, akkor az Arkham Originssel remekül fogsz majd szórakozni. A nap végén pedig pontosan ez a lényeg.