Gasztrokritik

Elsőként egy eléggé eldugott helyről írok, méghozzá az Akasztó mellett elterülő Halászcsárdáról. Illetve Halascsárdáról, ahogy ők nevezik magukat, de ez igazából mindegy. Na most, az első és legfontosabb az "elterülő" szó magyarázata, a halascsárda ugyanis nem csak egy odadobott épület, baromi nagy halastó (including tucatnyi pecás), strand és egyéb vízzel kapcsolatos szórakoztató létesítmény veszi körbe. Persze ez minket, az éhes vándorokat annyira nem érdekelte, de mindenképp kellemes dolog.

De nézzük magát a csárdát! Szokásosnak mondható népies felépítés, viszont (sajnos) szokatlanul kedves, jópofa pincérek, pincérnők. Mármint sajnos mostanában szokatlan ez a közvetlen, mégsem túl haveros hozzáállás (erről majd másik étteremnél bővebben). Sajnos a viharosság erősödő szél elvette kedvünk a szabadtéri vacsorától, pedig igazán élménydús egy olyan bő méterre egy gyönyörű tótól vacsizni.

Gyorsan le kell szögeznem egy, a hely ismeretében eléggé vicces tényt: a halak nagy részét (értsd: néhány tengeri, fehérhúsú hal kivételével) teljességgel ki nem állhatom. Éppen ezért nálam nagyon nagy piros pont, ha egy halra alapozó étteremben gondolnak a hozzám hasonló szárazföldi patkányokra is. Itt pedig gondolnak, nem is picit! Több oldalnyi szárnyas és szárny-nélküli állatból készült finomabbnál-finomabb ízélménnyel kecsegtető étel várt arra, hogy kipróbáljam, én mégis biztosra mentem és egy baconkalodába csomagolt csirkemellet kértem camemberttel és aszalt szilvával töltve. Előtte szerencsém volt az utóbbi idők egyik legfinomabb gyümölcsleveséhez, szederből készítették és erdei gyümölcs fagyival adták. A csirke hasonlóan finom volt, még a sajt egyedi íze is érezhető volt (sose értettem, miért favorizálják annyira a camembertet sütésnél, az a sajt inkább "nyersen", kenyérrel, borral élvezhető leginkább...), mely kitűnően kiegészítette a szilva édességét és a szalonna füstös ízét. Hozzá provcance-i (gyk: hagymás, fűszereztt) burgonya nagyon jó választás volt. Hatalmas adagot adtak, melyet mivel nem akartam kipukkanni kénytelen voltam csomagoltatni (melyet szó nélkül megtettek). Útitársaim halkedvelők lévén természetesen a helyi halászlé mellett döntöttek, és élménybeszámolóik alapján nagyon jól döntöttek.

A halászcsárda állandó helyet nyert kedvenc helyeim közt, és halkedvelő ismerőseimnek tutira meg kell mutatnom. Mindössze egy negatívum, mely persze a nyár rovására is írható, de mégis: legyek, uraim, legyek! Fél tucat támadt ránk odabent, látszólag kiröhögve a jól álcázott, de éppen ezért teljesen haszontalan Halálos Kék Fényt.

Értékelés: kilenc fakanál a tízből