Requiem egy 47-esért

Na szóval, a Requiem... Ennyire fos pályát még nem szart a videojátéktörténelem, ez az őszinte véleményem. A második rész is egy hatalmas tömegmészárlással végződött, mely ugyan homlokegyenest eltér a játék egészétől, ám végülis mégis csak sikerült elég hangulatosra megalkotni ahhoz, hogy pozitív emlékként maradjon meg bennem. Pedig jól indult a pálya, a halottnak hitt 47-es Ügynök, Diananak hála felkel sírjából, hogy bosszút álljon a rosszfiúkon, akik a temetésére jöttek. Viszont maga a pálya kivitelezése borzalmas, az esetek minimum felében a felkelést követő másodpercekben szitáválőnek, de ha ezt mégis sikerülne elkerülni, esetleg fedezékig eljutni, a hatalmas túlerő ellen így minimális az esélyünk. Nekem is csupán a szerencse segített, mert kb harminc próba után olyan MI butaságok jöttek elő, ami megkímélt a komolyabb ólomesőtől, de ha ez nem jön, kitudja még mennyit szívok. A munka elvégzése után, a történtekről értetlenül álló haldokló főgonosznak a 47-es Ügynök, egy rövidke, ám profi bérgyilkoshoz illő mondatot intéz, végül megadja a kegyelem lövést... Na, ez utóbbi mondat csak az amihez hasonlót elvártam volna befejezéshez, ám ehhez képest kaptam egy kínait, aki bevisz a függöny mögé. 0 hangulat. Borzalom. De legalább lesz folytatás.