GTA IV - Első benyomások!

Kezdjük is rögtön az alapoktól. Bár az én példányom még nem érkezett meg (holnap várható), de haverom már az éjféli órákban átvette saját példányát, suli után pedig már együtt nyúztuk a játékot. Mit mondjak, a borító már önmágában elég volt ahhoz, hogy együtt mondjuk egy "óh"-t ás "áhh"-t, hát még, mikor betettük a lemezt a konzolba. Gyors bepörgetés után el is indult a gamma, itt viszont nem az eddig megszokott képrészlet-belibbenős intro fogadott minket, hanem néhány egymást váltogaó artwork, alattuk sejtelmes zenével. Nem a legjobb, de sebaj, ez nehogy elvegye már a kedvünket! A készítők úgy írták a programot, hogy az első behelyezés alkalmával rögtön új játék induljon, így már jön is a bevezető képsor, minek során Niko megérkezik Liberty City-be, a lehetőségek városába. Már itt elmondanám, hogy a grafika rengeteget fejlődött, a karakterek kidolgozottsága és animációja teljesen realisztikus, láthatjuk, ahogy ráncolják a homlokukat, ahogy az izzadság lecsorog az arcukon. Miután hősünk partot ért, meg is érkezik rég látott kuzinja, Roman, aki már be is tessékel minket a volán mögé, aztán uzsgyi a "mensön". Itt jött a második pofon, természetesen jó értelemben. A vezetés forradalmi átalakulása megtörtént, a járgányok valósan reagálnak mozdulatainkra, ha erősen megrántjuk a kormányt, fel is borulhatunk, ha farolunk, érezzük, ahogy az ezer kilós jármű hatalmas lendülettel szeli az aszfaltot. Zseniális! Miután megérkezünk szállásunkra, Niko megkapja az első pofont, lerobbant kis lakás, nuku csaj, nuku medence, csak egy kis taxis cég. Hm, az amerikai álom. Sebaj, akkor tegyünk érte. Persze először csak kis feladataink lesznek: fuvarozás, néhány tag elnáspángolása, de ezekben is annyi élvezetet találunk, hogy több se kell. A város él és lélegzik, így több órát csak azzal töltöttünk, hogy sétálgattunk. Legelelőször a részletgazdagság böki ki a szemünket. Minden a helyén van: a szemeteszacskók, a hot-dog árus stand, az elszórt törmelék az udvarokon, minden, és minden pont ott van, ahogy egy igazi városban lennie kell. Olyan jó érzés volt, hogy felvettünk egy téglát a földről, és betörtük vele az első ablakot. Hihetetlen! A városban sétálva újabb és újabb részleteket fedezünk fel. Épp egy próbautat tettünk a magasvasúttal, miután a várócsarnokban egy részeg ember éppen a lóbőrt húzta a csempézett földön. Gyorsan megpiszkáltuk a lábunkkal, nehogy felfázzon. :) Más eset volt, mikor egy sikátorban egy öreg koldus alamizsnát kért. Nagylelkűen felájánlottunk egy kis pénzt, mint kiderült, 10$-t, de mivel szűkében álltunk a pénznek, egy gyors kezelés után visszavettük a zsetont. A szerencsétlen ember haverja azonban bőszen a nyomunkba eredt, így kipróbálhattnunk egy mini-üldözést is. Néhány akadályt kikerülve kijutottunk az útra, ahol éppen egy járőrkocsi parkolt. Mikor a rend őrei észrevették, hogy az agresszív koldu ütlegel minket, fegyvereiket előrántva kipattantak a kocsiból, letartóztatták az ürgét és elvitték. Pár perc múlva pedig tanúi voltunk egy közlekedési balesetnek. Az egyik kipördülő kocsi elsodort két postaládát, amiből százával repkedtek ki a levelek. Mi ez, ha nem lélegzetelállító? Persze még sok érdekes dolgot tudnék mondani, és még több van, amiről még tudomásom sincs, de nem hagyhatom ki az NPC-ket. Legalább tíz percig kell bolyongani, hogy meglássak egy ugyanolyan embert, mint azelőtt. Van itt idős, bevásrlásó-szatyros néni, joint-ot szívó raszta jamaicai, önjelölt Eminem, taxi után futó fószer, fánkot zabáló, dagat rendőr, aki nem bírja felvenni a versenyt az előle menekülő bünözővel. Miután vagy húsz métert megtett, kifulladva támaszkodott neki az első tűzcsapnak.

Igazából nem vittünk végig sok küldetést, de már látjuk, hogy egy igazi kincs pihen a polcon, már amikor nincs a konzolban. Niko irányítását, és a különböző lehetőségeket a küldetések során tárja fel előttünk a program, van, amelyben megtanulunk dudálni, másikban barátnőt szerzünk, megint egy másikban létrát mászunk, vagy sprintelünk, megtanulunk pisztollyal lőni. Ezt ne úgy képzeljétek el, hogy "Niko, gyere, megmutatom, milyen megmászni egy amerikai létrát!". Minden egyes trainig elem tökéletesen bele van építve a missziókba. Nem akarok sok spoilert elereszteni, így mindenkinek saját magának kell megtapasztalnia ezeket a dolgokat.

A kocsik fizikáját már dícsértem, de megemlíteném, hogy sokkal realisztikusabban néznek ki. Na persze, hiszen szebb a grafika, de valahogy máshogy áll a széna. A régi játékokban volt pár kocsi, ami jó, a többi meg nem. Itt ugyanolyan élvezet volt vezetni egy Blistát, mint egy sportkocsit. Minden jármű olyan grandiózusabb lett, nem fogod azt mondani, hogy itt jön a kis xy, na robbantsuk fel. Apropó, robbani sem robban kötelező jelleggel a kocsi. Van, hogy egyszerűen kidöglik a motor, ha sokat farolgatunk, elkopik a gumi, majd kidurran, betörik az ablak, stb. Az autólopás bár nem lett olyan élvezetes, ahogy ígérték, de az animáció jóval valóságosabb. Niko , miután nem tudta kinyitni az ajtót, szétnéz, majd kezével vagy lábával betöri az üveget, beül, megbütyköli a vezetékeket, ás tádámm. Persze előfordulhat, hogy egy járókelő értesíti a rendőrséget. Az üldözési rendszerről gondolom már mindeki olvasott, mérföldekkel jobb, mint korábban.

A zenék és hangok mind-mind a helyükön vannak, nem kell ide saját MP3 állomás, a készítők minőségi zenével láttak el minket, és a szinkronszínészek is ötöst érdemelnek. Bár igen erős egyeseknél az akcentus (ala Little Jacob), így nem árt, ha a felirat is be van kapcsolva. A GPS rendszer is igen hasznos, mely megmutatja nekünk a legrövidebb utat a célhoz, ez küldetéseknél automatikus, de mi magunk is állíthatunk be célállomást. Persze nem csak küldetésekből áll a játék, végezhetünk söfőrköfést, belevethetjük magunkat a különböző járműves missziókba, van drogszállítás, és még utcai versenyek is, ahogy a statisztikát böngésztük. Bár biztos vagyok benne, hogy a San Andreas-ban több lehetőségünk volt, itt nem tudunk konditermebe menni, biciklizni, de így is nagyon jót lehet szórakozni, és még ezek mind benne lehetnek a DLC-kben. A fegyverek és pénzkötegek sem lebegnek a föld fölött, bár kaptak piros, illetve zöld aurát, hogy könnyebben észrevegyük őket.

A tűzharc... hát az valami hatalmas! Nem úgy, mint korábban, szemtől-szembeni harc, ki lehet használni a fedezékeket, tudunk vaktában tüzelni, sőt, ha akarjuk, egy láblövéssel lefegyverezhetjük ellenfelünket. Jó érzés volt, hogy mikor egy küldetés alkalmával ki kellett takarítani egy házat, több percig tartott, mire leszedtem azt a három embert. Plusz jóság a lerészegedés, miután hullára ittuk magunkat, alig tudunk közlekedni, Niko és haverjai össze-vissza csetlenek-botlanak, az autóvezetés is hatodik érzéket kíván, sőt, még a zsaruk is ránk szállnak. De ha úgy tartja kedvünk, elmehetünk darts-ozni, billiárdozni, tekézni. A taxihívás is nagyon jó lehetőség, érdemes végignézni ezeket a fuvarokat, mivel Niko igencsak jót beszélget a söfőrrel.

Nos, rövid tapasztalataimat egy kb. hat órás játékidő után tártam elétek, ami ugye egy GTA-t nézve semmiség, így a játék megjelenésének hetedik napján egy gigateszttel készülök megörvendeztetni a tisztlet nagyérdeműt. Eddig a játék minden elvárásomat kielégítette, s nem hiszem, hogy ez másképp alakulna. Jó játékot!