Álmaink...

Mielőtt beszúrnám a verset, elöljátóban annyit mondanék, hogy hosszas huzavona és nekem fájó momentumok után tegnap előtt végre szakítottam a korábban írt hölgyeménnyel... Más szót nem akarnék írni, mert kiégnének a pixelek a monitorotokból. :D Tegnap azonban nagyon rossz volt a napom, és gondoltam, hogy az alvás segít majd. Segített...

Íme a vers:

"Hallgat a pályaudvar,

éppen csak hajnalodik.

Csendben várakoznak

az arogáns kocsik.

Mély hörrenéssel

az egyik mégis indul.

Az élet az utcán is

lassan beindul.

Csikorog a kerék

sziszegnek a fékek

A reggeltől

vajon én miért félek?

Az élet mint mindig

Egy újabb reggelt hoz

Talán el kéne engednem

A szomorú tegnapot

De vajh mitől félek?

Kérdem én magamtól.

Tőled, hogy szívembe

ismét kést mártol?

Megtetted azt már régen.

Nem is egyszer sokszor.

Én mégis tűrtem,

mint egy bánatos ökör.

Miért tápláltam feléd

csalfa álmokat?

Csalfa és hazug voltál,

nincs más magyarázat.

Felkelt a nap,

felkelek hát én is.

Hogy egy újabb holnapba

vágjak bele mégis. "

Tudom hogy nem nagy szám.... de költsél jobbat vonaton egy öreg szivarral pláne álmodban... :D

Várom a kommenteket.

Maradok tisztelettel: RedBoyforCE