Hétfő esti matiné: Rambo és társai

Gondoltam most aztán írok mindenről ,amit a napokban/hetekben láttam. Inkább nem. Nem vagyok fóbiás, nem vezetek aktát senkiről és semmiről. Szar filmekről meg pláne. Így most inkább szkippelnék párat.

Elsőre: Stardust (Csillagpor)

Kibaszott jó! A film, amit a szereplőgárda adott el, vagy legalábbis az adta meg a kezdőlökést, mivel utána simán megáll a saját lábán! Én is meglepődtem, hogy tetszett. Klasszikus mese! Boszorkányok, varázslat, kaland.

De Niro nagyon adja, amit tud, Michelle Pfeiffer meg ennyi idősen is hú bazmeg, plusz jó színésznő mellékesen.

Akinek tetszett a Végtelen történet, meg a klasszikus fantasy mesék, annak ez is bejön. Barátnővel is kiválló, mert az egész egy ilyen szerelmetes történés, meg igaz érzelmek, meg a többi. Szóval lánykérés előtt ideális...vagy ha instant kúrást szeretne az ember ;)

Van benne egy olyan, hogy a fontosabbik jánynak (csak mert nem akarok spoilerezni) ragyog a feje, amikor jól érzi magát (vagy szerelmes). Na most ha valóban lenne ilyen effekt, az nagyon nem lenne jó, mert valami émelyítő bájt kölcsönöz a csajnak! Akit Claire Danes játszik és akit én egyáltalán nem tartok jó nőnek. Ellenben kvázi beleszerettem. Szóval, ha lenne ilyen effekt tényleg, akkor az ember minduntalan beleesne ilyen fapados némberekbe, ami meg ugye nem tenne jót a Föld génállományának :)

A lényeg: jó film. Szuper fáradt, szuper szkeptikus arccal indítottam el úgy éjfél után és egykor már drukkoltam a főhősnek. Fél háromkor meg álomba sírtam magam :)

RAMBO, JOHN

Ez egy rossz korban született film. Kifejtem. Ilyen filmeket legutoljára a '90-es évek első felében gyártotak. Illetve később is, csak azok már-már nézhetetlenül zsé kategóriások voltak. Mint mindenki akkor, én is örültem a földhözragadt akciófilmek megjelenésének. Most nem az amúgy kivitelezhetetlen stuntokra, meg a kvázi emberfeletti erőfeszítést nyújtó hősökre gondolok (azok maradtak régebbről), hanem arra, hogy megjelentek a nem teljesen negatív gonoszok és nem teljesen pozitív hősök. Jó volt, mert mindenki unta már a szentéletű Chuck Norrist, meg a velejéig romlott önkényurakat. Mindig ugyanaz történt, ugyanúgy.

Aztán egyszercsak elkezdték kifejteni nekünk, hogy a gonosz valójában nem gonosz, vagy ha mégis, akkor annak ez és ez az oka. Továbbmenve, ha velünk történt volna ez és ez, akkor talán mi is gonosszá váltunk volna. Emlékezzünk csak (bár más műfaj) a botrányos Hannibal ébredésére! Ha meg kell ennünk a tesónkat, valószínűleg mi is pszichopata freakek leszünk. Teljesen ésszerű. Csak egy mítoszt romboltak le a kispályás magyarázkodással (meg a nullás megvalósítással), de nem számít.

Szóval Rambo old skool! Nincs kompromisszum. Alig beszél a filmben, mint a régi szép időkben. Azért elereszt egy Fuck the world!-öt, azt viszont legalább jól.

Vídia kemény az egész! De mégsem unalmas!

Kis spoiler jön! Mondjuk ennél a filmnél nincs értelme, mert nem a történet csavarossága fogja meg a nézőt, hanem a hüllőagyban gerjedő elemi ösztönök - mint agresszió, túlélés - és a kicsit összetettebb, de nem lebecsülendő bosszúvágy manifesztálódásának keménytökű ábrázolása.

Szóval kivételesen Rambo nem egyedül dolgozik! Vannak társak. Semmit nem tudunk meg róluk, max azt honnan jöttek, de ez pont elég. Jó figurák mind! Kemény zsoldosok. Van is egy kis vita és az ember már azt várná, hogy akkor a jó öreg John bepipul is megmutassa, azt onnantól ő a góré. Nem! Meggyőződésből követik egy idő után. Ööö...miután csigás íjjal leszed egy kisebb osztagot, amin a srácok addig csak tököltek :)

Van benne nő is, de nem lesz szerelem a dologból! Miért is lenne?! Azért mégiscsak 2008 van!

Back to the old skool! A hős igazi hős, a gonosz igazi gonosz! Utóbbiról semmit nem tudunk meg (indíték, zűrös gyerekkor) csak azt, hogy rezzenéstelen arccal rendeli el és nézi végig ártatlanok halálát, nem csak szadista, hanem pederaszta is, ja és DOHÁNYZIK! Ergo, minden amiért gyűlölni lehet. És persze sárga is :)

A katonái nem különben! Mivel az egyik jelenetben a békésnek tűnő crack-szívós buli, ahol táncoslányok szórakoztatják őket, egyik percről a másikra tömeges nemi erőszakba csap át. Na innentől a csajok is élvezhetik a filmet, mert ha másért nem, ezért megérdemlik a sorsukat a kis papucsárus szemetek! Hopsz, kicsit elragadtadtam magam :)

A látvány és a hang (ezt télleg nem érdemes divx-ben nézni, higgyétek el!) fenomenális. Az erőszak már szinte vibrál, az akció sallang mentes. Nincs kung fu, meg lassított cigánykerék! Akire rálőnek, az meghal, legalábbis a gonosz oldalon! Testrészek szakadnak, fejek robbannak le egyben, néha kettőben. A film 2. fele kisebb megszakításokkal egy erőszak-opera, az utolsó 10 perc meg a legperverzebb dolog, amit eddig moziban átéltem! Csatakiáltások váltották egymást kéjes hörgéssel és gonosz felröhögéssel a nézőtéren! És amikor egy pillanatra körbenéztem, mindenkinek fülig ért a szája! Nem, nem a filmen röhögtünk - aki meg azon akart volna, az úgysem mert! - a diadal mámora volt ez!

Ahogy Gusztáv haverom megállapította: Hosszú évek óta ez volt az első jelent, ami megbaszta a Ryan közlegényből a partra szállást! Senki nem ment ki rossz szájízzel a teremből!

Erre senki se úgy menjen be, hogy tényregényt kap. Nem tudom mi van Burmában. De honnan is tudhatnám, ha nem jártam ott. Talán a tévéből? Ugyan. A film bárhol, bármikor játszódhatna! Najó, legfeljebb a XX. század, mert nagykaliberű géppuska kell bele :D

A vége, meg akkora (ezen sem lehet meglepődni, de nagyon jó látni), hogy nem is tudom. Szép. John hazamegy. A távolodó Stallone alakja egyszerre jutatta eszembe a már-már überelhetetlenül straight Ryu megnyerést a SF2-ből és azt, hogy valószínűleg ez a film jelenti Sly színészi pályafutásának végét. Már majdnem elérzékenyültem, de tartottam magam. Rambohoz ez méltatlan lett volna!

Majd felkapcsolták a lámpákat és a nézőtéren több helyen tapsoltak...