Hétvége... avagy mire jó a pacal

Kezdődött az egész ott, hogy múlt héten drága barátom, Griev elhívott magukhoz egy hétvégi biliárd/konzol gaming/dumálgatós kombóra, valamint egy eléggé erőteljes lerészegedést terveztünk (/tem ;) ). Tudjátok, barátaimmal bármikor bármennyit el tudok tölteni, és örömmel vettem a meghívást hozzájuk. Érkeztem szombat 9:51-es vonattal, és halál kómás fejjel leszállok a vonatról. Srác első kérdése: "Nem nagyon aludtál mi?". Válaszom tömör volt, ám annál velősebb: "Nem, semennyit...". Tudni kell hogy nem vagyok egy alvászavaros állatkert, de a múltkori bejegyzésem óta sem hagy nyugodni a dolog, hogy vajon nem e én reagáltam túl a dolgokat. (Ezt a gondolatmenetet később folytatom)

Lényeg az volt, hogy megyünk hozzájuk be, és kérdem mi a túró ordít ennyire náluk. Válasz: "Áááá.... csak Burnout Revenge, amit vettünk... azt toltam.." Na mondom srácnak el lesz kenve a szája, mert PSP- n a Burnout Dominator az, amit rengeteget toltam, és úgy éreztem, hogy ha bár Tekkenben azt sem hagyja a srác, hogy leessem, legalább itt nem fog mellettem labdába rugni. Maradjunk annyiban, hogy tévedtem.... :D 7:1 az ő javára, de akkor az egyszer akkora Takedown-t kapott, hogy arról kódult.... XD

Eljátszottunk egy pár órát így, és szól, hogy "Te figyelj, Burnout Paradise demo-t ki lehetne próbálni..." Mondom oké mutasd. Betöltődik a játék, én leesett álkapoccsal ülök a TV előtt... Ilyen grafikát ilyen folyamatosan futni, soha nem láttam... Nem is ez a lényeg: Bejelentkezünk online, és indulhat is a móka. Mutatja mit kell csinálni... megy mint az őrült, és egy hatalmas lendülettel beleszáguld a forgalomba, majd elképedten csodálkozik, hogy mi az hogy Crashed??? Én ülök csendben, nézek okosan rá, és megértően. Látom ahogy a fogaskerekek forognak, majd isteni szikraként a következő mondat hagyja el a száját: " 'Áze!! Ez nem Revenge". Békésen mosolygok: "Jó reggelt kívánok". Nevetünk mint két hülye, aztán azon kapjuk magunkat, hogy Taken down... Kérem a kontrollert.... Ugratás, száguldás, ahogyan mindig is álmodtam... és az ellenfél hírtelen keresztbe fordul... Carmageddonos vigyor kiül az arcomra. Griev csak annyit mond: "Te állat" és abban a pillanatban hatalmas csattanással kettérepül a kocsija és a mi kocsink is. Nagyon szórakoztató volt, így hajkurászni egymást Paradise City-ben.

Közben megjön Griev cimborája is, akivel jól összehaverkodtunk, és zúztunk vele is Paradise-ban.

Idő repül... mondom lassan készülődni kéne, mert az életbe nem megyünk biliárdozni. Ruha felkap, jegy megvesz, irány állomás... vonat nem jön... legalábbis késve.... kiérünk Érdre, irány a biliárdszalon (vagymi). Asztal lefoglal, sör kikér, játék elkezd. Jókat röhögünk egymás bénázásain, és előkerülnek a történetek

a játékokról, csajokról, meg csomó másról. Jól éreztük magunkat.

Csörög a telefon... ki kereshet ilyenkor... az hív akiről előző bejegyzésemben írtam. Felveszem, hangjában érzem, hogy nincs minden rendben és nem ilyen szokott lenni... Azt mondja, hogy nagyon sajnálja amit tett, és kér hogy próbáljuk meg újra a dolgot. Hozzáteszi, hogy képes lenne bármire, képes lenne megváltozni értem, és akár a világ végére is eljönne értem. Ekkor dördül a fejemben a gondolat, hogy "Hé, most egy lány kapar értem..." Mérlegelem a dolgot: átvert, de most teper értem. Miért? Hogy megint átverhessen? Ennyire fontos lennék? Nem tudom... De úgy érzem, hogy aki ennyi mindent elkövetne azért, hogy visszaszerezzen, annak lehet hogy érdemes lehet esélyt adni... Adok neki esélyt, és azzal fejezem be, hogy hétfőn még beszélünk róla. (és most nyugodtan nevezzetek hülyének... a kommentekben aki erre szavaz, az írjon ennyit a kommentjébe: "1" aki szerint nem vagyok hülye, bináris alapon, "0"-t írjon)

Folytatva az elvesztett fonalat... Telefon lerak, mondom erre a megrázkódtatásra inni kell. 8cl Jäger putty le, aztán Búvár Kund és 2 korsó sör... kicsit magamhoz tértem, és folytattuk ott ahol abbahagytuk. Az este továbbiakban nagyon jól telt. Irány vissza Griev-hez.

Éjfél előtt megérkezünk, és röhögünk még mindig egymás hülyeségein és a fárasztóbbnál fárasztóbb poénokon. Szóval vidáman hajtottuk álomra fejünket... Én meg elkezdek agyalni azon, hogy mi volt ez a szalonban? Mondat ami elhagyja a számat: "Vagy nagyon hülye vagyok... vagy nagyon szerencsés..."

Köszönöm Griev-nek ezt az állat hétvégét!!!!

És remélem hogy a fenti idézetből nem az előbbi kerül ki győztesen hanem az utóbbi.

Jah... majd elfelejtettem: Pacal....

Vonaton hazafelé félkómásan a következő párbeszéd zajlott le. Ülök tényleg kómában, mert este nem sokat aludtam, de ez most nem lényeg.... Fiatal srác odaül egy egészen csinos csajhoz... látom rajtuk hogy nem nagyon ismerik egymást, és a srác is keményen zavarban van... A következő mondattal próbálta levenni a csajt a lábáról (megjegyzem sikerült), és ezen sorokkal zárnám mondandómat:

"Szia! Jani vagyok... Szereted a pacalt?" Csaj majd megpusztul a röhögéstől (én szintén) és olyan maratoni beszélgetés kezdődik, telefonszám cseréléssel, hogy azt mondom... ez igen apukám... csajozni tudni kell.

Maradok tisztelettel: RedBoyforCE