Gitárock

Intro

Azok a konzolos játékok, melyek irányításához egy külön kiegészítőt (általában speciális kontrollert) kellett vásárolni sohsem mentek túl jól. Mondhatni lényegében biztos csődöt jelentettek hosszú távon. Az ilyen kiegészítők mint a fénypisztoly, horgászbot, "konga" dob jobb esetben egy, esetleg két játékot támogattak, így hát ha a nyitóhéten nem sikerült egy decens mennyiséget rásózni a mélyen tisztelt publikumra, akkor bizony kezdhették vakarni kopaszodó üstöküket az aktuális kiadó pénzügyi osztályán. Temérdek okra vezethető vissza, hogy miért veszik meg alig páran ezeket a rétegjátékokat, de leginkább arra vezethető vissza, hogy egyik sem volt soha olyan egyértelműen átütő és mindenki által könnyen és gyorsan megtanulható, emellett élvezetes darab. Jómagam is sokáig szemeztem fénypisztolyos játékokkal, de végül mindig letettem róla, ugyanis "csak egy játék van hozzá", "gyorsan megunható", "nem ismerek mást akinek tetszene" és hasonló frázisok jártak a fejemben. Egy időben kacérkodtam a táncszőnyeggel is (mely elismerésre méltó vásárlói közönséget és egyben rajongótábort tudhat magáénak), de aztán, ahogy az lenni szokott hagytam az egészet a fenébe, elkönyvelve az egész "agyament" kiegészítőbizniszt valahova a béka hátsó fele alá.

Verse 1

Ekkor hallottam a jelenségről először. Jól olvasta a kedves erre járó, hiszen a most szóba kerülő produktum leginkább jelenségként fogható fel. Egyszerűen? Adott egy játék amiben végtelenül egyszerű a feladatod: légy egy feltörekvő rockbanda vezető gitárosa és játszd el a régen és ma slágereit. Ennyi kell. Mindig csak egy jó ötlet. A többi jön magától. Megszületett a csoda. Létrejött a Guitar Hero jelenség. Én ugyan nem voltam ott kezdeteknél, hogy figyelemmel kísérjem ahogy szárba szökken az, amiről a legtöbb fejlesztő csak álmodhat, de az utórengések magukkal sodortak engem is. Aki egyszer kipróbálta nem szabadulhat tőle. Az internetes fórumokat böngészve kiderült: nem csak fiatalok délutáni szórakozása a játék. Nagyon sokan ezután adták valódi gitározásra a fejüket és nem kevesen szép sikereket értek el azóta. A mai konzolos gitárhősök adják a hajtóanyagot az eljövendő legendák megszületéséhez.

Chorus 1

Hogyan találhatták el ennyire az összképet? Szerencse vagy konkrét piackutatás eredménye volt? Valószínűleg egyik sem. Arra a nagyon egyszerű tényre épít miszerint gitározni mindenki szeret. Tényleg. Ha hangszert kellene választanod, melyik lenne az? 8)

Tehát gitározni mindenki szeret. Ez még nem áll meg magában; evidens, hogy ki kellett találni egy gitár alakú kontrollert, lévén a leendő gitárhős tényleg egy koncerten érezze magát. Ez viszont már abszolút a készítők leleményessége, ahogy sikerül elég "élethűen" mégis nem túl bonyolultan átültetni az igazi elektromos gitárt játékos formába. Nemcsak pengetésre gondolok, hanem a váltásokra-torzításokra amik játék közben tényleg visszaadják az igazi hangszerrel való játék képzeletét.

Verse 2

Miután a bevezető szövegen túlestünk illik megismerkedni magával a dobozzal is, vagyis mit kapunk a huszonsokezer forintért amit leteszünk az asztalra. Feltételezve, hogy a játékos nem csak magában veszi meg a szoftvert, hogy default kontrollerrel muzsikáljon, egy viszonylag nagy dobozt kell kiszemelnie magának, ami a gitárkontrollert is tartalmazza. A zsákmány hazacipelése után (ami nem könnyű feladat, mert bár a gitár szédszedhető, valahogy a csomagolás nem túl optimális szállítási feladatokra) egy mozdulattal lecsúsztatható a dizájnos borítás majd felnyithatjuk a dobozt. Az első ami szembeötlik az az, hogy a gitár két darabban van. Nem kell azonban vérben forgó szemekkel visszarohannunk a boltba ahol vásároltuk, ugyanis ez természetes. Az új "Gibbson" gitár vezetéknélküli, koromfekete és szédszedhető (a készítők szerint így alkalmasabb turnékoncertekre). Ez némi problémát is okozhat, de erről majd később). Tehát kimeljük a gitár alját és tetejét majd egy gyors mozdulattal összepattintva (melyről egy csattanó hang is tájékoztat, ahogy a hátsó biztosító pöcök a helyére ugrik) kezdhetünk is gitározni... illetve előtte még érdemes felcsatolni a gitárszíjjat ami megakadályozza az értékes irányító landolását egy-egy jobban sikerült akkord után és helyezzük be az elemeket... Elemeket mondtam? Hát igen, ez a legfájóbb és legcsúnyább pont, azt is mondhatnám üröm az örömben. A gitár csakis elemeket hajlandó befogadni. Nincs akksi, nincs bedugható töltőkábel. Csakis elemek. Nagyon rossz pont ez és bár mivel a gitáőr rezgőmotort nem tartalmaz és tapasztaltam, hogy több mint egy hetes folyamatos megterhelő játék mellett még mindig kitart a hozzáadott Duracell, de akkor is fájó pont, hogy bármikor lemerülhet és akkor nincs segítség. Minden mással nagyon meg voltam elégedve. A nyak nem lötyög az illesztésnél, a wireless tökéletesen reagál, a gombok holtjátéka elég pontos és megfelelően vannak elhelyezve a karok. Külön jó pont a headset csatlakozó ami nagyon el lett találva, bár a hang ki/be kapcsolása kissé nehézkes. Külön öröm a fel-le pengetés lehetősége és a több rögzítési pont a gitár szíjjához.

Chorus 2

A dobozban ezen kívül még találunk egy használati utasítást a gitárhoz, két lapnyi matricát mindenféle rock és Neversoft logókkal és magát a szoftvert amihez egy vaskos, közel 100 oldalas minőségi színes kézikönyv jár (hozzáteszem, ez 5 nyelvre lebontva). A doboz hároldala szerint különböző borítások kaphatóak a gitárhoz elűzve a csillogó fekete egyhangúságot, de szerintem az alapváltozat is nagyon jól néz ki. A lemezt behelyezve, és a gitárt felszerelve magunkra érdemes indítás előtt szinkronizálni az eszközt, ami ugyanolyan pofonegyszerű mint bármilyen kontrollert. Ekkor, még a Dashboardban ér a kellemes meglepetés, miszerint a gitár majdnem teljes értékű kontrollerként mőködik, a húrok a különböző színes akciógombokat reprezentálják és kapunk egy mini D-padot a pengető mellé (föl-le). Bár utoljára hagytam, már a szinronizációkor egy nagyon kellemes meglepetés fogad, miszerint a gitárunk rendelkezik saját Guide gombbal, ami ugyanúgy használható mint az eredeti (megjegyzés: a Playstation 3-as változat PS gombja nem használható a gép bekapcsolására, de a 360-as igen). Nagyon gyorsan és egyszerűen lehet vele a Dashboardon navigálni járék közben, két apróságot leszámítva. Ezekről később. Ezek után már nincs más hátra mint becsukni a tálcát és szóljon a Rock!

Solo A

Indításkor internetes kapcsolat esetén rögtön kapunk egy update-t ezt érdemes felrakni, főleg mert nem tudunk majd neten játszani és ki tudja milyen borzalmakat orvosol. Mikor a kezdő animáció lement, választanunk kell egy helyet a mentésre és megkapjuk a főmenüt. Itt két dolgot említenék meg, az egyik az az, hogy a játék képtelen arra, amire minden 360-as játék az utóbbi 2 évben, vagyis, hogy egy darab tárolóegység esetén automatikusan betöltse a profilhoz tartozó mentést, vagyis minden indításkor el kell játszanunk ezt a procedúrát, a másik pedig az, hoyg a Rayman Raving Rabbidshoz hasonlóan, az első indításkor (mikor még egyszer sem mentett, egy hatalmas ERROR!-al fogadja a játékos (és csak utána írja ki apró betűvel, hogy csak annyi a probléma, hogy nincs mentésfájl), ami szerintem sohasem tesz jót senki lelkivilágának... Ezután megkapjuk a főmenüt, ami szép és csinos, a háttérben szóló játékból kivett muszikarészletek pedig kellemesen izgatóak. Kezdetnek mindenképpen a Training menüpontot javaslom, mert egyrészt megtanít az alapokra, másrészt kapsz érte egy Achievementet 8)

A Training négy részből áll, nem hinném, hogy bárki elakadna benne, alapvető dolgokat mutat meg, a pengetést, a szorzókat, a torzítást és különböző trükköket. Ha végeztünk vele akkor jöhet a Carrier, hozzunk létre egy bandanevet (ez később megváltoztatható), kezdjük az easy fokozattal, válasszunk egy karaktert és gitárt az egyelőre szegényes repertoárból majd essünk neki az első számunknak. Lehet, hogy elsőre nagyon nehéz, szörnyű és gyors lesz, de 1-2 nap alatt simán belejövünk és aztán már az öt csillagos értékelésekre hajtunk majd. Ha kivégeztük az Easy-t, jöhet a Medium és így tovább.

Solo B

Részletesebben megvizsgálva a Carriert, láthatjuk, hogy lényegében 42 szám áll rendelkezésünkre (ezeket később vásárlásokal 73-ra növelhetjük), tovább másik 3 számot ingyen (köztük a HALO2 mix!), ezen kívül további zenei csomagokat pénzért tölthetünk le az Xbox Live! online rendszeréről. A zenék közt csupa csemegéket találunk, rengeteg 70-80-90-es évek beli slágert, huszonéves és idősebb közönségnek főleg, de fiatalabbaknak is élvezhető zenék kerültek fel a korongra. Egy-egy szám kivégzése után kapunk némi pénzmagot ami (az először humoros levonások után) zsebpénzzé rövidül. Ezekből a Gitárshopban vehetünk karaktereket, ruhákat, gitárokat, dalokat, videókat és egyéb nyalánkságokat. Maga a Carrier 8 tierre van osztva 4-5 számmal részenként, melyek közben háromszor kell összecsapnunk különböző ellenfelekkel az új Battle módban (később). Ha véletlenül megunnánk a gép nyüstölésést, akkor hívhatunk egy barátot a Co-Op Carrier módban, ahol kissé más dalok várnak és a basszus (könnyebb) vagy a szóló szerepét kiválasztva gyilkolhatjuk a húrokat. Lényegében csak egy dologra kell figyelnünk, mégpedig ha lehet mindig csak ugyanazt a bandát válasszuk ha offline játszunk, mert a különböző nevek közt nincs átjárás, sem a jutalmak sem az Achievementekhez szükséges feltételeket nem számolja egybe a gép. Ugyanilyen okokból beszélnék le mindenkit a főmenü Quickplay lehetőségéről, hiszen ekkor nem elég, hogy sehova nem számít bele az eredményünk, még a megnyitott cuccainkat sem használhatjuk, arról nem is beszélve, hogy sem stadiont, sem karaktert nem választhatunk. Ha úgy érezzök, hogy már nincs semmi új amit a gép mutathatna, vagy csak szimplán unjuk az egyedüllétet, akkor ideje az Xbox LIVE! felé kacsintgatni...

Verse 3

A LIVE! menüpont eléggé bőséges. Guitar Hero híreket olvasgathatunk, letölthetjük a megjelent új dalokat (HALO2 kötelező!) és vásrolhatunk másokat (megjegyezném elég vaskos áron). Itt találunk egy egyedi kódot a beszédes nevű www.guitarhero.com alatt, amit bepötyögve egy böngészőbe a megfelelő menüpontban bizonyíthatjuk, az eredeti lemez tényét és így az előbb említett oldalon nyomon követhető az összes online tevékenységünk és beszállhatunk a virtuális netes sztárkarrierbe. Megemlíteném még, hogy sok nyereményjáték is vár azokra akik ezt megteszi, de mivel Magyarországon nincs se LIVE! se Guitar Hero 3 akciók ezért ebből most kimaradunk (megint). Emellett ugye lehetőségünk van tét néküli Player meccseket játszani, akár a barátokkal, vagy kőkemény, vérre menő Rankedeket ellenségeinkkel. A szerverek keresése, a játékba való belépés és kreálás nagyon gyors és egyszerű, pillanatok alatt összecsaphatunk bárkivel. Négy játékmódban mérhetjük össze a tudásunkat másokkal 1-7 fordulón keresztül: Co-Op (egyértelmű), Face Off (aki jobban legitározza a számot, az nyer), Pro Face Off (a közönség már a szám közben is kiejtheti a rosszabbat) és Battle. A Battle új ezért ejtenék róla pár szót. Lényegében két körös. Az első körben mind a két fél játsza a számot és közben támadásokat vehet fel, ezzel rontva a másik esélyeit. Ha mindkét játékos túléli akkior hirtelen halál következik, vagyis aki rosszabbul játszik az szinte azonnal veszít. Elsőként mókás, később viszont rettentően idegesítővé válik, lévén akinek van egy kis hozzáértése és előbb szedi fel az első támadást az teljesen ellehetetleníti a másikat. Tehát nem túl hasznos, de legalább van.

C'mon and Break it Down

Akkor jöhet mindenki kedvenc része, a fikázás. Mivel külön bekezdésbe került és van is mit írni, ezért előre figyelmeztetem a Kedves Olvasót, hogy mire a végére ér nagyon is leronthatja a vágyakozását a játék irányában ezért mielőtt rátérnék aZ végkövetkeztetésekre ellensúlyozni fogom egy külön bekezdésben ezt a sok(nak tűnő) negatívumot. Jöjjen a fekete leves:

Az elemekről már írtam pár szót feljebb azért csak megemlítés szintjén szerepelnek most, de mondanom se kell milyen idegesítő, ha egy fontos online meccs közben merül le a kontroller és esélyed sincs, hogy időben kicseréld az akksikat. A másik a pengetés és a Dashboard kapcsolata, vagyis, csak körülményesen tudsz Inviteot küldeni, az üzenet gépelésről nem is beszélek. Ez majd az online hibáknál fog újra szerepelni és megérted miért. Ez arra a problémára vezethető vissza, hogy a Dashboardon a fel/le mozgatás közben mindig a bal szélső menüpont kap elsőbbséget, magyarul ha kényelmesen megnyomjuk a Guide-ot és le szeretnénk pengetni a Barátlistára, hogy meghívjunk egy barátot az egyik húr lenyomásával akkor előtte a D-padhoz is hozzá kell nyúlni mert a pengetővel csak az Üzenetek menü lesz kiválasztva. De ezek apróságok, az igazi fő problémák most következnek:

Hardware: Bár a gitár strapabírónak tűnik, a neten rengeteg problémát olvastam, hogy némi használat után hamar tönkremegy, illetve, hogy pont a leszedhető nyak miatt rosszul érzékeli a lefogásokat, a wireless miatt néha késik és úgy egyáltalán a joy sokkal jobb. Ez még többször elő fog jönni és nem is értem, hogy merte a Neversoft így kiadni ezt a játékot, mert amikor az ember utánanéz kiderül, hogy aki joyal játszik, sokkal, de sokkal nagyobb előnybe kerül mint a gitáros társa. Sohasincs késés, sohasincs beragadó vagy kiengedett gomb és a star power esetén a felrántás sem zavar be. Bevallom nekem még nem voltak gondjaim a reagálással, de játszottam joyal és teljesen nyilvánvaló, hogy rátenni a kezed egy gombra ÉS pengetni egyet, több időt és koordinációt igényel mint megnyomni egyet.

Játékmechanika: Megértem, hogy ez már a harmadik játék a sorban és sok gyakorlás kell hozzá, de nagyon komolyan el lett számolva a nehézség és ebben az is benne van, hogy a gitárral, a saját kontrollerével NEHEZEBB a játék. Már Mediumon is komoly nehézségekbe ütközik az ember 1-2 számnál (és ez csak a végigvitele, nem az 5 csillag!), de Hardon teljesen elborul a dolog, az Expertről nem is beszélve. És itt nem az Achievementekről van szó, hanem arról, hogy bizonyos számok és a nagyobb fokozatok jócskán túlmutatnak a gitár és az emberi tűrés határán. Rengeteg idő és türelem kell már a közepes nehézség biztos elsajátításán legfőképpen azért, mert a pontozási rendszer a teljesen hibátlan STREAK-ekre (minél hosszabb hibázás nélküli sor) épül. Szimplán szemét ismétlések, dupla váltófogások, végtelen ütemtartások vannak már Normál fokozaton is. A legtöbb szám NAGYON hosszú és nem lehet lepuzálni, mert az egyet jelent a biztos halállal. Gitárral nagyon fárasztó 10-20 számot lenyomni egyhuzamba, de kell is legalább annyi, hogy tudj gyakorolni.

Jutalmazás: Az interneten tele vannak a fórumok olyan hozzászólásokkal, melyek a Neversoft tagjainak női felmenőit vonják párhuzamba egy bizonyos ősi szakma gyakorlásával. Nem véletlenül. A pénz, amin a gitárokat és a karaktereket vásárolhatjuk nagyon-nagyon kevés. Aki csak néhány gitárt, ruhát és dalt akar megvenni annak legalább az Easyt és a Normált PERFEKT-re kell tudnia, és akkor még egy plusz karaktere és jobb cucca nincs. Jópáran használják a neten terjengő cheateket (amik néhány achievementet is megnyitnak), mert egyszerűen trének tartják, hogy a játékban lévő dalok felét és a gitárok, ruhák, karakterek 3/4-ét nem használhatják mert nincs 3 kezük. Az Achievementek borzalmasak, garantálják az idegbajt és lehetőleg úgy vannak belőve, hogy szimpla halandó ne tudjon 200 pontnál többet kiszedni a játékból. Külön vicc, hogy a Co-Operatív achievemnteket a gép mindig csak az elsődleges profilnak adja meg.

Online: Bár az online játék maga gyors, itt is találni rengeteg hibát, az egyik az, hogy a játék hajlamos szimplán kifagyni az online menüben (csak a gép újraindítása segít). A www.guitarhero.com-on még nem tudtam regelni az eredeti kódommal, mert állandóan hibát dob. Online játék közben az achievemnteket mindig csak a host kapja meg és általában az is csak akkor ha a szólógitárral van. Személyesen teszteltem jópárszor, hogy egyszerűen nem ad meg a gép achievemnteket, vagy össze-vissza (szigorúbb) feltételek alapján. Az online szervereknél nincs újrakezdés, nincs olyan, hogy a meccs vége után mást játszunk, minden zene, játékmód, nehézség vagy egyébb beállítás megváltoztatásánál, új szervert kell csinálni és a Guide gombbal belekotorni a Dashboardba és végiggörgetni a friendlistet, nincs külön invite gomb.

Azt csak utólag és külön említem meg, hogy ilyen szintű játéknak mondjuk nem kéne töltenie és sokkal szebb is lehetne...

Chorus 3

Amikor betöltődik egy szám, amit szeretünk, meghalljuk az első akkordokat és sikerül eltalálnunk egy hosszú sorozatot, jutalomként pedig felcsendül a jól ismert dallam... rocksztároknak érezhetjük magunkat. Ugyan a szemünket nem csukhatjuk be (bár lehet, hogy némelyeknek úgy is menne), ott tépünk kezünkben A gitárral, pengetünk mint a gép, pörög a kezünk a gombokon az valami megfoghatatlan. Ugyanezt

képzeljük el négyzetre emelve, ha többen játszunk. Még felváltva is hatalmas hát még együtt akár online! Ha játszol vele, megszereted. Ha belejössz, imádni fogod. Ha tudod, Hős leszel.

Outro

A fentiek ellenére a Guitar Hero III - Legends of Rock kiváló. Nem ad hozzá semmi különöset a szériához, nem forradalmi csak szimplán jó. És miért kiváló akkor? Mert gitár, mert rock, mert party. Mert csinos, mert élvezetes, mert online. Mert kicsiknek, mert nagyoknak, mert kevesen és sokan. Neked, Nekem, Mindenkinek.