Angry Birds (film)

Lehet őket szeretni vagy sem, tény viszont, hogy az utóbbi 10 év egyik legikonikusabb, legtöbb ember által ismert új videojáték franchise-a az Angry Birds. A mobilos játékforradalom úttörője méltán lett népszerű főleg, de nem kizárólagosan a fiatalabb korosztály körében, gyakorlatilag alig látni olyan gyereket, akinél ne lenne valamilyen mérges madaras holmi. A Rovio sikerszériája így nem kerülhette el a népszerűségének sorsát, és a folytatások, crossoverek és mellékágak mellett egy egész estés filmet is kapott.

Az animációs mese gyakorlatilag a játék alapsztoriját dolgozza fel: a gonosz disznók elrabolták a madarak tojásait, akik erre bosszúból egy csúzliból kilőve rombolják le a malacok épületeit. Érzésem szerint a készítők kihozták ebből a maximumot, azaz egy épkézláb történetet sikerült összekalapálniuk az egy mondatos alaphelyzetből (ellenpélda: Super Mario Bros). A főszerepet természetesen itt is a kabala Piros játssza, de a program valamennyi más szereplője is feltűnik, sőt, a játékbeli képességeik mellett némi jellemmel is ellátták őket.

A poénok terén nem árt, ha az ember képben van az Angry Birds-szel, azaz játszott már legalább egy órácskát vele a mobilján. A legtöbb gag és utalás a program egy-egy elemére vonatkozik, szerencsére azonban szép számmal van mellettük a "kívülállók" számára is érthető és értékelhető poén. A film kimondottan a rajongó gyerekeket célozta meg, bár akad pár, a felnőtt közönségnek szóló vicc is, aminek köszönhetően már-már feszegeti a 12-es korhatár besorolást.

Bár összességében nem okozott nekem katarzist, a mese kellemesen kikapcsolt arra a másfél órára, amíg tartott. Ha van az Angry Birds-ért rajongó kölyök a családban, akkor érdemes vele együtt is megnézni - húsvétra ideális választás.