Pokémon Duel - Teszt (iOS)

Hát természetesen mi mást csinálna, mint Pokémonozik. Ha belefáradtál már a hatalmas, gigantikus élő harcokba, akkor kösd le magad egy kis táblás játékkal és ha elég jónak érzed magad akkor indulj el a világbajnokságon, aminek a főnyereménye nem kevesebb mint egy hatalmas fehőkarcoló, egy gyönyörű romantikus szigeten. Igen, jól olvastad, egy egész felhőkarcoló.

A Pokémon Duelnek nem valami jó a viszhangja az európai és amerikai sajtóban, kezdjük rögtön azzal, hogy ahhoz képest, hogy a Pokémon minden idők egyik legsikeresebb sorozata, vagy nézzük meg a Pokémon GO-t ami már első nap internetet robbantott, a Duelről az ég világon semmit nem lehetett hallani. Egyszer csak megjelent a semmiből, az emberek többsége nagyon megörült neki, majd a nagy lelkesedést egy hatalmas huszárvágással ki is végezték, ugyanis a mi izlésünknek ez a játék egészen egyszerűen pocsék. Pedig Japánban már egy évvel ezelőtt kijöt és egész szép sikereket el tudtak érni vele, de mintha tudták volna hogy ez nálunk úgy se fog bejönni, inkább nem is költöttek semmi a bereklámozására. A meglepetés ereje itt kérem szépen nem igazán vált be, mert még rosszabb lett a fogadtatás, mintha előre felkészítettek volna minket micsoda piszkosul nagy szenvedés ezzel játszani.

Alighogy megérkezünk a szigetre és felvesszük a kissé swingerklubbos maszkunkat, bele is kezd a játék a tutorialba ami olyan kínosan hosszú, hogy már a felénél nem fogunk emlékezni arra, hogy mire tanítottak minket az elején. Pedig valójában a játék leginkább a Malomra hasonlít - már ha létezik olyan kedves olvasó aki emlékszik még erre a remek táblás játékra. Az extra poén itt most az lesz, hogy minden egyes bábunk egy Pokémon, ami rendelkezhet különleges képességekkel annak fejében hogy mennyire ritka és értékes.

A játék célja egyébként rendkívül egyszerű, annyit kéne tennünk, hogy az ellenfél kéken világító start pontjába eljutassuk az egyik kis szörnyecskénket. Minden egyes figura lábánál van egy szám ami azt mutatja, hogy mennyit tudunk lépni vele. Ha út közben beleütközik egy ellenfélbe akkor megtehetjük hogy nekitámadunk. Itt jön a játék legnagyobb hibája, amivel tulajdonképpen tökéletesen tönkrevágták a játékélményt. Arról lenne szó, hogy minden egyes figuránknak van egy saját - bután fogalmazva - szerencsekereke, amin rajta van az összes speckó vagy sima támadási formája. Amikor kettő Pokémon egymásnak ront sajnos ez a kerék teljesen random fog pörögni és a csata végkimenetelne csak a szerencsén múlik. Mindegy hogy éppen milyen értékes, vagy ritka Pokémont használtunk, teljesen véletlenszerűen fog megtörténni a támadás. Szerencsére lehetőségünk lesz arra, hogy különböző fejlesztési és egybeolvasztási módszerekkel kedvenc Pokémonunk legjobb támadásának a méretét növeljük, de még így is csak a véletlenen fog múlni hogy ezt használhatja-e vagy sem.

Arról nem is beszélve, hogy valójában három típusú bábuval fogunk találkozni, lesznek a támadók, a védekezők és a kábítók. Ha az ellenfelünk ügyesen játszik és stratégiailag fontos helyre egy védekező Pokémont állít, akkor gyakorlatilag alig van valmai esélyünk arra, hogy kiüssük onnan. Van egy különleges szabály a játékban és érdemes mindig erre építeni, ennek az lenne a lényege, hogy ha egy bábut minden irányból körbeveszünk a sajátjainkkal akkor az ellenfelünk automatikusan lekerül a tábláról, legyen az akár védekező Pokémon, legyen bármilyen erős. Ha ezt a taktikát sikerül profin elsajátítani, akkor van némi esélyünk arra, hogy a meccset megnyerjük, ahelyett hogy frusztrált idegességünkben a telefont a földhöz vágnánk és adig taposnánk amíg még világít.

Bosszantó, idegesítő, szenvedős, lassú, időigényes és az ég világon semmi élvezetes nincsen benne. De valahol mégis Pokémon, szép a grafika, jók a hangok, van hangulata, vannak benne jópofa dolgok, de az az igazág hogy ehhez már nagyon japánnak kell lenni, mert a japók imádnak szenvedni, ez a mindenük, teljesen odavannak érte. Ez meg is látszik ezen a játékon, szóval tiszta szívvel ajánalni nem nagyon tudom senkinek.

5/10