Egy születésnap margójára.
Jeles a nap a mai. Kereken öt évvel ezelőtt jelent meg Európában a The Legend of Zelda: Skyward Sword. Ez a játék nagyon sokat jelent nekem, szubjektíve az előző generáció legjobb Wii játénak tartom. Személy szerint pedig különösen kedves számomra, mert a SS volt az a játék, ami behúzott a Zelda univerzumba. Be kell vallanom előtte soha nem szerettem a Zelda sorozatot. A Link to the Pasttal többször próbálkoztam, de valahogy egy-két óra után mindig eluntam, aztán valahogy hidegen hagyott a sorozat. Az SS-szel megtört az átok. Ahogy haladtam a játékkal megértettem, hogy mit jelent a Zelda esszencia, s hogy miért rajonganak ezért a sorozatért olyan sokan a világon.
A SS-dal a játék egy tanulási folyamathoz hasonlítható. Minden percben küzdeni kell, figyelni. Az első pillanatokban nem osztja a játék a sikereket és az örömöt. Az SS-nak időt és türelmet kell adni, hogy a befektetett energiát visszakapjuk. De ha ezt megadjuk, hihetetlenül meghálálja magát a játék. Az elején kicsit lassan indul be, de azután van egy pont, ahol hirtelen átszakad a plafon, és azt vesszük észre, hogy minden idők egyik legjobb játékával játszunk. Egy olyan programmal, amivel megtapasztaljuk a gyűlöletet és szeretet, a bánatot és örömet, a félelmet és bátorságot, az izgalmat és unalmat, hogy végül extázisba és katarzisba essünk. Ha eszembe jutnak az olyan helyszínek, mint a Faron Woods, Lanayru Desert vagy a Sandship, és az ezeken látott elképesztően agyafúrt és okos feladványok, még mindig rám tör a büszkeség érzése, hogy én ezeket egyedül megoldottam. De ott volt a harc is. Minden egyes boss egy külön adrenalin bomba. Koloktos, Imprissoned vagy Ghirahim elleni csaták heroikus izgalmát nem tudom semmihez sem hasonlítani. A körítés pedig tökéletes. A SS az egyik legszebb art dizájnnal megáldott Zelda. A Paul Cézanne által ihletett imresszionista stílus elképesztően jól áll a játéknak. És azok a fantasztikus zenék! A mai napig beleborzongok, ha meghallom a Ballad of Goddes-t. A Staff Roll alatt hallható muzsika pedig a legtökéletesebb videojáték zene, amit valaha halottam.
Az SS-szel azonban sokkal többet is kaptam, mint egy jó zenéjű, szép, játékot, amely felfedezésével és feladványaival jól szórakoztat. Az SS visszahozza a legalapvetőbb örömöt az életben: a nagybetűs Játék élményét és szeretetét. És nem éppen elhanyagolható járulékos nyereség, hogy az SS segítségével nemcsak egy fantasztikus semmihez sem fogható élménynél lettem gazdagabb, de az egész Zelda sorozatot egy csapásra megszerettem. Mi több rajongója lettem. Azóta pedig nincs megállás, a magam komótos módján megyek végig a sorozaton. A legnagyobb elégedettség, amikor egy újabb részt tehetek ki a polcomra. Köszönöm, Skyward Sword! Boldog születésnapot!