[13] Kiccsidzson (offline)

Átlagos - Csiga

Ő egy 45 éves fiú és itt lakik: /

3359 napja regisztrált felhasználó, ez idő alatt 21587 kreditet gyűjtött

2015 november
18:54 A lábatlan leány
Van valahol távol egy különös világ ahol évente egyszer megtartják a gyűlölet ünnepét, a Szopácsonyt. Ilyenkor az emberek fát állítanak és megajándékozzák utáltjaikat mindenféle felesleges és bosszantó dologgal. Hogy miért teszik, nem tudni pontosan, valószínűleg megszokásból, de az is lehet, hogy egyszerűen csak szeretnek kibabrálni a másikkal, ha már velük is kibabrált az élet.
Ilyenkor kerül bele a díszes dobozokba többek között a k*rvaanyázógép vagy a tévéelőttjárkálógép és hasonló fölösleges, ámde sok helyet elfoglaló szerkezet. De az is megteszi, ha egyszerűen odacsinálunk a szopácsonyfa alá, mi szintén bevett szokás a szegényebb néprétegeknél, kik aznap este a fát körbeállva erősen szorítják orrukat, megpróbálva az éltető levegőt bőrlégzéssel magukévá tenni, vajmi kevés sikerrel.

----------------------
Az őrült tudós, gyermekek megrontója megpróbált valami egészen mást, valami újat kitalálni. Nem akarta már a hagyományos ajándékozást követni, fát sem állított. Valami egészen mást akart.
Várának laboratóriumában tartózkodott éppen, fenn a hegytetőn, roppant magasságban, hol mindig éjszaka volt s villámok cikáztak, ahová már nem ért fel a fény, s minek csúcsa állandóan izgatta és ingerelte a felette lévő fekete felleget, örök esőt zúdítva ezzel önmagára.

A lábatlan gyermek hosszú hosszú ideig tartó emelkedés után szállt ki a felvonóból, mi kattogva és ropogva húzta őt egyre magasabbra a hegy meredek oldalán.
Kétszer is villám sújtott le a lányka mellett, megrettentve őt. De eltalálni nem merték, mert az őrült tudósnak más tervei s parancsai voltak, mit ha megszegnének, kidobott kacatként végezhetik a roppant hegy mögötti feneketlen szakadékban, mi oly sok engedetlen létformának szolgált már sírhelyül.
Épp érintené a gyermek a kopogó vasat az ajtón, de az már nyílik is, nyájas arc tárul fel mögötte. És az őrült tudós, anyák megszomorítója, betessékeli a gyermeket nyikorgó szerkezetével együtt mi mozgását segíti.

- Íme, az ajándékom! - szól nyájasan az őrült tudós, és szemét alig tudja levenni a lánykáról, aki szintén nem tudja levenni a szemét az előtte tornyosuló, fényesen csillogó hatalmas üveghengerről. Miben valami különös folyadékban emberi lábakat lát, csodálatos, meseszép lábakat. A tulajdon lábait. Hogy hogyan kerülhetett oda, nem tudja, hisz régen elvesztette már, de azt igen, azt szent meggyőződéssel érzi, hogy ezek az ő lábai. Érzi, tudja, kétség nem férhet hozzá.
És ekkor sírva fakad, mélyen elnyomott érzelmek törnek elő a lábatlan gyermekből, olyanok, miket olyan mélyre zárt el, hogy maga sem tudta már, léteznek e még egyáltalán.

A lábak tökéletesen illeszkedtek, az őrült tudós jó munkát végzett. A gyermek újra járt, újra szaladt, újra teljes életet élt. És az őrült tudóst, világok pusztítóját, a legjobb barátjának tartotta immár.
Sokat járt fel hozzá a hegyre, sokat voltak együtt, s már villámait is a barátainak tekintette. A magasra épített küszöbök már nem jelentettek neki akadályt, a lépcsők szinte vonzották őt, ahogy odalenn a völgyben a térdig érő fű is, mi újonnan termett lábait simogatta. De visszavágyott a hegyre, fel a magasba, a szomorú felhő alá az ódon kastélyba, fel az őrült tudóshoz, kitől a legszebb ajándékot kapta.

----------------------

Van az úgy néha, hogy az összes könny is elfogy. Ilyenkor szárazon sírnak a felhők és a villámok is nehezebben siklanak, lelassulnak, karcolják a levegőt. A megszokott dolgok szokatlanná válnak, az ismerősök ismeretlenné, és mintha mi magunk sem lennénk már ugyanazok.

Egy ilyen éjszakán ébredt fel a lábatlan gyermek a hegy tetején, az őrült tudós vára mellett, az éppen elinduló és ekkor mindig nagyot zakkanó, lefelé tartó liftben. Újra a nyikorgó szerkezetében ült, mi egykor mozgását segítette. És lábai nem voltak sehol. Csak valami vissza visszatérő őrült kacajt hallott a fejében, valamit arról a legfőbb gonoszságról, mit most már ő, a gyermek is megismert.
És a lábatlan gyermek arcán nem lehetett felfedezni semmit, se döbbenetet, se fájdalmat, semmi emberi érzelmet. Mintha már nem is ember lett volna, hanem csak egy darab hús, hiányzó részekkel. Egy darab valami, mi csak azért él még mert a lét kisebb ellenállásba ütközik, mint a meghalás.
Őt vitte hát lefelé a platform, minek az ajtaja odalenn kinyílt, s így is maradt örökre. Idővel majd berozsdál és az enyészeté lesz, de működésre már nem fogja többé senki és semmi.
A gyermek is ott maradt volna benne örökre, a nyitott ajtó mögött, ha valakik odalentről észre nem veszik.

-----------------------

Tízszer olvasztá a tavasz a havat, és tízszer támadott az vissza az új tél beköszöntekor.
Közelgett az ünnep, az utálat ünnepe, mit sokan szerettek, s legalább annyian nem. De egyvalaki biztosan nem szerette.
Nyikorgó szerkezet taposta a havat, nyílegyenes keréknyomokat vájva belé, mik, akár egy sínpár, a tér közepére vitték, egészen a befagyott szökőkútig. Szokássá vált ez már nála, az utóbbi idők ünnepeit itt töltötte a lábatlan leány. A befagyott kút halványkék jege mellett.
Ilyenkor mindenki az utáltjaival volt elfoglalva, esetleg saját magával, de szeretteivel nem nagyon törődött ekkortájt senki.
Bolond egy ünnep, gondolta a leány, miközben kesztyűs kezével a jeget simítá, mi még víz mivoltában azt hitte, hogy talán sikerül túlfolynia még a fagy beállta előtt, le, engedve a föld hívásának. Persze nem sikerült, a hitével együtt fagyott jéggé, mit most kesztyűs kezek simítanak vigasztalásul.
Távoli, ropogó léptek zaja törte meg a csendet.

- Te ki vagy? - kérdezte a lábatlan leány a váratlanul megjelenő furcsa teremtménytől.
- Kéklapó vagyok - válaszolta az. Persze, hiszen talpig kékben volt, itt ott fehér sávokkal díszítve ugyan, de a kék volt rajta az uralkodó szín. Még a csizmája is kék volt és a subája is. A szakálla ugyan fehér volt, de ennek oka lehetett a ráfagyott dér is.
- És az mi? - kérdezte a leány, a hatalmas zsákra mutatva a hóban, mögötte messzeségbe tűnő széles nyom, mi jelezte, jó ideje vonszolják már.
- Ez? Ez a puttonyom. K*rva nehéz..
- Miért nem teszed fel valamire, hogy úgy húznád? - tanácsolta neki a lábatlan leány.
- Volt szánom, egy szarvas húzta, de elcsapta egy autó. A szán meg összetört.. Sz*r ügy..
- Hát az..
- Azért annyira nem vészes a helyzet, a szarvas megúszta, kórházban fekszik, a gyógyítás költségeit meg a baleset okozója állja. Volt biztosításom az állatra. De sz*r dolog szarvas nélkül dolgozni. K*rva nehéz a puttony.
- Mi van benne?
- Ajándékok. De igaziak, nem ilyen kicseszősek.
- Igaziak?
- Igen. És olyanok, amikre az embereknek szüksége van. Minden egyes embernek olyat viszek amire szüksége van. Mert mindenki kap ajándékot. Legalábbis ez a terv.
- Egyedül csinálod?
- Itt nálatok egyedül. De más világokban..
- Más világokban..??
- .. szóval más világokban vannak mások is, kik ezt csinálják. Csak más színű ruhákban. Van aki zöldben, van aki sárgában, van aki lilában. Hogy meg lehessen minket különböztetni. Én, ahogy látod, kékben tolom.

És még sokáig beszélgettek, mindenfélékről, távoli világokról, ajándékokról. Kéklapó nagyon készséges volt vele, de nem sajnálatból vagy hasonló okból, inkább mert ilyen volt a természete. És talán azért is, mert ő még csak most kezdte a szakmát, és tele volt tettvággyal, segíteni akarással. De az is lehet, hogy beszédkényszeres is volt.

- Ez mi? - kérdezte a leány egy a puttonyból kilógó, furcsa játékpisztolyra mutatva.
- Ez? Ez egy elég komoly kis játékszer! Egy kerítésszóró! Várj, megmutatom - mondta kezébe véve az eszközt, mibe egy apró, varázslatos kerítéstárat pattintott be alulról, majd körbefordulva saját tengelye körül megeresztett egy sorozatot.
Bang! Bang! Bang! Bang! Bang! Bang! Bang! Bang! Bang! Bang! Mintha a földből nőttek volna ki a vasak.
- Látod, máris biztonságban vagyunk! - szólt Kéklapó a mellette lévő, csodálkozó lábatlan leánynak a kör alakú, embermagasságú ketrec közepéből - egyes országvezetők nagyon fognak örülni ennek a "játékpisztolynak" - tette hozzá kacagva.

És még sokáig beszélgettek, mindenféléről, emberekről, az életről, annak értelméről, az örömökről és a csalódásokról.

- A hegytetőn a tudóssal tudod, hogy mi lett? Tudsz róla valamit? - kérdezte a lány, miután elmondta a történetét Kéklapónak, kivel az imént tegeződtek össze.
- Hát, nem nagyon tud róla senki semmi biztosat. De én azt hallottam, hogy összeveszett a villámaival, aztán a nagy dulakodásban beleesett a vára mögötti szakadékba. Ezt beszélik. Hogy az örök zuhanás lett a sorsa abban a feneketlen gödörben. Hát, ha tényleg így van, akkor most majd a végtelenségig ráér gondolkodni az életén és a tettein.

És még hosszan beszélgettek. És közben a lábatlan leány nagyon megkedvelte Kéklapót. Már majdnem úgy érezte, hogy a legjobb barátja lett. Aztán hirtelen elűzte az érzést, mit valaki régen megmérgezett benne. De mintha múlna a méreg hatása, mintha újra tudna bízni.
Milyen hirtelen jött e bizalom és milyen váratlanul.


- Tessék - mondta a leány, Kéklapó elé gördítve szerkezetét, mely a mozgását segítette - Ezzel majd könnyebb lesz.
Kéklapó teljesen meglepődött eme önzetlenségen, sokáig nem tudott szólani.
- Ne aggódj, engem majd hazavisznek valahogy. Soká eljöttem, már biztosan keresnek. És tudják is, hogy hol vagyok.
- Köszönöm - mondta a fehérszakállú. Majd megfogta puttonyát, és a szerkezetre helyezte. Így már sokkal könnyebb, gondolta, már biztosan mindenkihez időben oda fog érni az ajándékokkal.

A leány egy padon ülve hosszan integetett a kerítéskör mellől (minek egy eleme meg volt nyitva, akár egy ajtó) a távolodó Kéklapónak, miközben egyre csak szorította a hosszúkás, nagyméretű, kék masnival átkötött csomagot, mit tőle kapott az imént.
És már rég otthon volt, de még nagyon sokáig nem merte kinyitni.

(Lil ötlete alapján)
0 komment

Kiccsidzson
Kiccsidzson még nem írt idézetet!
Ezeken a platformokon játszom
Playstation2
Playstation3
Kedvenc játék-műfajaim
Akció, Akció/Kaland, Kaland, Szórakoztató, FPS, Puzzle, Verseny, Retro, Szerepjáték, Szimulator, Stratégia, Taktikai
Hobbijaim, szabadidőmben ezt teszem
Napozás
Barátok, ismerősök
Ghz
(online)
*Okami-chan*
(offline)
Joii
(offline)
barnoca
(offline)
atka
(offline)
hjetyekus
(offline)
tjames
(offline)
bodo
(offline)
Spongya
(offline)
krissz88
(offline)
Sunny0402
(offline)
Bundas01
(offline)
D.
(offline)
Sith Lord
(offline)
Bula_2000
(offline)
ceu
(offline)
1000rr
(offline)
Tomeggyilkos
(offline)