Prevgen backlog írtás - S01E05

Dead Space 3 - Élvezetes co-op lövölde Dead Space díszletek között. Legnagyobb erénye, hogy a zseniális első rész rémisztő szörnyein egy co-op partner segítségével le lehet vezetni a frusztrációt. A legkomolyabb gyengéi:

(1) A játék kb harmadától, a Tau Volantison való landolás után, egymást követő szobákból álló, mini aréna harcok sorozata a játék. Valszeg előtte is az, de azt még talán elfedte a díszlet, a futurisztikus Föld és a még mindig jól működő űrséták. Nem tudom, hogy ennyire bekorlátozzák a prevgen konzolok a lehetőségeket vagy ez valami elbaltázott pályadizájn, de elég csalódást keltő hogy egy bolygó (!) 30 négyzetméteres területekre van tagolva, ahol minden lyukból dögök ugranak elő. Vagy nem és akkor ezzel ki is van pipálva a változatos harc (mondjuk ha ez nem így lenne, akkor dead space helyett wizard of wor 2-ként is kiadhatták volna).

(2) Nem vették a fáradságot hogy az optional mission-ok valamiféle változatosságot mutassanak, pedig lenne az alaphelyzetben kakaó szvsz. A következő a feladat, tízszer: menj végig egy 12 szobából álló folyosón, a főküldetéshez hasonlatosan 9-ben rád támadnak, háromban nem és a végén nyiss ki egy kincsesládát. Ez másfél perc alatt nyílik ki, ezidő alatt élj túl egy 3 hullámból álló támadást.

(3) Erősen újrahasznosított díszletek, amik általában nem zavarnak, de itt amikor ugyanabban a ”metróalagútban” botorkáltam már 3 órája, akkor feltűnt.

Bizonyosan az idő jótékony homája fedi el, de 7 év távlatából úgy rémlik, hogy az első rész messze nem volt ilyen nyögvenyelős és a fenti hibák sem tolakodtak elő. Akkor egy friss, változatos címnek tűnt. Míg most egy rókabőrnek, amit nálam a gyors, hatékony co-op csatlakozás dobott fel és fordított át pluszba. Habár így visszaolvasva, szinte csak rosszat írtam róla, egy végigjátszást nálam megért lezárni Isaac sztoriját.

Far Cry 3: Blood Dragon - A kezdőképernyőn felhangzó zene megvett engem kilóra (jelen sorok írásakor is a soundtracket hallgatom), aztán a prológus alatti ostoba akciófilmes klisé beszélgetéssel tovább mélyült a vonzalmam:

• Rex, tell my family that I died for my country

• No, you will tell them!

A folyamatos sötétség és neonfény azért zavaró volt eleinte, de mivel alapvetően élveztem a Far Cry 3 bázisfelszabadításait is, így ebben a köntösben nekem újra el lehetett adni. Kicsit Halo 3: ODST utánérzésem volt sokáig a látványtól.

A soundtrack mellett, egyébként a főküldetések is kihagyhatatlanok a 30+ korosztálynak. Ha a magyar kiadást egy hangalámondásos szinkronnal megvadították volna, kultstátuszba emelkedik itthon.

A Max Payne 3-al nem tudtam összehangolódni. Valszeg rossz pillanatban kapott el, a Blood Dragon (!) után nagyon egysíkúnak, sivárnak tűnt a játékmenet. Annak ellenére, hogy a 9 pontos AAA cím minden apró részletéből süt a végtelen profizmus és az odafigyelés, nekem végig az volt az érzésem, hogy egy dróton húz előre a játék és azt is szabályozni akarja, hova nézzek, merre célozzak. Erőnek erejével kell a hősünket menetiránnyal szembe fordítani, hogy kicsit körülnézzünk és esetleg a gyűjtögetni valót összeszedjük. Szóval látom hogy vérprofi a cucc, de nekem nem jön be, csak a gyors végigjátszást éri meg.

A fentiek mellett egy elegáns húzással tovább szűkítettem a backlogot. Most realizáltam, hogy 3 játék nextgen kiadása már a birtokomban van, miután Games with Gold program keretében behúztam őket Xbox One-ra. Így semmi nem indokolja, hogy az AC4: Black Flag, MGS: Ground Zeros vagy a Halo: Spartan Assault gammákat elindítsam 360-on. Utóbbit valszeg nextgenen sem. Kihúzva a listámról mindhárom.

A GwG programmal kapcsolatban meg egy generációváltás kellett, hogy végre jó végén legyek a f@sznak. Eddig 360-on, sorban jöttek a játékok, amik már ott figyeltek a polcon, vagy a vinyón, mosmeg lesz egy jóadag játékom az új masinához.