TMNT - teszt

30 év hosszú idő, nem is csoda hogy ezalatt számtalan feldolgozást, újragondolást, mozifilmet, képregényt és mesét láthattunk már eme cím alatt, voltak jobbak és kevésbé sikeresek, de egy valami tuti biztos volt; a teknőcök és a pizza. Az Activisonről mindenkinek a Call of Duty és a dől a lé jut eszébe, éppen ezért gondolhattuk teljesen jogosan, hogy ez a gém is egy remekmű lesz. Sajnálatos módon a végeredmény felemás.

Első körben a hozzám hasonló harminc év felettiek rögtön észre fogják venni, hogy ehhez a meséhez bizony már túlságosan öregek, kopaszok és szőrösek vagyunk, vagy az is lehet, hogy a Nickelodeon közelítette meg túlságosan gyermetegen az alapkoncepciót? Nem tudhatom, mert nem ismerem az eredetit, de egy biztos, a párbeszédek fájdalmasak, a történet katasztrofális, nem maradhatott más csak a játékmenet.

Második körben sajnos újabb pofon fog érni minket hiszen a grafika se valami eget verően jó, próbálták egy picit rajzfilmesre venni a figurát, de szerintem a vektor helyett inkább a cell shade felé kellett volna mozogni, pár kellemes blur effekttel megspékelve és némileg odafigyelni arra is, hogy a háttérben ne csak pár alacsony felbontású szemeteskuka, meg kettő darab felhőkarcoló legyen, hanem némileg részletgazdagabb környezetet is festhettek volna a bunyózás mögé.

Az animációk darabosak, az irányítás felemás, nem igazán érezhető az ütések ereje és abban se lehetünk biztosan „kit hogyan találunk meg” - amolyan irodalmian megfogalmazva. A szinkronok és hangeffektek rettenetes szinten vannak. Ellenfeleink és a teknőcök is folyton ugyanazt az öt mondatot ismételgetik, az első pár alkalommal még akár viccesnek is mondhatóak, de idővel csak az agyunkra megy a sok szövegelés, akkor járunk a legjobban ha lehalkított TV mellett játszunk. A hangok minősége borzalmas, szerintem valami low quality álsztereó lehet, mert majdnem beszakadt a dobhártyám a gyakran recsegő ropogó szavaktól és a gyakran fájdalmasan hangos effektektől.

Mindezek ellenére van a cuccban valami ellenállhatatlanul bájos vonzerő, ami miatt nem tudja abbahagyni az ember. Könnyen kiezrezhető a cucc, éppen ezért azon vesszük észre magunkat, hogy ha nem találtunk meg valami gyűjtögetni valót vagy titkot, újrakezdünk egy-egy pályát, hogy minden meglegyen, hogy minél hamarabb ki tudjuk gyúrni karaktereinket. A szereplőnként megvásárolható külön képességek némi tartalmat adnak a gammának, a közepe felé felbukkanó Time Attak és Survival mód meg akár még szavatosságot is. A kérdés már csak az, hogy az összesen tizenöt pálya, a plusz egy órával kecsegtető túlélő mód és a plusz egy végigjátszással járó időroham elég lesz-e ahhoz, hogy az emberek fejvesztve rohanjanak megvenni a játékot.

A TMNT legújabb felvonása egy középszerű anyag, engem le tudott kötni két napig, de tovább nem. A kérdés itt most az, hogy vajon én vagyok-e túl idős már ehhez a sztorihoz vagy amúgy is ilyen volt, csak pont elég fiatal voltam hozzá. Tény viszont, hogy az akár négyen is játszható offline co-op, jó móka lehet a gyerkőcnek, ha rendelkezünk elég kontrollerrel és haverral ahhoz, hogy ez megvalósítható legyen. Nem valami tartalmas anyag, de lehet a piciknek jó ajándék lehet, csak mert mondjuk péntek van.

4/10