Párszor kell már csak álomra hajtania fejét a szépreményű játékosnak, hogy belevethesse magát a következő generációs konzolok nyújtotta csodákba. Nem tagadom, kezdetben én is izgatottan készülődtem a váltásra, szerettem volna egy platformot induláskor megvenni. Mert tudjátok, van annak egy varázsa. Valahol az Xbox One bemutatója idején azonban eltört valami.
Aki új gép vásárlására adja a fejét, kísérleti egér, a türelmesebbek által körberöhögött első napos sorban álló lesz. A játékkínálat kérdése csak hab a tortán, később dőlnek majd a népszerűbbnél népszerűbb, körberajongott AAA címek, és exkluzívok, aki pedig jól érzi magát ebben a közegben, az a következő évek során is megtalálja majd a számítását. Most még nem feltétlenül, később pedig moroghat egy sort a bajsza alatt, hogy az első árcsökkentés után is ráért volna kifordítani pénztárcájának zsebeit.
Ezek a konzolok gyakorlatilag még nincsenek kész. Hiányzik a 3D BR, az MP3, az Audio CD támogatás. Ezek ma már alapvető dolgok, bármikor gondolhat egyet a vásárló, aztán néz, mint a szamár, mert nem tudja a zenéit hallgatni online játék alatt, vagy pislog, mint hal a szatyorban, mert a karácsonyra kapott 3D-s filmet csak a mutatóujján pörgetheti. Ha a soron következő masinák az otthon első számú szórakoztató eszközei szeretnének lenni, akkor nincs mese, ezeket a funkciókat tálcán kell a felhasználónak nyújtani. Ha most éppen úgy gondolom, hogy nem lesz szükségem rá? Nagyon drága gépekről van szó, amik igazi úttörőként hirdetik magukat, tessék az alapvető elemeket elérhetővé tenni!
Össze se tudom számolni, milyen beígért szolgáltatások, lehetőségek nem lesznek elérhetőek induláskor. És később mi, magyarok mit érhetünk majd el? Miről fogunk lemaradni a nagyon fair dollár-euró átváltás mellett? Természetesen vannak ígéretes újítások: a multitask kényelmes és konzolokon előremutató lépés, meglátjátok, használni fogjátok. A twitch elérés végre a konzolos játékosok előtt is megnyitja a stream-elés lehetőségét. Mindeközben a PC-s közösség markába kuncog. Szó sincs forradalomról, de aki ebben a körben kizárólagosan mozog, azért megcsodálja ezeket a dolgokat, ahogy a két éves BF3 audiovizuális szintjének elérését is.
Sajnos a gépek a belbecset tekintve már most sem állnak a tápláléklánc tetején. Nem minden a megjelenés, még ha nincs is igazuk azoknak, akik a látványt, mint jelentéktelen tényezőt sorolják hátra (nem csak pixelek és shaderek teszik ki ezt a kategóriát), de engem kifejezetten zavar 360-on az élsimítás hiánya, vagy a minimális részletességgel "megáldott" környezet,főleg, hogy jóval drágábban veszem a játékokat, mint számítógépes társaim. Már hónapok óta csorgatom a nyálam a PhysX csodái után, tessék csak megnézni a nemrég megjelent Arkham Origins-ben micsoda atmoszférafokozó hatása van! Nincs kétség afelől, hogy lesznek olyan exkluzívok, amik gyönyörködtetnek minket és azt sem mondom, hogy a látványorgia nem fokozható jelentősen a gépeken, de ahogy most is megesett, úgy pár év múlva ismét csak a PC-s minimumon élvezheti a nagyérdemű a játékokat.
A legnagyobb rizikót a gépek megbízhatósága jelenti. Már most meghibásodó gépekről röppenek fel a nyugtalanító hírek, ki ne emlékezne a 360 rémálomba illő startjára? Tényleg el lesz intézve a One garanciája? Mi lesz, ha a második este fehérre vált a DS4 lámpája?
Valami újba beleugrani mindig izgalmas, de a kora nyár óta tartó töketlenkedés, az állandó magyarázkodás, és a konzolos piac a játékélményt már kikezdő mértékű profitorientáltsága elvette a kedvem a vásárlástól. Nem akarok másfélszeres árat fizetni egy olyan játékért, ami ugyanazt az unalmas, semmitmondó játékmenetet nyújtja, mint jelen generációs verziója, ha pedig maximális látványt akarok, akkor a fele annyiba kerülő PC-s iterációra nevezek be. Ott még talán jobban is néz ki.
Egy szó, mint száz, elég borúsan és hát igen, negatívan állok hozzá az új érához. Amelyik játék igazán érdekel, az később érkezik, addigra megbékélhetek vagy a szokás erejének behódolva, meggyőződéseimet a szőnyeg alá seperve, behúzott farokkal a kosárba tehetek egy konzolt. Talán erőt veszek magamon és végre visszatérek oda, ahol elkezdtem az egészet.
Egy kis kérdéscsokor a végére: te hogy vélekedsz a közelgő generációról? Mit fog választani? Most ugrasz egy fejest a mélyvízbe vagy kivársz? Mit vársz el, mik a félelmeid, mi az, ami felcsigáz és mi az, ami hidegen hagy?