Deadpool - teszt

Deadpool élete csupa móka és kacagás annak ellenére, hogy halálos beteg volt, a felesége elhagyta, ami miatt csatlakozott az X-fegyver programba, ami persze kissé balul sült el, ennek eredményét élete végéig viselnie kell rémszerű fonnyadt arcán. De legalább Rozsomák képességét megkapta, szuper gyorsan gyógyul és meg kell mondani, még szörnypofaként is sokkal jóképűbb mint az a nyavalyás szőrgolyó. Régóta mentek már a tárgyalások, hogy csinálni kéne róla egy videojátékot, de valahogy képtelen voltak a készítők dűlőre jutni vele, hiszen ő olyan kiszámíthatatlan, kissé egyébként őrült is, folyton jár a szája, kifelé és befelé is, hiszen minimum kettő hang van a fejében akik folyton zaklatják. Végül arra jutottak a High Moon Stúdióval, hogy készítenek róla egy élő felvételt, ami alapján majd játék készül, ez már sokkal inkább kedvére való ötlet, két feltétele volt csupán, legyenek benne csöcsök, jó sok és persze 2D platformozás - hogyan lehet ezt megoldani? A lényeg, hogy férjünk bele költségvetésbe…

Nehéz lenne visszaadni azt az őrületesen beteg és agyalágyult hangulatot, amiben ez a játék készült. Leginkább olyan mintha vennénk az ősrégi hentelős játékot, mondjuk a Wolverine-t, össze turmixolnánk egy kis Márióval, Monthy Python humorral, Marvel képregényes alapokkal, mindenféle beteg ötlettel, elfojtott szexualitással, majd még egy kis Monthy Python humorral, megfűszerezve némi abszolút abszurdummal, számtalan elmeroggyant ötlettel és fordulattal, remek játékmenettel, zúzós muzsikával. Ez lenne röviden a Deadpool: leírhatatlan, mindenképpen látni kell, még akkor is, ha a látvány pont a leggyengébb oldala. A grafika ugyanis közel van a pocsék fogalmához, főleg így a generáció vége felé, amikor az ember egy Last of Us-hoz van hozzászokva, meg nextgen címekre folyik a nyála nap mint nap. De nem minden a külső ugye, ezt tanítják a bűn rondák sulijában, szóval ne akadjunk fel az apróságokon, ne legyünk felületesek.

A játékot Deadpool különösen lerobbant, hót csöves lakásában kezdjük, hősünk éppen a foteljában punnyog, a TV-t bámulja, amikor meghallja a jó hírt; mégiscsak összejött a pénz egy játékra, sőt igazából már benne is vagyunk. Körbejárva, keresgélve a pecót tucatnyi marhasággal fogunk találkozni, melyek kellően megadják az alaphangulatot, ami ezek után folyamatosan csak fokozódni fog. A srácoknak ott a High Moon-nál nem egyszerűen szállt el az agyuk, olyan dolgok fognak történni ami példátlan egy ilyen játék esetében. A humor annyira fárasztó, hogy egy idő után már keserűségünkben fogunk nevetni rajta. Hihetetlen az emberi agy mennyire alkalmazkodó képes, mindent képes elviselni, csupán idő kérdése az egész. Eleinte csak tátott szájjal bámuljuk az eseményeket, majd teljesen megszokottá válik egy olyan jelenet, amiben mondjuk Deadpool örök szerelmével, a halállal tolja a rokit, sorsa éppen élet-halál között van. Kiélvezve minden egyes másodpercet, lévén sose jut elég idő kedvesére, mivel nagyon gyorsan regenerálódik ugyebár, majd kettévágott testét a saját belénél húzódzkodva próbálja összeilleszteni, ami persze nem sikerül neki. Hirtelen vált a kép, illúziószerű jelenségek tárulnak a szemünk elé, majd mikor éppen kezdenénk belejönni a történésekbe változik minden felső nézetes Commodore 64-es grafikává, Deadpool mobilja csörög, High Moon az, bocsika haver, az előző pályán olyan károkat okoztál, hogy elfogyott a költségvetés. Ugye? Én megmondtam; rettenetesen fárasztó.

A grafikáról és a sztoriról már beszéltem, nem maradt más hátra mint maga a játékmenet, ami bizony a legerősebb a gammában. Stílusát tekintve külső nézetes szeletelősdi, megspékelve természetesen lövöldözéssel, robbantgatással, kellemes speciális képességekkel és egy terebélyes képességfával, amit nem lesz egyszerű egy végigjátszás alatt kimaxolni, lévén new game+ nincsen. A szeleteléshez adott lesz természetesen a jól megszokott gyors és erős vágások kombinációja, amiket érdemes egymással keverni, a játék számolja a megszakításmentes találatokat, eszerint pontoz és ez alapján növekednek a speciális támadások csíkjai is, amik nem csak hogy erősek, látványosak de még piszkosul viccesek is. Csináljunk bármit, szinte mindenért DP avagy Deadpool pontokat kapunk, amiket fejlesztésekre költhetünk majd - halkan jegyezném meg, hogy ezekből döbbenetesen sok lesz. A játékmenet gördülékenyen megy, nincsen üres menet, Deadpool közben megállás nélkül pofázik, elképesztően nagy arc, egy pillanatra se képes kussolni, a fejében szóló hangokról nem is beszélve.

Sajnos a sztori mód piszkosul rövid, ami az élvezeti faktor nagysága miatt még kevesebbnek tűnik. Legjobb esetben is olyan hat óra alatt kitolható, hiába próbálták az utolsó pályát elviselhetetlenül mozgalmasra és nehézre csinálni, nem tudtak belőle többet kierőszakolni. Szerencsére lesznek kihívások, szám szerint minden egyes fejezetre jutott egy, amiket bronz, ezüst és arany fokozaton is megcsinálhatunk, ezek után már csak az Infinity avagy végtelen mód marad, amivel szépen meg lehet célozni a világ leaderboardot. Mondanom sem kell, hogy ezek a kihívások nem túl érdekesek, kétlem, hogy egy vagy kettőnél többet bárki is megcsinálna.

Mindent egybevetve a High Moon legújabb játéka pont azt a színvonalat hozza, amit idáig is megszokhattunk tőle, egy középszerű, könnyen felejthető darab, ami piszkosul élvezetes, semmiképpen sem szabad kihagyni. Pocsék a grafikája, gyér a szavatossága, van benne kamerakezelési probléma és Bug tenger rendesen. De mégis valahogy egyedi, bájos, friss, tipikusan nyári játék. Egy végigizzadt nehéz nap után, asszonyt lerendezve, sört bontva, pont erre lesz szükségetek. Próbáljátok ki, megéri!

6/10