God of War: Ascension - teszt

Legalábbis sokan azt hitték ez lesz az első, hiszen a PSP-s Chains of Olympus és Ghost of Sparta után hova is lehetne már visszamenni az időben nem igaz? Szerencsére a srácok ott a Santa Monica stúdiónál nagyon értik a dolgukat, valahogy mindig képesek újabb és újabb mélységeket belevinni Kratos múltjába, ami miatt az lassan már tartalmasabbá válik mint maga a jelen ami elvileg lezáródott (Zárójelben jegyezném meg biztos ez? Hiszen mendemondák már szólnak a sorozat negyedik részéről, ami ha minden igaz PS4-re fog megjelenni.). A történet az első rész előtt tíz évvel játszódik, egy lényegesen emberibb Kratost ismerhetünk meg benne, aki még éppen hogy csak belecsöppenni látszik az istenek örökös csalfa csábításaiba, ígéreteibe, megismerhetjük a Fúriák múltját és az okot ami miatt hősünk olyan erős amilyen és olyan haragos amihez foghatóval még egy játékban sem találkozhattunk. Mélyebben nem mennék bele a részletekbe, mivel megértése kissé bonyolult, nem árt hozzá hardkór rajongónak lenni, rendelkezni egy felsőfokú angol nyelvvizsgával, plusz egy doktorátus se árt görög mitológiából. Egy picit más, egy picit mélyebb, de semmiképpen sem gyengébb a színvonala elődeinél.

Noha történetmesélésben már nem képes olyan sok újat mutatni, teszi ezt ehelyett a döbbenetes látvánnyal és a teljesen tökéletesre polírozott harcrendszerrel, illetve az újonnan bevezetett több játékos lehetőséggel is. Sokan hiányolták a harmadik részből a hatalmas tereket, az agyunkat teljesen letaglózó gigászi helyszíneket, ezek most visszatértek és sokszor elképesztő látványt nyújtanak. A gond talán csak annyi, hogy így a generáció végéhez közeledve - főleg a PS3 tulajokat nehéz letaglózni - nem leszünk már annyira elájulva, mint annak idején a harmadik résznél. Pedig a grafika némileg fejlődött, egyes részek egészen elképesztőek tudnak lenni. De bevallom őszintén ez a fix kamerás rendszer már egy kicsit idejét múlt, sokszor még a játék közepénél is előfordult, hogy a jobb joy-al arrébb akartam mozdítani a kamerát, ehelyett csak hősünk ugrott el a harcvonalból. Még szerencse, hogy Kratos nem rendelkezik semmilyen öngyilkos hajlammal, szóval nem tudunk leesni ilyen apróbb baleseteknek köszönhetően.

A harcrendszer első körben ismerősnek fog tűnni, mintha nem változtattak volna rajta semmit, a kombók és a mozdulatsorok hasonlóak, az igazi változatosság akkor jön amikor megszerezzük mind a négy elemi erőt (Árész tüze, Poszeidón jege, Zeusz villámja és Hadész lelke) láncos kardunkhoz. Ebben a részben ugyanis nem különböző mágikus fegyverekkel lesz dolgunk, hanem elemi sebzésekkel, amik teljesen más harci stílust és mozdulatsorokat fognak megkövetelni. Kezdjük eleve azzal, hogy lesznek olyan ellenfelek, amiket a saját elemi erejükkel meg sem tudunk sebezni, megtalálva viszont az ellenpólust már annál inkább. A látványon és extra mozdulatokon kívül érdemes sűrűn váltogatnunk a sebzéseket, hiszen minden egyes fegyvernél más és más gömböt kapunk egy-egy ellenfél szétszeletelése után, ezzel némi stratégiai mélységet sikerült csempészni a harcrendszerbe. Plusz belép a körbe az igencsak kellemes másodlagos fegyverek kellemes arzenálja. Lesznek távolságiak, lesznek közelharcbeliek a lényeg velük az, hogy belekötve egy-egy kombóba nagyon kellemesen lehet velük aprítani a szörnyeket. Az ellentámadás elsajátítása ismételten nehéz feladat lesz, hiszen a többi hasonló játékban erre csupán egy gombot kell a megfelelő időben megnyomunk, itt viszont a védekezés folyamatos nyomása mellett el kell találnunk a megfelelő pillanatot az „X”-szel való ellentámadáshoz. Érdemes megtanulni, hiszen jóval hamarabb le tudjuk vele győzni ellenfeleinket. A Rage és mágia használata továbbra is erősen javallott, tapasztaltabb harcosok gyönyörűen bele tudják ezeket is kötni egy nagyobb kombóba.

A rengeteg próbálkozás és kudarcélmény után, amikor még egy Tomb Raidernek is pocsékra sikeredik a multija, az ember elveszti már a hitét ebben a szükséges rosszban. Néha azonban előfordul, hogy meglepetés ér minket, pont egy olyan címnél ami alapvetően egyjátékos élményekre lett tervezve. Utoljára az Assassin's Creednél éreztem ilyet - igaz engem hosszú távon nem tudott lekötni - hogy be kellett vallanom; meglepően jól sikerült és teljes létjogosultsága lett a multiplayer címek véres küzdelmében. Szerencsére az új God of War multija is ebbe a kategóriába tartozik.

A kampány során Kratos eljut egy olyan helyre, ahol a véletlennek köszönhetően kiszabadít egy hatalmas izomkolosszus gladiátort, aki az istenekhez fohászkodva eltűnik a szemünk elől. A multiban itt vesszük át az irányítást, ugyanis eme nemes harcos imája meghallgattatott és újabb esélyt kapott a túlélésre, noha nem a legkönnyebb fajtát, hiszen harcolnia kell a végsőkig. Első körben ki kell választanunk a négy istenség közül egyet, akiket követve, egymástól teljesen különböző harci stílust fogunk képviselni, rajtunk múlik, hogy a nyers erő, a varázslat, mások támogatása vagy inkább a lopakodás illik-e hozzánk. Ezek után megtanítanak minket az alapokra, hogyha véletlenül a játék során még nem sikerült elsajátítani, majd ezek után már nincsen más dolgunk mint beállítani a ruházatunkat, fegyverzetünket és egy picit átnézni milyen varázstárgyak, relikviák és képességek boldog tulajdonosai lehetünk majd magasabb szinten. Egyszerre akár nyolcan is harcolhatunk egymás ellen, Free for All-ban vagy akár kisebb csapatokra osztva 4v4-ben vagy 2v2-ben. De lehetőségünk lesz co-op mérkőzésekre is, ahogyan akár egyedül is nekifuthatunk egy sok körös arénának. A cél minden esetben ugyanaz; szeletelni, szeletelni, szeletelni, XP-t kapni, fejlődni egyre jobbnak lenni. Első körben kicsit káoszszerű lesz ami a képernyőn folyik, nehezen találjuk meg magunkat és látjuk mit is csinálunk éppen. A játék grafikája látványosan vissza lett fogva az élvezhető lag mentes élmény érdekében, de még mindig olyan érzésünk lesz, mintha egy első osztályú God of War árkád címmel nyomulnánk éppen. Be kell ismernem piszkosul élveztem minden egyes percet, hiszen mindenki meg fogja találni a neki való játékszabályt. Lesznek akik folyamatosan csak ládákat és speckó tárgyakat fognak gyűjtögetni, akik stratégiai pontokat foglalnak el, lesznek akik a csapdákat aktiválják és persze a legtöbben a csata hevében szeletelik majd egymást. Szerencsére a mérkőzések remekül ki vannak egyenlítve, hiszen simán le tudunk győzi egy magasabb szinten lévő harcost is, elég ha csak mesterei vagyunk a harcrendszer alapjainak. Mindenképpen próbáljátok ki a multit mert szerintem több mint remek lett!

A God of War Ascension egy igazi vérprofi, mesteri iparos munka. Ahogyan azt már a harmadik résznél is írtam, nem olyan epikusan legendás, mint mondjuk az első, de főleg a második rész volt, viszont magán viseli a sorozat zsenialitásának minden egyes vonását. Pont annyit újítottak amennyire szükség volt, viszont nem emelték annyira a színvonalat, hogy magasabb pontszámot érdemeljen mint elődei. Lassan változtatni kell, mert ezt az ütemet tartva ha minimálisan is, de egyre alacsonyabb lesz a színvonala a sorozatnak. Tekintettel arra, hogy a mérce rendkívül magas, nagyon messze van még a lefelé vezető út. Viszont úgy gondolom jót fog tenni Kratos kalandjainak egy új generáció, ami egyben talán új koncepciót is fog jelenteni.

8/10