A Wii nagyjai - Verse V.

(Lien, ha mégegyszer privátban zaklatsz, hogy mikor jön már a következő bejegyzés én nem is tudom, ho...) ..khm... Szépjóestét!

Mai istentiszteletünk tárgya egy kis pénzzel meghintett ugrabugra, egy kis stratégiai szerepjáték és sok-sok vérrel és műbéllel kikent horror. Azoknak, akik az előző post alatt nem tudták hova tenni a Mario Anniversary-t azok remélem örülnek, mert íme jő egy szinténzenész újrahasznosított anyag, ami nem más mint a

#30 - Resident Evil 4: Wii edition

A Resident Evil 4 különleges játék: forradalmi és egyben megosztó is. Nagy valószínüséggel ha nem RE néven jött volna ki, (a jóval szerényebb eladásokon felül) nem kellett volna elviselnie azt a hisztit amit kiváltott egy-két igaz rajongóból. A korhoz igazított folytatás azonban igazi mérföldkő, a jelen generációs akciójátékok igazán gazdag táptalaja. Shinji Mikami vezényletével egy hátborzongató akció-horror játék született, amely hangulatában sokat merít az elődöktől, de kézreállóbb irányítása és kamerakezelése által egy jóval szélesebb rétegnek szól. A Wii edition afféle definitív verzió: alapjait (a PS2-esnél nagyságrenddel látványosabb) Gamecube verziótól örökölte, majd a QTE-ket és a célzást mozgásérzékelős megoldásokhoz igazították, s mindezt a PS2 verzió extráival fűszerezték.

#29 - Fatal Frame 4

...aki hivatalosan sosem látott angol fordítókat, ámbár jónéhány lelkes rajongónak köszönhetően készült hozzá felirat - ami sajnos mivel nem teljesen legális, csak kevesekhez juthatott el. Viszont siklara ezen kevesek közé tartozik, hallgassátok meg hát beszámolóját lelki alázattal:

"A Nintendo alaposan kiszúrt a Fatal Frame rajongókkal, a nagyrészt új gárda által készített 4. rész ugyanis a sorozat talán legjobbja lett, de csak Japánban adták ki. Az előzményekhez nem kapcsolódó történetben egy elnéptelenedett sziget arc nélküli kísérteteivel kell megküzdenie két amnéziás kamaszlánynak és egy emberrablót üldöző detektívnek. Mivel idejük javát egy gyógyíthatatlan elmebajban szenvedő betegeknek létrehozott intézményben töltik, a szellemek pedig minden eddiginél veszélyesebbek, a hangulat garantált, a zseniális japán szinkron pedig még rá is tesz egy lapáttal. A Fatal Frame 4 a korábbi részek valamennyi jó tulajdonságát megőrizte, de kihasználja a Wii-nyújtotta lehetőségeket a harcok és a fejtörők során egyaránt. Nekem az tetszett a legjobban, hogy három végigfotózott rész után végre nem mindig a természetfelettinek kiszolgáltatott japán turistát kell alakítani, hanem egy spéci zseblámpával is lehet szellemirtani, és egy tökös férfi karakter is nagyon kellett már a sok cuki, csámpás lábú kamaszlány mellé."

#28 - Fire Emblem: Radiant Dawn

Bandee23 nagy szerepjáték kedvelő hírében áll, az ezidáig utolsó nagygépes Fire Emblem játék dicsőségére fennállva énekli a következőket:

"A játék a Gamecube-os Path of Radiance folytatása. Az FE játékok mindig is nehezek voltak, még Normal fokozaton is meg lehetett velük szenvedni. Ráadásul itt nics semmi felélesztés, mint mondjuk az FF-ben a Phoenix Down, ha egy karakter meghal akkor a történet nélküle folytatódik tovább. Főszereplőnél persze ez Game Over-t jelent, szóval kihívásban nincs hiány. A történet kissé klisés de kárpótol minket a sok fordulat. Véleményem szerint az egyik legjobb srpg, nekem a kedvencem. Annak ellenére, hogy sokan alulértékelték és a grafika GC szinten van, mindenkinek ajánlom aki RPG fan és van Wii-je !"

#27 - The House of the Dead: Overkill

Az már a Wii első éveiben világossá vált, hogy ezzel a fajta irányítási modellel tökéletesen játszhatóak a 90-es években fénykorukat élő rail shooter-ek. Szerencsére ezt fejlesztői oldalról is jópáran felismerték, így a korai években szép számmal érkeztek az avittnak hitt stílus újdonsült képviselői. Köztük a legendás House of the Dead sorozat legfrissebb tagja, melynek esszenciáját Stk, SEGA imádattal túlfűtött barátom így foglalná össze:

"80-as évek horror stílus, trash movie feeling, zombik, és SEGA :)"

#26 - Wario Land: The Shake Dimension

A Wario Land 1994-ben debütált, szorosan a Super Mario Land sorozat árnyékában, Gameboy-on. Wario, ki Mario (egyik) nemezise, kapzsi, tohonya tuflák, aki egy kis zsetonért vagy értékes erekjéért még az anyját is eladná. Persze képességei finoman fogalmazva szolídak, így a "lopjunk várat magunknak Mario-tól" című művelet mondhatni tiszavirág élettel bírt: a pixisből kipottyanva csupán az az egy esélye maradt nagyorrú hősünknek, hogy összeharácsol magának egy kis pénzt és vesz belőle magának egyet. Mindez egy roppant szórakoztató platformjátékon keresztül zajlott le, ami a nagy sikerre való tekintettel több folytatást is megélt, (még Virtual Boy-on is!) a sor végén pedig a fent emlegetett Wii verzió szerepel, mely abszolút minden tekintetben megfelel a platform követelményeinek. Gyönyörű kézzel rajzolt grafika, mozgásérzékelős zsákcibálás, hamisítatlan Nintendo hangulat uralkodik, egyetlen hibája, hogy viszonylag hamar végigjátszható.

Most pedig egy meglepően drámai és váratlan fordulatnak lehetünk szemtanúi: elérkeztünk a lista feléhez.