nosztalgiafutam

Az elmúlt egy-két hétben tértem vissza jó barátommal az első Gears of War multijához. Miért? A katalizátor természetesen a még el nem ért Seriously, az érte zajló küzdelem egy tavalyi nagy maraton után nyélbe tört, és azóta sok víz lefolyt a Dunán. Többek között megjelent a sorozat harmadik része, ami nemhogy a Gears, de sok más játék elől is ellopta az időmet. Most viszont úgy éreztük, itt az ideje visszapörgetni az idő kerekét és megmártózni a sáskák belében.

Gyakorlatilag két játékos típus található meg a versus módban. A régi veteránok, akik tisztában vannak vele, mi hol hány méter, és az alkalmi látogatók, ők valószínűleg friss Gears of War tulajdonosok, és tesznek egy próbát a multival, vesztükre. Nagyon érdekesnek találtam, hogy bár a sorozat sosem váltott profilt, mégis az egyes felvonások mennyire sajátosak, mennyire elütnek egymástól. A Gears of War 3-t a mai napig rengetegen játsszák, ha nem csal a forrásom, akkor hétről hétre beférkőzik a Live aktivitás tízes listájába. Most már az a Gears a megszokott számomra, amit ott játszok, de nem volt ez mindig így. Ha valaki hirtelen felindulásból behelyezi az első rész lemezét és abszolvál néhány meccset, hihetetlen lassulást fog érzékelni. A Gears of War karakterei lomhák, nehezen fordulnak, lassan váltanak fegyvert, minden sokkal-sokkal lassabb. Ezt tetézi a legendás státusba lépett Seriously achievement, ami belsős hiba miatt csak a legkitartóbbak által elérhető gyümölccsé avanzsálódott. Álljon itt egy gyors áttekintés, miről is szól ez az egész:

• a Seriously a Gears of War, és egyben az egész sorozat legmarkánsabb feladata (igen, véleményem szerint még a végletekig túlzott Seriously 3.0-nál is nagyobb eredmény). Első hallásra egyszerűnek tűnik: 10.000 likvidálás versus-ban. Tehát ranked meccseket kell játszani, bármilyen local, private játék érvénytelen. Ha eltekintek az alant sorolt anomáliáktól, még akkor is tisztes kihívásról beszélhetek, a Gears játékosok tudják, mit jelent ennyi kill-t összeszedni.

• az Epic máig tisztázatlan körülmények között hibát ejtett a gépezetben, az achievement lényegében glitch-es. Megadja ugyan, de nem akkor, amikor kellene. Az esetek többségében a 11.000-14.000-es tartományba kell elérnie annak, aki szeretné magáénak tudni a sorozat legrangosabb elismerését. Nagy-nagy kín ez, hiszen 10.000 után már nincs konkrét kapaszkodó, játék játék után jön, te pedig reménykedsz, hogy a meccs végén felvillan a csirkefogó. Néhány szerencsés elmondhatja magáról, hogy a kiszabott érték előtt kapta meg, de akkor már ők is elérik a célt.

• tovább nehezíti a játékosok életét, hogy csak bizonyos játékmódok regisztrálják érvényesnek az öléseket. Ez nagy baj, hiszen a DLC-vel bemutatott annex játékmód (melynek örököse a mai king of the hill) ebből a szempontból hasztalan, pedig itt menetenként akár 30-50 kill is elérhető. A másik szerencsétlen az assassination (amely egy guardian variáns, vagy inkább előzmény). Ez a két játéktípus gyakorlatilag halálra lett ítélve, hiszen a legtöbbeknek bőven elég a nagy célért küzdeni, nincs idejük és legfőképp kedvük ott téblábolni, ahol nem érhetnek el kézzel fogható eredményt. Maradt tehát két módozat: a warzone és az execution. A vélemények itt megoszlanak. Van, aki szerint csak a warzone regisztrál, van, aki azt mondja, nyugodtan lehet emellett execution-t is játszani, és van, aki azt vallja, mindkét játékmód számolja a kill-eket, de csak külön-külön. Ingoványos talajon kell járnom tehát, én a kizárólagos warzone mellett tettem le a voksom, mint ahogyan a többség is.

• a sötétben tapogatózóknak pár mondatban összefoglalnám a warzone lényegét. Négy-négy játékos áll szemben egymással, fordulónként egy élettel. A cél az ellenséges egység eliminálása, viszont ha meghalsz, nem éledsz újra, csak a következő menetben. Egy meccs minimum 1, maximum 19 körből állhat, az általános és elfogadott metódus az 5 kör, tehát a meccsnek akkor van vége, ha az egyik csapat megszerzi ötödik győzelmét. Mondanom sem kell, a legizgalmasabb összecsapások 5-4-re végződnek, néha még egy-két döntetlen kör is becsúszhat (azaz lejár az idő, mielőtt az egyik csapat lenullázódna). Ezzel a lassabb játékkal bizony nehézkesebben is halad az ember, ha egy mérkőzést 5-6 öléssel fejez be, már elmondhatja, hogy jó meccset játszott.

• ez még nem elég. Bősz elméletek keringenek arról, mikor is számolja el a rendszer érvényesnek a kill-eket. Sokáig a legelfogadottabb elmélet az volt, hogy ha bármelyik csapat létszáma kettőre csökken, már nem is érdemes tovább szenvedni. Mi sokáig ezt a szisztémát követtük, és ha a fent taglalt esemény bekövetkezett, azonnal kiléptünk. Nem volt értelme tovább harcolni, és ezt tudták a többiek is. Manapság viszont egyre többen hangoztatják, hogy ez nem befolyásoló tényező, és egy teljesen más mechanika áll a háttérben. Sosem szerettem kilépni, így ma már minden meccset végigjátszok, jobb ez így. Főleg, hogy régen a körmöm lerágtam, csak nehogy kilépjen valaki. Mert itt a sértődésből származó távozásért semmilyen büntetés nem jár. A másik megosztó elem a down. Ha nem okoz valaki instant halált, térdre kényszeríti az ellenséget. Ekkor hagyja kivérezni (ennek idejét be lehet állítani), vagy lelövi, kivégzi, megtapasztja gránáttal, ahogy neki tetszik. Viszont előfordul, hogy a játék szellemiségét sárba tiprók kilopják a kill-t. Ilyenkor nő ugyan a számláló, de egyáltalán nem biztos, hogy beszámolja a program. Azaz, aki lopja a kill-t, rosszindulatból teszi, az ilyen embereket pedig nem szeretjük. Előfordul persze a véletlen lopás, ez bocsánatos bűn.

Érdemes a játékosnak többedmagával belevetnie magát a küzdelmekbe, hiszen gyorsabban megtelik az általa indított lobby, és itt bizony nagy jelentősége van annak, ki is a host. Ő lesz a Gazda, az adott összecsapás különleges képességekkel megáldott bajnoka. A fegyvere sokkal jobban fog, több sebzést visel el, ő nem fog lag-olni. Így lehet természetesen a legtöbb ellenséget a halálba küldeni, de számolni kell a gyalázkodó üzenetekkel. Nem egyszer kaptam „host noob” és hasonló sértegetésekkel teletűzdelt felkiáltásokat, sokszor olyanoktól, akik nem riadtak vissza a különböző csalásoktól. Ezekből a két leggyakoribbat emelném ki: a roadrunner minden helyzetben képes sprintelni, nem kell lassítania, ha éles kanyart tesz, hátrafelé ugyanolyan gyorsan halad, mint előre, nincs szüksége vetődésre. Kiszámíthatatlan mozgása miatt sokkal nehezebb eltalálni. A másik példány az out of the game glitcher, aki a játék egyes hibáit kihasználva kiugrik a pályáról. Több ilyen lehetőség is van, a legismertebb a Subway, ahol egy sziklában lehet elbújni, és onnan osztani a népet, a Mansion-on a kerítés tetejére vagy mögé lehet kiugrani. Van még több példa is, de csak bosszúság róluk írni.

Hat év után természetesen álmodból felriasztva betéve kell tudnod az összes pályát, ha sikeres akarsz lenni. Hol vannak a felvehető erőfegyverek, azokat hogyan érdemes használni, merre veszi az ellenség az irányt, miután lejárt a visszaszámlálás, milyen apró sajátosságai vannak a játéknak, amiket figyelembe kell venni. Itt nincsenek medálok és ribbon-ok, nincs tapasztalati pont, csak a feladat: pusztítsd el az ellenséged. A Gears még a régi idők multis címeihez sorolható.

Itt van pár általános tipp, ha éppen játszani szeretnél:

• a host-tal fölösleges lancer párbajba keveredni, úgyis ő nyer.

• ha látod az ellenséget, lőj párszor, és aktívan töltsd újra a fegyvert, sokkal nagyobbat sebez

• ha nem te vagy a host, ne bajlódj a fejlövéssel, inkább aktívan töltsd újra a longshot-ot, akkor egyetlen lövéssel térdre kényszerítesz bárkit (ezt mondjuk egyenesen utálják a játékosok)

• a gránátot eldobni fölösleges, kicsi a hatósugara, és későn robban, könnyen el lehet menekülni előle, viszont a jó öreg tapasztást senki sem ússza meg

• a boomshot-tal érdemesebb a lábra célozni, a robbanástól down állapotba kerülhet. Ha a testére célzol, nem biztos, hogy eltalálod

• ha valaki felhúzott láncfűrésszel közeledik, ugorj hátra vagy lőj bele a gnasher-rel, az megakasztja

Nagyon jó érzés volt hosszú idő után újra elővenni a játékot. Ez volt az első komolyabb multis élményem 360-on még 2007-ben, és itt ismerkedtem meg azokkal az ismerőseimmel, akikkel máig napi szinten játszunk, természetesen nem csak Gears-t. Már-már mágikus erővel bír, mikor az aktuális host megszólal: Process, 5 kör, 3 perc. Jöhettek.

Végezetül pedig álljon itt egy rögzített megmérettetés, hogy láthassátok, mire is számíthat az, aki elkötelezett Gears of War játékos szeretne lenni: