Nem is tudom hol kezdjem. Először is, alig hittem a szememnek, mikor megláttam a Media Markt-ban a polcokon - ismét - a Portal 2-t. Ez még nem is lenne nagy hír, de kb egy hónappal ezelőtt még 10ezer Ft volt, most meg 5ezerre leárazták, az hihetetlen. Szóval gondolhatjátok, hogy ezt az akciós lehetőséget nem szalasztom el. Ráadásul még csomó ps3-as játék le volt árazva, de nem leszek mohó. Csak csorgattam a nyálam értük, ők meg kiáltották „vigyél haza”, de sajnos nem most. Majd legközelebb drágáim.
Gondolom mindenki ismeri már ezt a gyöngyszemet, ezért nem is ejtenék a sztorijáról szót. Örülök annak, hogy végre én is megkaparinthattam magamnak ezt a nem is olyan régen kiadott játékot. Viszont be kell vallanom, eleinte tartottam tőle egy kicsit. Annyi mindent olvashattunk róla, jó és rossz kritikákat. Képanyag árulkodott a grafikáról, videók a játékmenetről, de mindez még nem adja vissza azt az élményt, amit csak akkor tapasztalhatunk meg, ha megvesszük és beizzítjuk a masinánkat.
Mivel az első rész számomra ismeretlen, ezért nincs viszonyítási alapom, hogy miket újítottak a játék készítői, csak annyi, amiket olvastam róluk. Az első részben 3 féreglyukat lehetett használni, míg ebben csak 2-t. Jobb is így talán. Bár nem tudom, hogy a 3-al mennyivel volt bonyolultabb a helyzet, de a kék és narancssárga portállal talán könnyebb a játékmenet. Egyesek negatívumként illették a grafikáját. Nekik csak azt tudom mondani, hogy láttam már rosszabbat is. Szerintem nincs vele gond. Sőt, ellenkezőleg. Néha olyan csemegéket találni az eldugott zegzugokban, hogy csoda. Nem is hinné az ember, persze csak ha véletlen eltévelyeg egy robotfal mögé, aminek semmi értelme, hiszen nincs mögötte semmi, zsákutca, de mégis olyan apróságokkal meg tudják dobni még ezt a játékot is, hogy az hihetetlen. A falak tele vannak „élettel”, nem csak a részletes textúrára értem, de akár a növényzet, ahogy új utakat jár be a repedéseken keresztül - persze nem egy Crysis 2 vagy a jövőbeli 3 -, vagy a falfirkák és a hajdani élet nyomait megörökítő írások. Akarva akaratlanul is észreveszi ezeket az ember. Illetve lehet csak az, aki nyitott szemmel járja be ezt a különös robotokkal teli világot.
A grafikán túllépve, a kezelhetősége számomra újdonság volt, az eddig megszokottaktól eltérően, de egy idő után belerázódik az ember és már csak az agy kreativitása szab határt, hogy mennyire gyorsan tudja felmérni az adott szituációban a problémát és annak gyors - illetve néha kicsit idegesítően lassú -, megoldását. De miután mindent kiküszöböltünk csak élveznünk kell a játékmenetet és a logikai akadálypályákat, amik néha tényleg megdolgoztatják a berozsdásodott agytekervényeket.
A kis kugli fej robot valóban vicces figura a történetben. Ha nem lenne benne, úgy érezném, hiányozna valami. A nagyasszonyság (GLaDOS) hangját nagyon jól eltalálták. Szabályosan illik Ellen McLain hangja hozzá. Viszont egy kicsit idegtépő dolog, ahogy a robothangjuk hadar. Még jó, hogy van hozzá felirat, csak kár hogy az is angolul. Azt olvastam, hogy a Steamben be lehet állítani, hogy magyar legyen, de bárhogyan is nézem, nem találtam meg benne ezt az opciót. Ha valaki ebben tudna segíteni és normálisan magyarul - nem kocka nyelven - leírni. :D Azt megköszönném! :)
Végül, de nem utolsó sorban: jelenleg a 12.pályánál járok, és egyre jobban tetszik. Már várom a következő lépcsőfokokat és a „misztikus” zselét, ami biztosan megint felforgatja az idáig megszokott akadályok átlépését.