világok háborúja

Egy trilógia záró darabját megkomponálni nem egyszerű feladat. Mondj egyet, aminek a végén minden fogyasztó elégedett volt, és megemelem a kalapom. Játékok esetében pedig kellő mennyiségű frissességet, változtatást kell beleplántálni a játékmenetbe, hogy ne egy missziólemezről beszéljenek az emberek. A Mass Effect 3 félig-meddig tudott csak megfelelni ezen elvárásoknak. Igazán nagyszerűen invitálja ismét a látogatót a tejút legkülönbözőbb pontjaira, és látja el töménytelen információval, majd, mintha minden a visszájára fordult volna, esetlenül tukmálja bugyuta teendőkkel, és készteti azok elvégzésére egy virtuális mérce növelésének reményében.

A harmadik epizód elődjére alapoz, nem hinném, hogy ez meglepetés. A missziók során ismét két-két csapattagot választhattam magam mellé, akik ugyan a konkrét tűzharcban most sem segítenek sokat, a statikus képesség-menüt lenyitva azonban számtalan finomság közül csemegézhettem. Bár előre senki sem tudja, mit is tartogat az adott küldetés, egy esetleges második végigjátszás alkalmával már előre meg lehet tervezni a szereposztást, és érdemes is, mivel az egyes ellenségtípusok meglehetősen allergiásak bizonyos társainkra. Emellett az alapvető tulajdonságaikban is különböző kasztok (katona, mérnök, biotikus harcos, illetve ezek kombinációi, amelyek gyökeresen nem térnek el szüleiktől, de extra képességeket használhatnak) kellő változatosságot nyújtanak a harcok alatt. Mindezt kiegészíti egy „itt van, örüljetek” fegyverfejlesztési rendszer is, ahol egy-egy típushoz öt kiegészítőt találhat/vásárolhat a játékos. Érdemben azonban a fentebb említett képességek használata teszi nemcsak színesebbé, de hatékonyabbá is az előrehaladást. Nos, talán vitán felül állhat, hogy a Mass Effect inkább RPG elemekkel átszőtt akciójáték, mint akciódús szerepjáték. Nem kell tehát sokat várni a karakterfejlesztéstől sem, a kasztnak megfelelő adottságokra lehet elkölteni a szintlépéssel járó pontokat, illetve az itt-ott talált páncéldarabokat lehet variálni (én a gyűjtői verzióhoz járó N7 Defender páncélt aktiváltam, és hagytam is magamon). Bár a Bioware hangsúlyozta a különböző játéknormák jelentőségét, érdemes a klasszikus Mass Effect mechanikát választani, ez gyakorlatilag magába foglalja a másik kettőt, amelyekben vagy a harc, vagy a döntések lehetősége minimális. A második részhez képest ugyan előrelépés történt, de még mindig kevés ahhoz, hogy komolyabb RPG tartalomként tekinthessen rá az ember. Főleg, ha megfigyeli a küldetések felépítését. Nem kell több útvonal közül választania, s bár a nyitott terek látványa néhol egészen lenyűgöző, egy útvonalon tereli a játék. A felfedezés tehát minimális, az adott szituációt színesítő naplóbejegyzéseket vagy fejlesztéseket lehet találni.

Összesen 27 főbb küldetés vár teljesítésre, melyek szerencsére túlléptek a csapattagok verbuválásán és lojalitásuk elnyerésén. Most ugyan a galaxis fajainak támogatását kellett megszereznem, az általuk szabott feltételek teljesítése nem festett olyan szürke képet, mint a Mass Effect 2. Mindenkinek megvolt a maga gondja-baja, és elvárták, hogy megoldjam azokat. Itt dörzsölhetik a kezüket a sorozat rajongói, mivel igencsak fasúlyos döntések meghozatalára van lehetőség. Ezalatt élet és halál, reményteli vagy kilátástalan jövő feletti rendelkezésre gondolok. Az egész trilógián átívelő kérdésekre kaptam választ, és konstans konfliktusok végére került pont. Így vagy úgy. Érdemes figyelembe venni, ki milyen döntéseket hozott a korábbi epizódok során, mert azok kihatással lehetnek a végjáték történéseire is. Kisebb és nagyobb, egyenesen óriási mértékben is. Ha megragadott a Mass Effect legnagyobb erénye, a ragaszkodás, akkor bizony hosszú perceket tölthetsz el töprengéssel, vívódással, mielőtt választasz. Itt értem el ahhoz a ponthoz, amit mindig is a legnagyobb előnyben részesítettem a franchise életében. Ez a kidolgozott univerzum és a benne élő karakterek mélysége. Egyrészt ott a tudástár, az egyes fajok történelméről, vallásáról, háborúiról, egyéb viselt dolgáról szóló információözön, amibe érdemes belemélyedni két misszió között. Másrészt ritkán látni olyan törődést a karakterek irányában, mint itt. Három rész, és közel 130 óra játék hosszú idő, ezalatt pedig nemcsak vállvetve harcoltam társaimmal, de beszélgettem velük, és megkedveltem őket. Üdítő, hogy ezen lények, legyenek emberek, asarik, turianok, vagy egyéb teremtményei az evolúciónak, saját gondolatokkal, véleménnyel bírnak. Nem tökéletes a párbeszédrendszer, ami kiütközik a harmadik felvonásban. Sajnos a korábbiaknál kevesebb esetben van lehetőség a feleletválasztós rendszerben ténykedni, sokkal inkább egyszerű interakcióba lépésre van lehetőség, ezután hallgathattam meg barátaim mondanivalóját. Bevetések előtt is a legtöbbször két kommentár közül választhattam, maximum megkérhettem küldetésadómat, hogy részletesebben számoljon be a helyzetről. Mégis, végighallgatni Garrus és Vega komikus szópárbaját, előbbivel meglátogatni a Presidium tetejét, az örökké fensőbbséges Javik diktatórikus világszemléletét megismerni nagyszerű élmény. Mert a Mass Effect nem arról szól igazán, hogyan likvidálom az ellenséget, hanem hogyan viszonyulok azokhoz, akikkel összehoz a sors. Mint mindent, ezt a rendszert is tovább lehet építeni, de jelen helyzetben teljesen elégedett vagyok az eredménnyel, mert a végén a többiek miatt érzett aggodalmam igazolta az elképzelés működőképességét.

A fő sztoriszál élvezetes, és egyes pontokon kimondottan katartikus, a mellékküldetések ugyanakkor pár érdekes információtól és egy-két kivételtől eltekintve méltánytalanok a figyelemre. A Citadellán nézelődve minden sarkon beszélgetések fültanúja lettem, amiknek bizonyos tárgyak megszerzése volt a tartalma. A maximálisan leegyszerűsített bolygószkennelés segítségével rövid úton zárhattam ezeket a megbízásokat, cserébe pedig extra erőket kaptam galaktikus flottámhoz. Hogy mi is ez? A Reaper-ök elleni készülődés sarkalatos pontja az ún. War Asset-ek gyűjtése, melyek a végső küzdelembe induló erők esélyeit hivatottak megbecsülni. Megsúgom, tényleges jelentőségük nincs, de akit a fentebb említett személyesebb élmény érint, mindenképp öljön egy kis energiát ebbe a folyamatba.

Nagyra becsülöm, hogy a döntéseimet úgy hozhattam meg, ahogy én azt jónak láttam, mert a játék kellő információval látott el, és kalandjaim során megismertem az egyes választási kényszerben érintett barátaimat. Mondhatnám, hogy a Mass Effect személyes