A 100 legjobb játék - 28

**28 - Shenmue I-II

Megjelenés éve: 1999, 2001

Platform: Dreamcast, Xbox**

Már a kilencvenes évek közepén felmerült a Segánál (éppen a Saturnnal próbálkoztak) a Shenmue koncepciója, miszerint egy élő - lélegző világba helyeznék a játékost, ahol váltakoznak a napszakok és egyedi karakterek végzik a napi dolgukat tőlünk függetlenül. Végül a projekt lefulladt, de szerencsére néhány évvel később az újonnan megjelent Dreamcast tökéletes lehetőséget teremtett a felélesztésére. Azonban az ambiciózus fejlesztés a Sega majdhogynem teljes emberanyagát felőrölte, nem is beszélve az akkoriban elképesztőnek számító költségvetésről (70 millió dollár a két részre). Valószínűleg nem is jöhetett volna létre ekkora „pazarlás” ha a rendezői székben ekkor éppen nem Yu Suzuki (Outrun, Hang-On, Virtua Fighter stb.) ül. Az eredetileg 12 részesre tervezett sorozat eleje végül valahogyan mégis csak a polcokra került két csomagban (az első a tényleges első részt, míg a második a 3-4-5-6. epizódot tartalmazza), de hiába volt a sajtó dicséretektől hangos, mégis mindkettő csúnyán elhasalt eladások tekintetében. Így lett a modern három dimenziós videojáték történelem egyik éllovasából kevés rajongó által ismert befejezetlen kultjáték.

De mi is az a Shenmue?

Ha ismerős fogódzót keresünk, talán leginkább a Grand Theft Auto által (is) meghatározott sandbox játékok frontján kell keresgélnünk. Azonban a fő különbség az ismert nyugati és keleti variáns közt, a játék felépítésének irányában keresendő (nem összekeverendő a programozói szemlélettel). Vagyis nyugaton általában fentről lefelé készítenek el egy összességében nagy területet aztán ezt telerakják apróságokkal majd a játékossal egy küldetésrendszer alapján bejáratják az egészet. A hangsúly a történeten / küldetéseken van, az ezen kívül eső dolgok általában csak a hátteret adják.

A Shenmue ezzel szöges ellentétben áll (ne felejtsük ekkor még a GTAIII, a nyugati sandbox sehol sincs): a sok-sok apróság köré épül fel az egész. Természetesen emiatt a bejárható terület jóval kisebb viszont a beleélést nagyban segíti az, hogy például nincs két egyforma karakter az utcán, vagy az, hogy (majdnem) minden házba bemehetünk (és ezek egyedien vannak berendezve). A történet emiatt kissé másodlagos. Persze lebeg előttünk valami nagy homályos elérendő cél, de miképpen a Fallout és Elder Scrolls játékokban is, a legfőbb cél nem a fő történeti szál felgöngyölítése, hanem elveszni a világban.

1986. november 29. (szombat)

Főhősünk Ryo apját Iwaot egy titokzatos harcművész mester megöli és elvesz tőle egy titokzatos „Dragon Mirror” elnevezésű tárgyat. Napokkal később magához téve a sokkból, nem tudván belenyugodni Ryo úgy dönt, hogy saját kezébe veszi a büntetés kiszabását és az ismeretlen Lan Di nyomába ered. Innentől kezdve pedig rajtunk múlik milyen tempóban és időbeosztással haladunk a bejárható terepen. A fő játékmódot valahogy úgy kell elképzelni mintha egy L.A.Noirral játszanánk (nem is nem észrevehető, hogy a Team Bondi elég sokat játszhatott a Shenmueval), bejárjuk a területet, nyomokat gyűjtünk (a tárgyak emelgetés és vizsgálata egy az egyben ugyanaz), beszélgetünk az esetleges szemtanúkkal majd új információk birtokában tovább gördítjük az eseményeket. Míg azonban a háború utáni virtuális Los Angeles egyik (ha nem legnagyobb) hibája az egyéb lehetőségek teljes hiánya, a Shenmue ezt az akadályt csuklóból veszi: néhány óra után tudatosan nem fogunk elmenni a következő nyom helyszínére, mert annyira élvezetes élni Ryo mindennapi életét. Ha kedvünk tartja bevásárolgathatunk, beszélgethetünk a helyiekkel (akiknek rendes napi programjuk van, ha elmennek ebédelni vagy éppen dolgoznak akkor bizony eltarthat egy darabig mire megtaláljuk őket), elmehetünk edzeni a harci mozdulatainkat (egy komplett VF harcrendszer van beépítve a játékba) vagy az igazán hardcore játékosok videojátékozhatnak is a videojátékban (teljes verziós Hang-On, Space Harrier stb.). Érdemes még megemlíteni az itt elsőként debütált QTE (quick time event) rendszert amit ma már elég sok játékban láthattunk (nyomd meg a képernyőn felvillanó gombot ha jót akarsz) is. Szerencsére a játék abszolút nem siettet semmiben, bár van egy végső határidő (jó néhány hónap), aminek elérése a Game Over feliratot hozza magával, de addig bőven lesz időnk kiélni magunkat.

1987. február 23. (hétfő)

A második rész megjelenése már tényleg kisebb fajta csodának mondható, de szerencsére elég hamar kapott egy javított portot Xboxra, ami pár aprósággal fejelte meg a „tökéletes” élményt. Az első résszel kapcsolatban határozottan kerültem ezt a szót ugyanis volt egy-két hiba ami mellett nem lehetett szó nélkül elmenni az első kaland kapcsán (bár ezek leginkább az első epizód ráhangolódó tempójából adódik). Ezekből is leginkább szembetűnő a fő történeti szál hossza és változatossága. Ha valaki csak a továbbjutást erőltette (vagyis arra ment amerre a nyomok vezettek), nagyon gyorsan végig lehetett futni a játékon. Emellett a beszélgetési rendszer egy gombos volt így a nyomozásunk beszélgetés és tárgyak emelgetésére korlátozódott, némi harccal és QTEvel fűszerezve.

Szerencsére Yu Suzuki látta és értette a visszajelzéseket így a Shenmue II elképesztő fejlődésen esett át rekordidő alatt. A bejárható terület hihetetlenül megnőtt (természetesen tartva a mindenhova be lehet menni szisztémát). Az egész első rész helyszínei és eseményei beleférnek a második rész maximum két kerületébe és talán nem árulok el nagy titkot, hogy a második rész legalább egy tucat (ha nem több) kerülettel operál, hogy létrehozza Hong Kong (és más helyek) minél hihetőbb virtuális mását. Természetesen a fejlődésnek némi ára is volt: a fő sztorira sokkal inkább fókuszáló, sodró játékmenet viszonylag kevés alkalommal jutalmazza a várost felfedezőket, de azért nem lehet okunk panaszra a rejtett események és extrák tekintetében sem (Te felköszöntötted már Fangmeit a születésnapján? … A kacsaversenyen nyert pénzből?!). Grandiózus játékhoz, grandiózus sztori is dukál: a nyomozós, verekedős, QTE részek megmaradtak, de panasz nem érheti az AM2 háza táját, rengeteg osonós, üldözéses és keresgélős akcióban veszünk majd részt - nincs két egyforma küldetés. Kapunk emellett egy csomó mellékszereplőt, dolgozhatunk, szerencsejátékozhatunk vagy akár verekedhetünk a napi betevőért is, de belevághatunk a játékfigura bizniszbe is. Nem szeretek választani, de ha kell, egyértelműen a második játékot hoznám ki győztesnek.

Többet mi többet sokat lehetne még a Shenmueról írni, beszélni, mesélni... de inkább azt mondom ha teheted játssz vele (talán a Sega megszán minket egy rendes porttal egyszer). Nem ez a jó szó: szórakozz vele. Mai szemmel nézve talán kissé kopott, kissé lassúcska, kissé buta az irányítása (na jó meg a szinkron), de biztosan mondhatom, hogy nem fogod megbánni.

Teljes szívből ajánlom bárkinek bármikor, nekem ez a két epizód az all time kedvenc játékom.

A Shenmue I-II nálunk a világ legjobb DC játéka.

/playmore/