Véleménykülönbségek

Lehetne elemezni a pszichológiáját, készíthetnénk mélyreható elemzéseket, boncolgathatnánk az okokat, de jelen esetben egyszerűen csak vegyük tudomásul a tényt: A játékosok számára egyre fontosabbak az online sajtóban kiosztott pontszámok, teszteredmények, értékelések, illetve ezek átlagai. Ma már nemcsak üzleti körökben, nemcsak a marketingesek jelentéseiben játszanak szerepet a Metacritic átlagok, de a mindennapi átlagos fórumos viták, eszmecserék színpadán is. Saját véleményünk igazolására még soha nem volt olyan hatásos eszköz, mint egy pontátlag, mások viszont épp ilyen elánnal támadják ezeket a számszerű adatokat.

Nem kell messzire menni, a havi rendszerességű "EDGE pontszámok" híreknél is folyamatosak az éles, radikális megnyilvánulások, szidalmak. Egyesek odáig mennek, hogy megállapítják: A magazin "nem találja el" a megfelelő pontszámokat. Emellett pedig gyakorlatilag minden nyomtatott és online videojátékos sajtótermék értékeléseit rendszeresen érik kritikák, az átlagos fórumozók naponta kérdőjelezik meg valahol a tízes skála adott elemeit, különösen a fontosabb, nagyobb címeknél.

De kik azok az "átlagos fórumozók", és kik azok a tesztelők? A válasz talán meglepő: Nem igazán van különbség. Lehet az bármelyik orgánum, a teszteket is ugyanolyan emberek írják, mint akik a spektrum (és a világháló) másik végén ülve acsarkodnak és szidják ezeket a cikkeket. Különbség esetleg a tapasztalatban lehet, illetve egy másik fontos dologban: A tesztelőtől elvárják, hogy véleménye korrekt írásmóddal, kellőképp kifejtve jelenjen meg, cserébe nyilvánosságot, jobb esetben fizetséget kap érte, akár pénzben, akár természetben. A kapocs olyan szoros, hogy mindannyian kerülhetünk az érme mindkét oldalára. Egyhelyütt tesztet jelentetünk meg, máshol pedig "átlagemberként" egy másik értékelést kritizálunk.

Pontszám vs. Én

Ezzel el is érkeztünk a legfontosabb kérdéshez. Mi az a teszt? A válasz roppant rövid, és pont olyan kijózanító is: Vélemény. Nem több, és nem is kevesebb. Egy játék tesztje, amely értékeli, kritizálja vagy magasztalja az adott terméket, nem több, mint egyetlen ember véleménye. Lehet az egy befolyásos nemzetközi magazin, lehet, hogy a pontátlagok adott esetben üzleti eredményeket befolyásolnak, egy teszt mondanivalója és a mellette vigyorgó pontszám nem más, mint egy vélemény. Egy benyomásról, élményről, gondolatokról alkotott összkép, amely végül számszerűsítésre kerül.

Quot capita, tot sententiae. Ahány ember, annyi vélemény. Ez egy eredendően szubjektív dolog. Felhozhatnánk most a sárgaborsó főzelék esetét, de felesleges, hiszen a tényállás egyértelmű: Ami az egyik embernek tetszik, az a másiknak nem, a kettő között pedig széles a skála. Videojáték tesztek esetében egészen pontosan tíz pontból (illetve hozzáállástól függően ennek törtrészeiből) áll. Nincs sem garancia, sem bármilyen jóslat, ami megmondhatná, hogy adott embernek (tesztelőnek) adott játék mennyire fog, vagy nem fog tetszeni. Bárhogy is lesz azonban, abban biztosak lehetünk, hogy leírja, hiszen ez a dolga.

Nem kell, sőt, nem szabad túlmisztifikálni a pontokat. Akkor sem, ha az EDGE adja, akkor sem, ha bármely más tisztességes sajtótermék. Nincs bennük ugyanis semmi misztikus - azért adtak rá annyi pontot, mert így érezték, ez a véleményük. Pont.

Kritika természetesen mindenkor jogosan érheti az írást. Miért olyan az írásmód, amilyen, miért tért, vagy nem tért ki megfelelő mértékben az adott termék erényeire és hibáira. Nem jogos ugyanakkor az elfogultságot kritizálni, a vélemény ugyanis saját fogalmában hordozza ezt az összetevőt. A tárgyilagosság hiányát, azt felróhatjuk, az érzelmi elfogultságot azonban sohasem.

Léteznek természetesen kirívó esetek. Csupán azért, mert egy írás elé az van írva, hogy "teszt", még nem feltétlenül kell az arctalanul szitkozódó fórumozók fölé helyezni a tartalmát. Ha az örökké oly divatos platform preferencia, súlyosabb esetekben személyes indulatok, gyűlölet vezette az író kezét, és ezt nem humornak szánván, akár nyíltan, akár burkoltan sugallja cikkében, abban az esetben minden kritika jogos, minden szidalom legitim (persze azért a jóízlés határain belül). Szerencsére ez ritka, és akkor is inkább csak a platform specifikus magazinokra jellemző. Egy magát valamire tartó tesztelő azonban nem játszik a tűzzel, hiszen elsősorban saját hitelességét teszi vele kockára (más kérdés, ha azt már régen elvesztette, és saját baráti körének írogat, az viszont ritkán nyilvános).

Általánosságban megállapítható, hogy a nagyobb, komolyabb hírnévre szert tett online magazinok tesztelőit legfeljebb az elfogultság, de nem az egyik vagy másik konzol vagy játék iránt érzett gyűlölet vezeti. Ennél fogva azonban azok a radikális, sértő megnyilvánulások sem elfogadhatóak, amik sajnos egyre gyakrabban fordulnak elő ezek farvizén.

Személyes döntés eredménye az is, mely teszteket, oldalakat, magazinokat vagy neveket tartunk hitelesnek. A kígyó a farkába harap, az is egy vélemény, hogy melyik a hihető vélemény. Ha a többség esetleg mást preferál, mint mi, de a tapasztalat azt mutatja, hogy egy másik forrás minekünk biztosabb útmutatást ad, akkor nincs min fennakadni - teszteket elvégre azért olvasunk, hogy minél átfogóbb képet kapjunk egy játékról, hogy aztán eldöntsük, kiadunk-e komoly pénzeket érte. Ha a többség (vagy legalábbis a "hangosabb" felhasználók) másképp gondolja, tegye, emiatt értelmetlen összeakasztani a bajszot.

Azon túllépve, hogy nyilvánvalóan mindannyian szeretjük látni, ha egy általunk szeretett játék igen magas pontszámokat kap, meg kellene birkóznunk azzal a helyzettel is, amikor nem ez történik. Számunkra nem lesz rosszabb élmény valami attól, hogy másnak nem annyira tetszik, vagy épp a másik tetszik neki jobban (vagy igen?). A gyakran, mondjuk ki, szégyenletes megnyilvánulásokkal viszont csak fegyelmezetlenségről, stílustalanságról, felesleges indulatokról teszünk tanúbizonyságot. Hiszen amilyen vehemenciával némelyek - itthoniak és külföldiek egyaránt - képesek védeni vagy porba tiporni egy korrektül megfogalmazott véleményt, az ember irigyli őket, hogy ennél nagyobb problémájuk nincs. Ha volna ugyanis, akkor csak nem szentelnének ennek akkora energiákat, nem igaz?

Vélemény Wars

Ugyanez a viselkedésminta sajnos nemcsak a publikációkra és a mára egyébként totálisan értelmetlenné vált, úgynevezett felhasználói pontszámokra korlátozódik, hanem az egymás közötti, napi (internetes) kommunikációra is. Miután a hozzászólásokban mindenki hangerőssége egyforma, elkerülhetetlen, hogy egyre többen egyre keményebb hangnemmel próbáljanak érvényt szerezni saját véleményüknek a másikéval szemben. Röviden ez a "flame", a veszekedés, amelynek kiindulópontja ugyanaz, mint az előző fejezetben, ám hőfoka gyakran magasabb, hatása azonnali és akár tartós is lehet.

Ha egy tesztelőre úgy tekintünk, mint egy emberre, aki véleményt mond, tegyük ugyanezt azzal az álnevű fórumtárssal is, aki előttünk írta le, mit gondol. Ezek is csak vélemények ugyanis - gyakrabban szélsőségesek, kevésbé tárgyilagosak és legtöbbször túlzóak, de akkor is vélemények. És ha valaki nem "az örökké oly divatos platform preferencia, súlyosabb esetekben személyes indulatok, gyűlölet" által irányítva fogalmazta meg a mondandóját, akkor igazából semmi jogunk arra, hogy az ellenkezőjéről győzködjük. Sem az interneten, sem a valóságban nem jár extra hatalommal, ha másokra erőltetjük a saját nézőpontunkat egy egyszerű videojátékkal kapcsolatban.

Sokan erre azzal érvelnek, hogy ha nem volna vita, akkor nem is volna miről beszélgetni. Mindenki leírná, mit gondol, és kész. Ez a megállapítás azonban sántít. A fórumok ugyanúgy rendelkezésre állnak segítségnyújtás, hírek, információk megosztása céljából, mint a vélemény kifejezésére. Sokszor pedig ez utóbbinál épp elég az, hogy egyszer leírjuk. Te ezt gondolod? Én meg azt. Te ezért, én meg azért. Egymás véleményét sokkal érdemesebb meghallgatni, és odafigyelni rá, mint az elutasítás és a cáfolat lehetőségét keresni. Mert ha én azt gondolom valamiről, hogy jó, akkor hiába bizonygatja bárki, hogy nem az, a minduntalan ellenállás pedig értelemszerűen frusztrációt szül. Ha ehhez még (nyílt vagy burkolt) személyeskedés, lekezelő stílus, cinizmus vagy épp oda nem illő, bántó humor társul (ezeket pedig felismerni nehéz, összekeverni annál könnyebb egy hangtalan fórumon), akkor csak egy pillanat műve a sértődés, a veszekedés, amely aztán spirálként húzza le magával a feleket, adott esetben az adott topikot/hírt is.

Egymás véleményének elfogadása nem ugyanaz, mint egyetérteni vele. Utóbbit nem kell, előbbit viszont feltétlenül érdemes. Különösen manapság, amikor a videojáték ipar ezer fokon ég és pörög, a cégek újabb piacokat kívánnak meghódítani, a marketing elönti a személyes szféránkat, és mázsaszám jönnek az új játékok, nagyon fontos, hogy belássuk, ahány játékos, annyiféle ízlés, életút, szokás, tapasztalat. És annyiféle vélemény. Nem minden ellenérv bántás, és ne hagyjuk, hogy rögtön annak érezzük. A véleményt akár az EDGE magazin ismeretlenje gépelte, akár az előző sorszámú fórumtag, pontosan ugyanannyira szubjektív, mint a sajátunk, amit esetleg épp az egekben tanyázó vérnyomással kezdünk bevágni a billentyűzeten, csak erről hajlamosak vagyunk elfeledkezni.

Nincs jó és rossz vélemény, egy értékelést nem lehet "eltalálni", az átlag nem egyetemes igazság, hanem legfeljebb útmutató, indivídumok összefoglalója. Van viszont jó és rossz stílus, ami azonban minden esetben az írót minősíti. Van jó és rossz példa, amit mutathatunk, és egyáltalán nem mindegy, melyiket választjuk. Persze alkalmanként érzelmes, indulatos, ingerlékeny lények vagyunk, de ritkán jó példa, ha ennek könnyen teret engedünk. Legyen az egy komment, egy élménybeszámoló vagy egy nagyszabású teszt, a legjobb, amit tenni lehet vele:

Elfogadni.