**44. - Impossible Mission
megjelenés éve: 1984
platform: minden**
Ismerősek az alábbiak?
A játékkal elkezdesz játszani, először semmi különöset nem észlelsz. Meghalsz, kezded előlről.
Százszor is nekimész, és nem unod, mert minden alkalommal valami mást vált ki belőled; és minden egyes alkalommal közelebb jutsz a megoldáshoz.
Minden egyes alkalommal továbbjutsz...és még tovább...és még tovább...
Ez a régi típusú, klasszikus trial & error játékmenet, amelyből ma már nem sok akad. Talán a letölthetős részleg játékai között akad egy-kettő, de azokat már szándékosan "bénácskákra" írták, míg a régieket így tudták megírni, és az akkori kor színvonalán a maximumot nyújtották.
Kis különbség egy gamernek, de nagy különbség egy értékrend felállításakor.
Az Impossible Mission azonban nemcsak a régmúlt szépsége miatt van itt.
Véleményem szerint az Impossible Mission az egyetlen játék a 80-as évekből a Mario-k és egy pár árkád klasszikus (lásd Pacman) mellett, ami a mai napig megállja a helyét.
Ezt nem az elfogultság mondatja velem, mert emlékek ide-oda, én ezt a játékot annak idején (a 80-as évek végén) nem is igazán szerettem; nem csoda, ez nem az a játék, amit egy 6-8 éves kipörget.
Az áttörés a PSP-s változattal jött el, amikor próbaképp megvettem a leárazott bolti példányt, hogy ami annak idején nem sikerült, azt most teljesítsem.
Summázva a történteket: a játék nem várt játékélményben részesített, és összességében minden idők egyik legzseniálisabb koncepciójának tartom.
Alapvetően egy ügyességi játékról beszélünk, amelynél minden egyes bekapcsoláskor a játéktér random generálódik. Ezzel egy olyan kiismerhetetlen (vagy legyünk reálisak: nehezen kiismerhető) játékteret kapsz, amit sokadik alkalommal is izgalmas lesz bejárni, szavatolva ezzel az újrajátszást.
A komplexumban szobák és berendezési tárgyak várják, hogy kivizsgáld őket, hogy az így kapott puzzle darabokból a végén legyőzhesd a főellenséget.
A szobákat robotok őrzik; jöttödre elektromos villámot szórnak ki magukból, érintésük minden esetben halálos.
A halál nem jelent végleges halált, vagy élet veszteséget; ami azt illeti, ugyanabban a szobában kezdesz továbbra is, mindössze 10 perc levonódik az összesen rendelkezésre álló időből. Nincs (igazi) szívás, nincs idegbetegség, hogy miért kellett meghalnod, a szobát másodikra-harmadikra könnyedén teljesítheted, csakhogy továbbmenj a következőre. Gyakorlatilag a modern korok checkpoint rendszerét látjuk viszont.
Ha véglegesen meghalnál (letelik az időd), a játékot újrakezdve ugyanazokat az (immár) ismerős szobákat kapod újra, csak más helyen.
Ez írásban talán kevésbé jön át, de ez egy olyan játékrendszer, mely magában foglalja a kihívást, a rejtélyt, a megunhatatlanságot és a "katarzist", ha sikerül teljesítened.
Miközben egy alapvetően ugrálásra építő játékról beszélünk.
Ennyi az Impossible Mission.
Semmi drámai, semmi epikus (bár az eredeti kiadó, az Epyx nevéből talán máshogy következne) - egy játék a hőskorból: a múltból, ahogyan ma már sosem látod őket.
Az Impossible Mission egy 84-es játék.
Egy 84-es játék, amely digitalizált beszédet, kidolgozott mozgás animációt, random pályarészeket, (az őrrobotoknál) fejlett mesterséges intelligenciát használ.
Csak egy játék, amit jól megírtak, semmi több.
/kobe/