Angyalpók

Janicsárláb tapos a kicsiny cserjére, majd - miután a test többi része is átjut a peremen - vízszintes talajon állapodik meg. Szeme az előtte tornyosuló várfal megmászhatatlan falainak határait keresi, de nem találja. Az éjszakai sötétség elrejti előle.

Szavak mozgatják immár a szájat, nem csupán a nehéz mászás utáni oxigénszükséglet. Alsó és felső állkapcsait hangok feszítik széjjel, olyannyira, hogy rágóizmai is belesajdulnak. Mintha saját hangja bábként húzta volna önkezére a testét. Már az parancsol, már ott van a központ, a lágy, szelíd hangok, mik most úgy süvöltenek, hogy ha kicsivel is jobban süvöltenének a harcos fogait vernék ki belülről.

• NÁLATOK VAN EGY TÖRÖK GYŰRŰ! NÁLAM VAN EGY MAGYAR GYERMEK! ADJÁTOK VISSZA A TÖRÖK GYŰRŰ! ÉN VISSZAAD A MAGYAR GYERMEK!

• NÁLATOK VAN EGY TÖRÖK GYŰRŰ! NÁLAM VAN EGY MAGYAR GYERMEK! ADJÁTOK VISSZA A TÖRÖK GYŰRŰ! ÉN VISSZAAD A MAGYAR GYERMEK!

• NÁLATOK VAN EGY TÖRÖK GYŰRŰ! NÁLAM VAN EGY MAGYAR GYERMEK! ADJÁTOK VISSZA A TÖRÖK GYŰRŰ! ÉN VISSZAAD A MAGYAR GYERMEK!

• Kussolj már, egy szavadat sem értem! - ordította ki az ablakon Jürgen.

Átkozott török vendégmunkások. Hogy nem tudnak még az éjszaka közepén sem csendben maradni. Lassan már egész Németország az övéké lesz. Tűrhetetlen.

Nem szerette az iszlám vallást, sem az iszlám vallásúakat. Sokat hallott róluk, és nagyon idegennek érezte a szokásaikat. Állítólag feléjük a nők nem vezethetnek autót. De a buszra sem szállhatnak fel csak úgy, mert külön busz van nekik. Külön busz a nőknek és külön a férfiaknak. Az éttermekben is külön helyiségben ehetnek csak. Ha a pár betér egy ilyen helyre, a férfi jobbra, a nő balra megy.

Talán az otthonuk is fel van osztva külön férfi és női szekcióra. A férfiak jobbra, a nők balra. Valószínűleg a gyerek is így készül. A férfiak jobbra mennek és ott szeretkeznek, a nők pedig balra, és ott.

Furcsa világ, furcsa szokásokkal.

Odalenn elhallgatott az utca.

Talán berekedt.

• Rekedség ellen ez a legjobb szerünk, kedves Művésznő! - mondta a patikus, és egy üvegcsét tett le a pultra.

• Spray? - kérdezte a díva.

• Igen, Sray formában kerül forgalmazásba, így könnyen használható, és azonnal hat!

• Látom több is van! Mutassa azt a másikat, a piros flakonosat! Annak a színe miatt jobban megy a ritikülömhöz!

• E..eezt? - kissé bárortalanul tette az asztalra a patikus az újjabb üvegcsét - Szerintem Önnek erre ... nincs szüksége, kedves Művésznő..

• Mutassa! - mondta, majd ki is kapta az üvegcsét az azt bátortalanul fogva tartó kezekből.

• "Magas Céé.." - olvasta hangosan a fiola nevét a díva - Mit jelentsen ez?!

• Mondtam, hogy Önnek erre nincs szüksége.. - és már nyúlt is volna az üvegcse után, de a hölgy kinyújtott bal keze a mellkasánál megtámasztotta, majd a díva kitátotta a száját, s maradék kezével permetet spriccelt belé.

A robbanás az összes üveget betörte, ami csak a környéken elérhetővé vált a számára. A szkafanderes alak, aki akár egy másik bolygóról is érkezhetett volna, a földhöz vágta magát. Vagy a robbanás vágta a földhöz, ezt már nem tudni.

Baromi szr ez a meló. Állatira szr. A világ legsz*rabb melója. De nem rinyált. Egyrészt azért nem, mert úgy vélte, hogy rinyált ő már annyit az életben, amennyit egy embernek egy életben rinyálnia kell, másrészt meg azért, mert valahol azért szerette a munkáját.

Hála ennek az új fejlesztésű szkafandernek, már nem igazán eshetett baja, bármilyen robbanószerről is legyen szó. Igaz, néha kilóméterekre elb*szkodta egy-egy erősebb robbanás, és volt úgy, hogy napokig keresték, de életben maradt. Igazából nagyon meg se sérült. Hála ennek az új fejlesztésű ruhának. Volt benne beépített szívószál amivel ihatott, kistévé, meg minden efféle. Ha akart, még külön hátra is mehetett benne aludni, mint a kamionok sofőrfülkéjében. Nem csoda, hogy nem akarta levenni. Ha másnak ilyen ruhája lenne, valószínűleg ő sem venné le. Soha.

Nemrég egy poroltó okozta a bajt. Valamelyik hülye kinn hagyta a napon, és az berobbant. A kiérkező tűzoltók meg vízzel kezdték el oltani, amit nem lett volna szabad. Mivel a halonos poroltó ilyenkor olyan magas hővel ég, hogy még a víz is belobban tőle. A tűzoltófecskendő meg visszaégett, egészen az autó víztartályáig. Sem addig sem azóta nem látott akkora tűzijátékot. Neki kellett bemennie, hogy elzárja a városban a vízvezetéket, mielőtt még nagyobb baj nem lesz.

Drog volt ez már. Adenalinfüggőség. A mindennapi veszély keresése. És a végső, Nagy Bomba megtalálásának a reménye. Ez volt az élete.

És függővé vált tőle. Függővé vált az életétől, mert nélküle már halott lenne. Az élet egy drog, és ő egy utolsó, drogos-narkós k*rvának tartotta magát (annak ellenére, hogy férfi volt). Életfüggőnek.

Répák úsznak a tányérban. Mintha csak csavaranyák lennének, olyan szép egyenletes hatszögek. Úgy látszik, a háziasszony nem szeret sokat szórakozni a répahámozással.

Valami mászik a tányér mellett az asztalon. Érdekes, mert senki nem mozdul. Pedig először nem látszott, hogy egy légy az, nyugodtan lehetett volna hirtelenjében egy kisebb póknak is nézni. Vajon miért van több megengedve egy légynek, mint egy póknak? Miért nem támad neki az ember sikoltva ugyanúgy egy légynek, mint egy póknak? Miért van neki több joga az asztalon tartózkodni a levesestányér mellett? Tán angyalpók ő, kinek két lába felcsúszott a hátára és szárnyakká változott? És ez mindjárt több jogosítványt ad a számára? Az angyalszárnyak ennyivel többet jelentenének? Ily nagy hatalmuk lenne?

Csattanás hallatszik a tányér mellől.

Egy apró maszatból nyolc kis vonal tart kifelé. Talán mégis csak egy pók volt.