rohanó világ

Nyáron nagyon ellazultam. Az előző tanév végét jól meghajtottam, szépen teljesítettem a vizsgáimon, és egy felsőfokú szaknyelvi nyelvvizsgát is sikerült abszolválnom. Eldöntöttem, hogy a vakáció spontán lustálkodással fog telni. Nem voltam hajlandó valami nyári munka után nézni, mondogattam, (részben) azért tanulok vakulásig, hogy megkapjam a zsíros ösztöndíjam, nehogy már a kánikulában egy raktárban pakoljak. Nem irigylem azokat, akik dolgozni kényszerülnek felsőfokú tanulmányaik mellett. Abba pedig bele sem akarok gondolni, micsoda terhekkel jár egy család eltartása. Ráérek még ezen gondolkodni. Most viszont elkezdődött az újabb tanév, én szakirányt választottam, elkezdtem a francia nyelvet, és amit magam sem hiszek el, levelezősként egy második egyetemre is beiratkoztam (még jó, hogy jelentős számú tárgyat át tudok vinni). Rémálomhoz mérhető, ahogy a nyakamba omlott a sok teendő, és drasztikusan csökkent az idő, amit kedvemre eltölthetek. Így ténylegesen kevesebbet tudok kedves hobbimnak, a játéknak szentelni. Nyáron sikerült túlzásba esni, egyszer-kétszer a napi tíz óra is megvolt, de kérem, visszasírom a közelmúltat.

Mostanság alig van időm ilyesmire. Órák, egyéb teendők, találkozók. A szünet békés nyugalomban telt, inkább a család, mint a barátok körében, a bulizásból is kiestem, jelenleg pedig ilyen „kötelezettségeimnek” nehezen tudok eleget tenni. Hiányzik a kényelmes napi rutin, amikor a reggeli pirítós és kávé után kedvemre vettem a kezembe egy könyvet, vagy telepedtem le az aktuális játék elé. Ennek vége, és kétszer is meg kell gondolnom, mivel töltöm azt a kevés szabadidőmet. Azt is meg kell terveznem, mit helyezzek a meghajtóba. Ebben nagy szerepet játszanak a Live-os barátok, akikkel nem ritkán játszok online, és tudjátok, hogy elrepül az idő pár Gears vagy Reach meccs alatt. A frissen megjelent Deus Ex sem olyan játék, ami elé oda lehet ülni tíz percre, gyakorlatilag semmit sem tudnék annyi idő alatt csinálni. Tehát:

Hogy próbálod beosztani a játékkal töltött időd? Inkább kevesebbet alszol, hogy játszhass? Az online játékot hétvégére tartogatod, mikor több időd van? Illetve hogyan választod meg a játékokat? Csak azzal a címmel játszol, amire nagyon kíváncsi vagy, és régóta várod? Ragaszkodsz egy-egy cím multiplayer komponenséhez, vagy módszeresen haladsz játékról-játékra, egy végigjátszás, és jön a búcsú?