Kedvenc játékzenék #2

Old Manor (The Witcher)

Lengyel barátainkat sem ejtették a fejükre, szinte Geralt kalandjainak legelején bevetik a soundtrack egyik leghangulatosabb darabját, hogy végérvényesen rabul ejtsék a még kicsit bizonytalan, amnéziában szenvedő Witchert. Kaer Morhen, az évszázadok nyomát magán viselő Witcher erőd düledező falai között járva találkozhatunk ezzel a megnyugtató, múltat sirató muzsikával.

Wind of Madness (Resident Evil 5)

Néha jó érzés hagyni, hogy megcsapjon az őrület szele. Amikor kb. tizedjére mentem neki puszta szórakozásból az utolsó előtti Wesker fightnak a Resident Evil 5-ben, akkor tudatosult bennem, hogy a dinamikus zene és DC Douglas közben elejtett tébolyult szövegeinek kettősétől nem tudok elszakadni.

"Has it never occurred to you that this planet is overpopulated?"

The Sun Rises (Okami)

Shinshu Plains (Okami)

Igazság szerint még féltucat zenét be tudnék linkelni az Okamiból, pedig inkább ismét farkasbőrbe kéne bújnom és ecsetet ragadnom, hogy természetanyaként megmentsem enyéimet a gonosztól. Egyébként semmivel nem játszottam annyit a PS2-n, mint az Okamival és még mindig sehol sem vagyok a végéről (ezt hívják szavatosságnak). Aki még nem játszott volna vele, az higgye el, a játék még a zenéjénél is jobb.

Hyrule Field (The Legend of Zelda: Twilight Princess)

Újabb pusztai rohangálást aláfestő dallamok, ám ezúttal az Okamival némi rokonságot mutató Twilight Princessből, GC-s gyűjteményem ékkövéből. Linkkel is lehet négy lábon futva áthidalni a távolságokat mind lóháton, mind farkasként, és miközben a hegyes fülű, zöld ruhás hős az alkonyat árnyaiba vesző világ megmentésén munkálkodik, ilyen nagyszerű zene tölti el bátorsággal a szívét.