Fatal Frame 4 - Mask of the Lunar Eclipse

Holdkórosok szigete

A Japánhoz tartozó számos sziget egyike a piciny, sajátos tradíciókkal rendelkező és egykoron turisták által is kedvelt Rougetsu, amely a tíz évenként megrendezett zenés-táncos, holdimádó Ryougetsu Kagura szertartásáról nevezetes. 1970-ben a szertartás ideje alatt öt kislánynak nyoma veszik, és bár nem sokkal később egy rendőrnyomozó megtalálja őket a kórház pincéjében, mind az öt lány szokatlan amnéziában szenved és élete minden addigi emlékét elvesztette. Két évvel később újabb megmagyarázhatatlan esemény következik be a szigeten: a teljes lakosság eltűnik.

Újabb 8 év telik el, a szigetről szinte mindenki megfeledkezik, amikor az időközben barátokká vált öt lány közül kettő váratlanul meghal. A másik három rögtön tudja, hogy az ok a múltbéli eseményekben keresendő, ezért ha el akarják kerülni a végzetüket, vissza kell térniük a szigetre, hogy felidézzék az elvesztett emlékeiket. Asou Misaki és Tsukimori Madoka ketten térnek vissza, majd miután semmi hír nem érkezik róluk, két héttel később Minazuki Ruka is követi őket, akit betegeskedő és ágyhoz kötött anyja, Sayaka szép szóval hiába próbál marasztalni. Hamarosan a lányok egykori megmentője, Kirishima Chousiro magánnyomozó is a szigetre érkezik, hogy Sayaka kérésének eleget téve ismét épségben hazahozza Rukát.

A történet 12 fejezetből áll, amelyek során az előző részhez hasonlóan felváltva irányítjuk a Ryougetsu Hallban bolyongó három lányt és a detektívet. A méretes épület egy szanatórium, ahol a kizárólag a szigeten élőket megtámadó Lunar Sedata szindrómában szenvedő betegeket ápolták. A gyógyíthatatlan és rejtélyes Lunar Sedata főbb tünetei az emlékek fokozatos elvesztése, az alvajárás, a képzelgés és félrebeszélés, súlyos esetben pedig pánikrohamok és szélsőséges érzelmi kilengések. A betegek nagy része retteg a tükröktől és vagy nem ismeri fel a saját arcát, vagy azt állítja, hogy nem az övé; személyiségük egyre inkább eltorzul és egyedül a holdfény nyugtatja meg őket - innen a betegség neve. Később kiderül, hogy a szanatóriumban és az ahhoz tartozó Hinata kórházban agysebészet mellett maszkokhoz és más nem túl tudományos módszerekhez folyamodva kísérleteztek a betegeken. A játék során az intézet ápoltjainak és dolgozóinak szellemeivel fog leginkább meggyűlni a bajunk, de mindegyik szereplőnek van egy "saját démona".

A három lányról igen hamar kiderül, hogy gyerekkorukban maguk is az intézmény bentlakó ápoltjai közé tartoztak, és a szobák bejárásval egyre több emlékük jön vissza. Ruka megtudja, hogy anyja utaltatta be az állapotának javulását remélve, apja pedig, akiről mit sem tud és az arcát sem tudja felidézni, nem csak a betegségét okozta, de nagyban hozzájárult a sziget elnéptelenedéséhez vezető tragédiához is. Misaki egy fekete ruhás lány szellemét követve hatol egyre mélyebbre az épületben, mert tudja, a lány és ő valamikor nagyon közel álltak egymáshoz, és ő a kulcs a múltjához. A Misakitól elszakadt és halálra rémült Madoka csak barátnőjét próbálná megtalálni, ám őt idejekorán bekebelezik a múlt árnyai. Chousiro egy You Haibara nevű férfit, a Haibara kórház igazgatójának fiát és az intézmény volt főorvosát üldözi sok éve megszállottan, a férfi ugyanis nem csak többszörös gyilkos, hanem feltehetőleg a gyermekrablások hátterében is ő áll, ráadásul kiderül, hogy a szigeten bújkál.

Dramatis personæ

Nintendóék disznóságának egy hatalmas előnye volt: ez az első Fatal Frame rész, amit végre az eredeti japán szinkronnal élvezhettem, márpedig egészen kivételes szinkronstábot szedtek össze, és nem csak a főszereplőkhöz!

[/i]Fatal Frame 4 - Okami-style. Szerencsétlen Chousiro megkapta Susano orrát.[/i]

Minazuki Ruka: A játék főszereplője. Ruka a szigeten született és alighanem boldog gyermekkora volt, de semmire nem emlékszik az ott töltött évekből, a rablásos eset után pedig anyjával együtt elköltöztek a szigetről. Apjára, akit hátrahagytak, egyáltalán nem emlékszik, és fejében csupán egy zavaros emlékfoszlányt felidéző dallamtöredék motoszkál. Őt fogjuk a legtöbbet irányítani, érdekessége, hogy mivel gyerekként zongorázni tanult és zeneterápiával kezelték, a továbbjutáshoz néha zongoráznia kell.

Szinkronhangja: Noto Mamiko (School Rumble - Tsukamoto Yakumo; Jigoku Shoujo - Enma Ai; Kimi ni Todoke - Kuronuma Sawako stb-stb.)

Asou Misaki: Egy látomás vezérli vissza a szigetre. Rendkívül talpraesett, erős személyiség, és mint neve jelzi, az Asou család tagja és a Camera Obscurát feltaláló Kunihiko Asou leszármazottja. Erős hatodik érzékkel rendelkezik, és van saját, Rukáétól képességeiben eltérő fényképzezőgépe. Egy fekete ruhás lány szellemét követve jut el a kórház legfelső emeletére, ahol a legsúlyosabb, másokra is veszélyes beteget tartották a külvilágtól elzárva. A lányok közül a legvagányabb, egyik kedvenc karakterem.

Szinkronhangja: Sawashiro Miyuki (CANAAN - Canaan; Durarara!! - Celty Sturluson; Highschool of the Dead - Saeko "Nureru" Busujima)

Kirishima Chousiro: Nem csak Rukáért tér vissza; megérzése azt súgja, az évek óta eltűnt Haibara You is a szigeten tartózkodik. A két lány halálhíre szintén nyugtalanítja, és úgy érzi, a régi gyerekrablásos ügy egyáltalán nincs lezárva. Jólelkű pasas, igazi hős típus, aki a szívén viseli Ruka sorsát, és nem csak azért, mert titkon sok éve szereti Sayakát. Több szempontból is különleges karakter, fényképezőgép helyett a Sayakától kapott zseblámpa áll rendelkezésére a szellemek elűzésére, gyorsabb a többieknél, és az ő története a legjobb. Szakmai ártalomként őt irányítva sok hasznos feljegyzést kapunk az eseményekről, illetve a régi hangfelvételeit is megtaláljuk. Abszolút kedvenc.

Szinkronhangja: Konishi Katsuyuki (Blood+ - Haji; Tengen Toppa Gurren Lagann - Kamina!!!)

Tsukimori Madoka: Bár ő is irányítható, a félénk Madoka elég hamar kinyíródik a sztoriból. Amolyan tutorial karakter, akivel letudhatjuk a játék irányítását megtanító nulladik fejezetet, később pedig leginkább ellenfélként találkozunk vele.

Szinkronhangja: Goto Saori (Minami-ke - Keiko; Toradora! - Inko-chan :D)

Maszkok és holdfogyatkozás, és még annyi minden más!

Most bajban vagyok, mert a harmadik részről kijelentettem, hogy a sorozat legjobb része, erre itt ez a fantasztikus folytatás, pedig már nem is egészen az eredeti gárda áll mögötte (talán ez tett jót neki). Bár az előző részekhez történetileg semilyen szinten nem kapcsolódik, mégis tökéletesen beleillik a sorba. A harcrendszer többé-kevésbé maradt a régi és csak a fényképezőgép fejlesztését variálták át kicsit, viszont az új fegyver, Chousiro zseblámpája nagyon feldobja a szellemirtást. Meglepően erős darab és filmet se kell gyűjtögetni bele, maximum átmenetileg lemerül, így most először éreztem úgy Fatal Frame játékban, hogy nem nekem van félnivalóm a szellemektől, hanem fordítva. Az eldugott babákat fotózgató minijáték mellett jópofa ötletnek tartottam azt is, hogy a tárgyak felvételekor esetenként egy szellemkéz elkapta a karakterünket, így minden lehajoláskor lehetett parázni. Ennél több véletlenszerűség nem igazán van a játékban, mert random módon felbukkanó szellemek szinte egyáltalán nincsenek, csak "kötelező" harcok (aminek örültem, így is jönnek épp elegen). A helyszínek a tőlük elválaszthatatlan túlvilági lakóikkal együtt nagyon jól kidolgozottak, bár néha megmosolyogtam egyik-másik páciens betegszobáját. A Ryougetsu Hall betegeinek nem is lehetett olyan rossz dolga, a legtöbb szanatóriumban aligha engedik meg, hogy a kleptomániás gyerek az összelopott cuccaival, a pszichopata gothloli megcsonkított babavégtagokkal, az őrült tolószékes nő pedig koporsókkal dekorálja ki a szobáját.

A grafika kiváló és végre a szinkronról is el lehet mondani ugyanezt, a fülbemászó betétdalt pedig legnagyobb örömömre ismét Amano Tsuki énekli. Továbbra is csupán egyetlen dolog bosszant: miért nem lehet végre megtanulni futni?? Én értem, hogy ezzel meg lehet hosszabbítani a játékidőt, de amikor már sokadjára kellett feltipegnem egy csámpás és belassult tinédzserrel egy végtelen hosszú lépcsősoron, kicsit fölment bennem a pumpa. Chousiro valamivel gyorsabban szedte a lábait, de őt is meg tudtam volna fojtani, amikor az egyik átvezetőben kiderült róla, hogy tud rendesen futni, ha akar. Ha ez a lassulási tendencia folytatódik, a következő részben már kapásból hátrafelé fog menni az összes szereplő.

Ezt a visszatérő marhaságot leszámítva a legkiválóbb Fatal Framehez volt szerencsém a negyedik részben, és még a történet befejezése is inkább volt a harmadik rész keserédes hangulatát idézően szép, mint tragikus. Utólag látom igazán, micsoda vétek lett volna kihagyni.

Angol feliratos trailer:

További képek:

És hogy senkinek se legyen hiányérzete, nincs Fatal Frame idétlen szellem nélkül: ismerjétek meg a gyanútlan szellemirtókat erőszakkal lesmároló plafonnőt!

Gyere ide szépfiú, hát téged meg kell zabálni!