FPS-ek világa...Ki is a király? Part 1

Rá kellett jönnöm arra, hogy szeretek áttekintések, listákat gyártani játékokról. Ezt lehet hívni egyfajta szórakozottságnak, de akár unaloműzésnek is. Jelen generációban mondhatni dominál a belső nézetes lövöldözés műfaja. Lehet ezt pozitívumnak is felfogni vagy egy olyan jelenségnek ami csak úgy van. Mindenesetre én most összeszedtem egy jó pár nagyobb hangvételű FPS játékot és egy röpke toplistát fogok ezekből felállítani. A több részes darabokat, bár bűnnek számító cselekedet én most egy kaptafára fogom venni, mert így jelentősen könnyebbé válik a lista kialakítása. A top 3-at fogom a végén közölni és meg kell, mondjam még én sem tudom melyik három lesz. Miután befejeztem a kis elemzéseket fogok dönteni. Nagy a dilemma már most. A lista generálásánál nem játék mögött rejlő programozást fogom figyelembe venni, hanem a hangulatot és a játékélményt. Tehát ne gondolja senki az, hogy az első három helyen presztízsből a Call of Duty és Halo fognak szerepelni, bár megeshet, hogy becsúszik valamelyik. :)

Az elő részben szerepelnek nagyobbak és kisebbek egyaránt. Nem tesztek tehát abszolút a személyes véleményemet tükrözi.

Kezdjük is a sort rögtön egy kemény dióval…

Call Of Duty Modern Warfare 1-2

A modern háborús lövöldözések talán sosem kapta akkora hangvételt, mint a Modern Warfare-nél. Nem mondom, hogy stílusalkotó volt, de nekem nagyon tetszett. Látványos volt, de semmiképpen sem történelmi jelenség. Kiváló technikai háttérrel rendelkezik, mesteri fejlesztés. Megvannak a maga hibái, de szerintem eszméletlen sajátos hangulata van. A probléma, hogy nálam tipikusan ez a végigviszem és ott hagy egy űrt, hogy akkor most ennyi volt? Nem vagyok nagy multis, de ki szoktam próbálni pár óra erejéig, de valahogy sosem tudott megfogni ez a része a játéknak. Rövid single kampány, zavaros semmitmondó történet jelentősen lehúzza az anyagot, de ettől még kiváló lövölde.

Bioshock 1-2

Az első Bioshock az újdonság erejével hatott egy viszonylag hosszú egyszemélyes játékmóddal. Remek történet, eszméletlen grafika és az egyediség jellemezte minden egyes percét a játéknak. A második epizód azonban elhagyta a jól elhelyezett alapokat és már csak egy képességekkel teli FPS-é vált. Ezzel semmi gond nem volt, csak hiányzott belőle az mesés Bioshock hangulat amit a nyitó rész produkált.

Metro 2033

Nálam ez a játék nem is tudom hová kerül. Az elején nagyon kellemesnek találtam és egyedi hangulatot véltem benne felfedezni, ám ahogy haladtam előre ez szépen el is tűnt. Eszméletlen gyenge programozás jellemzi, de ettől még van benne valami amitől élvezetessé válik. A fegyverek erejét ugyan nem lehet érezni és harc teljesen jelentéktelen hatással van a játékosra, de ettől még igenis a jobb játékok közé merném sorolni. No, az mondjuk már most szeretném leszögezni, hogy a Top 5-be semmiképpen nem kerülne be nálam, de éppen fölé mondjuk a hetedik helyet adnám neki egy 10-es listán.

Call of Juarez 1-2

Mindig is szerettem a western filmeket. Mondjuk ez nem teljesen igaz, mert leginkább gyerekkoromban éltem át a Bronson és Eastwood történeteket. Már csak azért is mert akkor azt kellett nézni ami szülők. Mindenesetre a Call of Juarez első részével éppen hogy meg voltam elégedve. Nem volt különösebben az a nagy ágyú, de azért nem volt annyira rossz, hogy kivegyem. Tény, hogy nehézkesen haladtam benne előre és mindig félretettem. A második rész már jobban tetszett, de valami ott is hiányzott nekem. Remek tákolmány, csak nem éreztem benne azt, hogy most megfog és akkor három napig ki sem veszem a gépből.

Battlefield : Bad Company 1-2

Akárki akármit mond szerintem a Bad Company első része talán a legjobb katonai lövöldözős játék, amit valaha futószalagon kihoztak. Revolúcióként vonult be nálam a játéktörténelembe. Mint mondtam nem vagyok nagy multis, de ez a cucc képes volt rá, hogy egy hónapig csak vele játsszak. Egyértelmű tehát, hogy hatalmas élvezeti faktora volt/van számomra. A rombolhatóság, a pályák, a single mind tökéletes voltak számomra, ami a játék élményt illeti. A második epizód roppant kellemes volt, bár a pályákkal nem voltam kibékülve teljesen, a single playert pedig kifejezetten gagyinak találtam. Az utóbbi oly annyira, hogy sosem fejeztem be.

The Darkness

A Darkness az első akkor még next-gennek számító konzolos játékom volt. Ha mondjuk nem is ténylegesen az első, de az első FPS-em. A képregényeket imádtam és játékot is. Egyértelmű volt számomra, hogy történelmet írt. Nem a világ számára, csak nekem. Telis tele volt remek momentumokkal melyek a mai napig élnek bennem emlékkép formájában. Többszöri végigjátszás után sem untam meg, remek játék.

Halo 3,ODST & Reach

Az FPS és egyediség tökéletes példája, mely tartalombeli minőségromlásnak indult az idő elteltével. A harmadik rész volt számomra az első Halo és olyan emlékezetes volt számomra, mint addig a pontig talán csak az előbb említett játék. A kampány móddal tökéletes meg voltam elégedve. Kellemesen hosszú volt és változatos. Remek fegyverek hihetetlen játékélmény. A mai napig a legjobbnak tartom a három megjelent jelen generációsok közül. Az ODST a kommandó Halo. Számomra egy közepes FPS melyet a Hao névvel szerettek volna eladni. Ennek ellenére megvan a sajátos hangulata. A városi részeket külön kiemelném, mert roppant hatásos volt. Kerek történet, ütős soundtrack és kiváló szereplők. Elérkeztünk a Reach-hez. Nálam ez a darab a sorozat feketebáránya. Nem tudom miért, de egyszerűen nem érzem, erősnek a jelenlétét a Halok között. Roppant gyenge történet, béna karakterekkel, akik előbb döglenek, meg mint, hogy megismerném őket. Egyhangú pályák a single-ben és multiban. Olyan mintha nem is akarna beilleszkedni az univerzumba. A story módját ne firtassuk, videók tele tűzdelt firefight sorozatok. Most visszatekintve akármennyit is játszottam vele, nem éri el a 3 szintjét.

Clive Barker's : Jericho

A Jericho nálam az a játék melybe nem tudok belekötni. Egyszerűen élve hihetetlenül jó. Számomra nem volt benne hiba. Nekem tetszett a történet, a különböző karakterek a szinte egyedi játékmenet, csúnya sem volt annyira és az egész univerzum, amibe belehelyezték mesteri húzás volt. Nem véletlen, hiszen nem akárki firkantotta a történetet. Sokaknak nem tetszik, nálam a mai napig az egyik legjobb játékok között van.

Part 2 Coming soon...