Mafia 2Vélemény

Számomra a klasszikus gengszteres/maffiás filmek teljesen kimaradtak. Nem láttam a Keresztapa trilógiát, meg a hozzá hasonló klasszikusokat, szóval nem vagyok képben eme témakörben. A másik hiányosságom: nem játszottam jelengenerációs "nyílt világ" játékkal. Nem volt meg a GTA4, sem az AC sőt még a Crackdown sem. Szóval nem tudom, pontosan mit kellene nyújtania egy ilyen címnak. A Mafia 2 nem is igazán sorolható közéjük, hiszen a a (relatív) nagy város ellenére sem nevezhetjük igazi sandbox játéknak, mert a sztori van mindenek felett. Bár nincs hivatalos szabad mászkálás opció, de az esetek 95%-ában mehetünk amerre csak akarunk. Én is így tettem sok alkalommal, csak mászkáltam és nézelődtem, közben pedig szóltak a jobbnál jobb zenék a rádióból.

Első körben amire az ember felfigyel, az a grafika. A karakterek nem tökéletesek, de ezt most jó értelemben mondom. Pl. a bőrhibák, anyajegyek, sebhelyek nagyon jól a "helyükön" vannak, bár ez ma már el is várható. Az animációk jók, de még van hova fejlődni. A város teljesen hihető környezet, jól fel van építve. Nincsenek illogikus részek benne, viszont az interaktivitása minimális, ezért kicsit díszlet jellege van.

A sztori lineáris és a rengeteg animációs betétnek, valamint a autózás közbeni párbeszédeknek köszönhetően igen gazdag információkban. Időnként kellemesek a pihentető részek, amikor csak szimplán elmegyünk iszogatni, majd hazavisszük a főnököt. A poénokból bár nincs sok, de kacagtatóak tudnak lenni. Az egyik helyszínre a csatornán keresztül tudunk behatolni és a nyakunkba kapunk egy adag "cuccot". A meló végeztével visszamegyünk a főnökhöz, aki kérdezi, miért nem cseréltem ruhát. Te mondtad főnök, hogy a meló után jöjjek egyből hozzád! :)

Külön öröm volt számomra, hogy a főszereplő Vito családja nincs elfelejtve és visszatérnek a fő sztori szálba.

Ha már itt tartok: Vito. Nekem szimpatikus, nem nagyarcoskodó és ritkán ragadja el az indulat (illetve egyszer nagyon, de azt megértem), higgadt karakter. Tetszik, ahogy az anyjához és húgához viszonyul. Hiába: az olasz vér magával hozza a család egybetartásának filozófiáját.

Amit a játék nyújtott nekem

13 órányi élményt. Rettentően hangulatos a városban autókázni, főleg az esti esős helyszíneknek van remek atmoszférája. Ahogy megfigyeltem, az időjáráshoz és a napszakhoz vannak igazítva a rádióadók zenei repertoárjai is, ami csak a játék előnyére vált. Nem tudom szavakba foglalni, de nagyon élveztem szinte minden percét. A Playboy magazinok gyűjtögetése egyedi, ráadásul azok a nők még igazi nők voltak, valódi keblekkel. A Thompson géppuska használatát nem tudtam megunni, ennek a fegyvernek van valami igazán különleges hangulata.

Igen, nem tökéletes, de ez a korszak igazi kuriózum a mai játékok között.

Köszönöm, hogy elolvastad!