Reach - Tapasztalat beszél, ember játszik...

Megmondom őszintén gondolkoztam azon, hogy írok egy komplett tesztet, de aztán arra jutottam, hogy van abból elég és inkább a személyes benyomásaimat teszem közzé. Számomra a Halo egy olyan dolog amit utálni és szeretni tudok. Utálni tudom ha éppen nem játszok vele és nem értem mások miért még mindig és imádni ha éppen aktív játékként van nálam. Egy valami azonban biztos, lehet szeretni vagy nem szeretni, de el kell ismerni, hogy mesteri termék fejlesztési szempontból.

Had kezdjem a látvánnyal. Nálam ez a dolog olyan felemás. Néha ámulok és nézem milyen képek tárulnak elém, viszont van, hogy átlagosnak tartok egy-egy helyszínt. Több persze az ámulás érzés mint a mindennapi. A másik a zene. Megmondom őszintén nekem a Halo 3 volt az első a sorban amivel játszottam és akkor a játékot epic-nek tartottam zenei, képi világával együtt. Megvoltak a maga hibái, de annyira sosem merültem el benne, hogy ezek nálam is kiéleződjenek. Jó párszor végigvittük a kampányt, multiztam is vele azt kaptam amit akartam. Remek zenei összhatást. Ezt azért fontos kiemelni, mert nálam az átvezetők és a harcok alatti zene akkora hangulatfaktor, hogy elmondani nem lehet. Halo játékban ebben még nem csalódtam. A Reachnél viszont néha nem tudok kibékülni a harcok alatti muzsikával. Nem azt mondom, hogy rossz, de nincs meg az a bizonyos epic érzésem ami a 3 alatt megvolt. Az átvezetők alatt viszont fenomenális élményt nyújt a muzsika. Egy-egy jelenetet számomra nem csak cselekmény, de a zene tesz feledhetetlenné.

Nos a kampány mód, teljesen spoilermentesen. Ezt egybe fogom főzni az ODST-ből már ismert firefight-al. Pont ma eszéltük Ghz.val, hogy néha teljesen olyan érzésünk volt mintha Firefightoznánk egy élettel és történettel. Sajnos ezt töbször is lehet érezni rajta, ami önmagában nem gond, de egy kampány az legyen különálló. Persze megvannak az egyedi helyszínek melyeknek köze sincs a firefight vagy multi pályákhoz, de ez nem igen mondható el pl. az invasion vagy firefight pályákról. Azok mind a single-ből vannak kiemelve. Ismétlem ez nem lenne gond, ha én hülye nem a multival kezdtem volna. Mert így nem jutott ki nekem az a tipikus, de jó és új a helyszín érzés.

A multi nálam az amibe nem tudok belekötni. Mesteri a fegyverhasználat, mikor hova mit merre mennyit kell lőni, hogyan. Ezek mind mind iszonyat gyakorlást azaz tapasztalatot igényelnek. Máris nagy kedvencé vált az Invasion mód. Kapós, találó, kellemesen hosszú és nem unalmas. A Team Slayer és egyéb klasszikus módok már nem fognak meg. Lejátszom oké, de olyan semmilyen most még. Ami nagyon tetszik az Team Slayeren belül a SWAT mód. Nincs pajzs, DMR van és sprint. Eszméletlen pontokat lehet produkálni. Na jól lett kitalálva.A képességek és egyebeket pedig háát nem tudom. Jetpacket nem nagyon használtam. Az újak közül leginkáb az Armor Lock lett a kedvenc. Olyan szinten meg tud menteni a gárnátoktól, hogy büszkén kelek föl egy "Rejection" után, hogy jól fejbelőjjenek mert nincsen pajzsom, de én akkor is sikerrel zárom a jelenetet.

Zárásnak annyit, hogy aki utálja az előbb játszon vele. Viszont aki úgy rakja be, hogy ez biztos csak szar lehet az inkább hagyja a fenébe mert magát fosztja meg az élménytől.