Mennyünk Moziba Ingyé!

16:30 - Nemzetközi versenyprogram / Animációs filmek (70 perc)

ANNA BLUME: Ilyenkor érzem úgy, hogy nem értek a művészetekhez. Fekete-fehér világ, melyben piros színű főhősünk elindul, hogy…

A megjelenítése a korai Csupó Gábor-féle Nickelodeon rajzfilmekre emlékeztetett.

A hogyan és a miért nem volt tiszta számomra, ahogyan az sem, hogy tulajdonképpen mi történik pontosan, de a német nyelvű vers (ami magyarul is érthetetlen maradt) pedig csak mégjobban összekuszálta a dolgokat.

Belleville: Nagyon aranyos volt a sok kis állat-ember hibrid. Történetre nem volt szüksége, a hangulat és a zenének nem nevezhető, emberi gügyögésekből felépített valami, ami alatta szólt, szimpatikussá tette. A végére már nehéz nyomon követni az eseményeket, az ember első alkalommal egyszerűen képtelen befogadni azt a sok ingert és mozgást, ami az utolsó másfél percet jellemzi.

Nagybácsi: A számítógépes (?) megvalósítás jól állt neki, ahogy az akcentussal beszélő gyermeki narráció is. Szép lassan elborul mind a képi, mind a zenei világa, amiből igazán nyomasztó atmoszférát sikerülhetett volna kicsavarni. Viszont túl rövidre sikerült darab. Egyszerűen nincs idő kibontani, hogy miről is akart szólni. Volt ugyan utalás rá, hogy mi volt a probléma igazi forrása, de a Stephen King óta mindenhol hangsúlyozott „az igazi rejtély az, amire nincs magyarázat” nem állt jól neki.

Holtan ne vezess autót: Az első mű, ami igazán tetszett. A teljesen szétmaszatolt, szétkent rajzok remekül reprezentálták a főhős lelkivilágát, aki zongorán kíséri saját temetési gyászmenetét.

Mindeközben tanúi lehetünk a világnak, amiben élt. Eztán pedig nem is kérdéses, miért akart öngyilkos lenni.

Északi 67°: ---

(azt hiszem itt elbóbiskoltam kicsit)

Kávé: Kedvencem az animációs filmek közt. Portugál történet egy kávézaccból jósolni tudó anyukáról és családjáról. A gyermeki narráció és az óvodásrajzokra építkező képek roppant jól lettek összerakva. Süt róluk a mesélő naivitása, ami nélkül nem működhetett volna a darab úgy, ahogy mégis.

Chicken Wings: Humoros darab. Olyanféle, ami nem csak szeretne humoros lenni, hanem tényleg sikerül megnevettetnie a nézőközönséget. Skicc-szerű színtelen-szagtalan figurák, az üres tájon. E mellé pedig western-hangulatú zene és máris kész a sivatagi atmoszféra.

Ne hagyd ki!

LENA: Magyar mű. Némely beállítások és képek olyan jól sikerültek, hogy kiállítást is lehet belőlük csinálni. A rendező hölgy pedig azt mondta nékünk, általában második-harmadik nézésre áll össze a nézőben a kép. Nehéz is, hiszen az eredeti történetet muszáj volt lecserélni arra a kevés szóval is sokat mondó narrációra, mely inkább az atmoszférateremtésre koncentrál csak. Für Anikó tolmácsolásában.

Ennyinél nem érdemes többet mondani róla, mindenkinek magának kell megnéznie.

Nemzetközi versenyprogram / Jameson nagyjátékfilm kategória

18:00 - Keleti Játékok (89 perc)

Bulgár történet az emberi hibákról, rossz döntésekről és az egyetemes magányról.

Jól indul, de a rendező folyamatosan veszíti el az uralmat a film fölött.

Ott van a hősünk, aki nem tudja kibontakoztatni alkotói tehetségét a megfelelő lehetőségeket nélkülözve, nem tud normális munkát szerezni, ami anyagi biztonságot nyújthatna számára, nem találja az igaz szerelmet és még valami rejtélyes betegsége is van.

E mellett kapunk egy idősebb testvért, aki külföldön dolgozott, mégsem segít családján; egy külföldi leányzót, akit családjával támadás ér; valamint egy kisebb testvért, aki jobb délutáni program híján belép a titokban ambiciózus politikusok bábjaként rángatott rasztafeka által irányított helyi neonácik csoportjába.

Persze a szálak szépen össze is kuszálódnak és kapunk egy olyan gombolyagot, ami nem lett ugyan kibogozhatatlan, azonban nincs egyetlen stabil szála sem kidolgozva.

Elveszik az egész film a sok részletben.

Amúgy meg jó is lehetne.

22:00 - Hitler Hollywoodban (85 perc)

Nagyszerű áldokumentumfilm. Persze a manapság divatos Cloverfield-szerű meg tudomisénmilyen filmek rajongóinak kevésbé ajánlott.

Oknyomozó kutatás egy, a történelem során elveszett film után, mely során a riporter maga is életveszélybe kerül.

A rendezőnek ugyan nem állt céljában a néző teljes megtévesztése, hisz végig tisztában lehettünk a film mockumentary mivoltával, ellenben szeretett volna egy olyan történetet létrehozni, ahol a néző nehezen tudja megmondani, mely elemek valósak és melyek lettek csupán a történet kedvéért hozzáadva az egészhez.

Eleve jó a témaválasztás, hiszen olyan környezetbe helyezi az egészet, amelyről a nézők többsége legfeljebb hamiskás információkkal, megbízhatatlan ismeretekkel rendelkezhet. Aki nem jártas a Hollywoodi filmgyár mindennapjaiban, pontos működésében és résztvevői körében, valamint nem ismeri a náci birodalom külpolitikáját, azt elég könnyű lesz megkavarni.

Magyarán a nézők 90+ százalékát.

A valós és hozott anyagok összeillesztése tehát annyira zavarja csak össze az embereket, mint a Feszty-körkép, ahol a fene se tudja, hol ér véget a festmény és hol kezdődnek a valódi díszletek.

A receptbe pedig bőven belefért egy jó adag társadalomkritika, ami mind az átlagos nézőt, mind a filmvilágot veszi céljába. Mivel azonban a néző dolga eldönteni, hogy hiszi-e az adott jelenet valóságtartalmában, ezért senki nem is sértődhetne meg a kritikán, ami éri.

Azt hiszem, ilyenkor illene azt mondani, hogy sebészi pontossággal sikerült összeilleszteni az egészet.

Ehhez a különös játékhoz asszisztál a riporternő személye Maria de Medeiros is, akit Maria de Medeiros alakít. (igen, pont ez a lényeg, hogy magát játsza)

Külön élvezeti értéket képviselnek azok a részek, ahol középpontba kerül a színésznő Ponyvaregény-beli alakítása.

Az olyan apróságokra is érdemes odafigyelni, mint a főhősök és kulcsszereppel bíró tárgyak rikító színe és a kontraszt, amit a környezet homályossága, színtelensége ad.

Versenyen kívül: Kitekintő

20:00 - Hús

Olcsó film, perverzitással, keféléssel, érthetetlen jelenetekkel és halállal tele.

A legprofibb alkotás a nap során, ellenére az elég szélsőséges megnyilvánulásoknak.

Adott a hentesüzlet néhány dolgozója, a hétvégén segédmunkát vállaló, unatkozó iskolás lány, a felügyelő, aki véletlenül pont úgy néz ki, mint az üzlet egyik dolgozója és adott egy haláleset, amit senki sem tud feldolgozni.

Központban a mai, kicsavart világban a nemi identitás keresése, legyen az szexuális, vagy társadalmi vonatkozású; az önigazolás és az én keresése.

Valóban nehezen emészthető műről van szó, nem csak a nyers, igazán közeli vágóhídi trancsírozások miatt, vagy a döglött sertések és lepukkant zuhanyzókban bemutatott szexjelenetek miatt.

A bravúros operatőri megoldások és első osztályú vágás pedig külön kihangsúlyoz mindent, amit az ember nem szeretne annyira közelről látni és elrejt mindent, amire igazán kíváncsi lenne.

Nagyszerű beállításokkal operál tehát az egész, a nyomasztó atmoszféra és a nézői frusztráció tehát garantált. Erre még egy lapáttal rátesz a húsba vágóan erős hanghatások és zajok megfelelően elhelyezett sorozata.

A történet értelmezhetősége így aztán nem éppen egyszerű. Számos alkalommal játszik velünk a rendezőpáros, hiszen rengeteg kulcsfontosságú jelenetet hagynak nyitva számunkra. Mint a film végén elmondták, a néző dolga eldönteni, hogy mi történt az adott szituációban, nem erőltetnek rá senkire semmilyen elméletet.

A holland nyelv pedig különösen passzol az egészhez. Mind a szomorú párbeszédek, mind az egészen halkan előadott perverz monológok jól működnek ezen a nyelven. Amikor szinte magad mellett érzed a szexuális perverzióktól nem mentes, korosodó úr udvarlását, ami a suttogós, kicsit rekedtes hangján mond el; amikor hallod még a nyelvének és ajkainak cuppogását is…

Ritkán dicsér az ember olyan filmet, ami messze túllépi az ízlése határát.

Én is jobban éreztem volna, ha néhány jelenetet kihagytak volna belőle.

Ezek nélkül viszont olyan lett volna a film, mint egy végig kísérteties horrorfilm, amiben egyetlen fejet/lábat/tetszés szerinti végtagot sem vágnak le. Súlytalan lett volna a sok utalgatás, ha nincs mire utalni.

Mára (vagyis tegnapra) tehát ennyi.

Külön tetszett, hogy több alkotásnál is jelen voltak maguk a rendezők.

Én megyek ma is. Megéri.

*Mai programom elvileg:

16:30 - Kisjátékfilmek : TOUR + Rossz dalszöveg + Itt vagyok

18:00 - Rákcsapda

20:00 - Jonah Hex

21:30 - Gyermekeim apja*