Gamecube - első élmények

Hogy miért nem Wii lett belőle, annak több oka van, de elsősorban anyagi: amire nekem kell, arra bőségesen elég a GC is, úgyhogy tökfölösleges lett volna megvenni az ötször annyiba kerülő fehér utódot. Amennyi hely van a szobámban, úgyse tudnám kihasználni a csápolás nyújtotta örömöket, meg különösebben nem is vonz a gép játékfelhozatala azt az egy-két címet kivéve, aminek kedvéért a GC-t szereztem.

A hirdetésre prohardveren akadtam, pár nap múlva így lettem 8000 forintért - ami szvsz igen korrekt ár - egy nagyon jó állapotban lévő példány boldog tulajdonosa. Látszik, hogy előző gazdáinál jól ment a sora, nagyon vigyáztak rá, és dobozzal, kézikönyvvel együtt adták tovább nekem. Tetszetős kis jószág, bár a ps2 slimemhez képest nagyon masszív és relative nehéz, a polcomon is csak az egyik sarkát lelógatva fér el. : ) Tényleg egy kocka, füle van, mint a szatyornak, igény szerint fűt, pofás kontrollere van, meg ami kell, csak a minidiscjeit tartom géjnek.

Eddig egyetlen játékom van hozzá, az sem az enyém, hanem shearer kollégáé, aki aranyszívről tanúbizonyságot téve adta kölcsön féltett kincsét, a Resident Evil Remaket. Ez volt az a gáma, amivel pár hete először kipróbálhattam, hogy valóban működik a masina, lehet menteni a memóriakártyára stb. Minden rendben volt, de közben többször leléptünk nyaralni, itthon meg folyton a ps2-re voltam rákattanva (Okami!), úgyhogy szegény kocka nagyon el volt hanyagolva, és a mai napig várta, hogy újra előhalásszam a dobozából.

REmake nyiforgás

Tavaly épp ugyanez volt az első benyomásom az eredeti Resident Evil 1-ről is: EZ ROHADT NEHÉZ!

Pár hete épp hogy csak belenéztem a játékba, és kétségbeejtően szerencsétlenül mozogtam Chrisként, de biztos csak szokatlan a kontroller, majd ha komolyan nekiülök, seperc alatt belejövök, gondoltam. Ma délután, aztán este is komolyan nekiültem, de egyszerűen nem bírok vele. Baromi nehézkesnek érzem az irányítást, pedig épp olyan, mint a többi Resident Evilé. Nem igaz, hogy a nyilakkal ennyire körülményes legyen haladni, még a 180 fokos hátraarc mozdulatát sűrűn használva is elképesztő sokat totyorgok (az analóg kar próbálgatásáról meg nem is nyilatkoznék). Mivel a karakterek navigálásában csontbéna vagyok, a legnagyobb kihívásnak a zombik kerülgetését érzem, és kiakasztó, hogy egész rövid szakaszokat se tudok anélkül megcsinálni, hogy legalább egyszer ne harapjanak seggbe az úton. Az is meglepett, hogy a lelőtt zombik milyen lelkesen szökkennek újra talpra, és a legtöbb annyit ugrál, hogy felgyújtani is csak sokadjára lehet. Könnyű fokozatra azért sem fogok átkapcsolni, pedig miután belenéztem a youtubeon egy végigjátszásba, a srác rutinossága láttán a maradék önbizalmam is elpárolgott. A kiszolgáltatottság érzése ugyan 100%-ig stimmel, ami horrornál nem hátrány, de azért remélem, nem vagyok totálisan inkompatibilis a GC-vel...

Ettől függetlenül baromira tetszik a játék, úgyhogy remélem, hamar letudom ezt a frusztráló ráhangolódási időszakot. :D